A nemzetgazdasági miniszter a napokban benyújtott az Országgyűlésnek egy törvényjavaslatot azzal a céllal, hogy az uniós irányelvekhez igazítsa a magyar költségvetési gyakorlatot. Az iromány megszületését illetve nyilvánosságra hozatalát szakmai berkekben komoly várakozások kísérték, a kormány ugyanis maga sem cáfolta, hogy ennek keretein belül új adósságszabállyal rukkol elő a sokat kritizált adósságképlet helyett.
Nem törölték el a régit
Végül azonban más döntés született: a kormány érintetlenül hagyta az Alaptörvényben szereplő, az adósságráta csökkentését előíró szabályt, nem törölte el a stabilitási törvényben szereplő, 2016-ban hatályba lépő adósságképletet sem, hanem úgy próbál megfelelni az uniós elvárásoknak, hogy két újabb regulával bővíti a költségvetési szabályozást. (A törvény 2015-ben lép életbe, de ennek megfelelően először a 2016-os költségvetés tervezésekor kell figyelembe venni.)
Egyrészt a kormányzati szektor hiánya nem lehet nagyobb a GDP 3 százalékánál, másrészt a strukturális egyenleg nem haladhatja meg a – konvergencia programban meghatározott – középtávú költségvetési célértéket. Ez a szám jelenleg a GDP 1,7 százaléka. A törvényjavaslat általános indoklása szerint e szabályok alkalmazásának átmeneti jellegű mellőzésére akkor van lehetőség, ha a gazdasági ciklus kedvezőtlen alakulása miatt az indokolttá válik.
Komoly megszorítás jöhet
A két új szabály az esetek túlnyomó többségében (különösen akkor, ha a gazdaság teljesítménye nem haladja meg jelentősen a potenciális szintet) lazább korlátot jelent, mint a stabilitási törvényben szereplő adósságképlet. Ez azt írja elő, hogy a forintban mért államadósság maximum az infláció és a gazdasági növekedés felének különbségével nőhet. Mindez azt jelenti, hogy ha a fenti képlet a jelenlegi terveknek megfelelően 2016-ban életbe lép, akkor a mostani változások csak különlegesen szárnyaló gazdaság mellett érintik a költségvetési tervezést.
Amúgy a stabilitási törvényben szereplő képlet a döntő, márpedig ez nem nyerte el a szakértők tetszését. (Ezekről itt, itt és itt olvashat.) A vele szemben megfogalmazott egyik legfőbb kritika, hogy egyes esetekben prociklikus gazdaságpolitikára kényszeríti a kormányt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között akkor is költekezhet, ha szárnyal a gazdaság, és éppen akkor kell szigorú költségvetési politikát folytatnia, ha elmarad az ország gazdasági teljesítménye a potenciális szinttől.
Részben ezzel magyarázható, hogy hatályba lépése esetén sokak szerint túlságosan szigorú költségvetési politikára kényszerítheti a kormányt. Amint arra Balatoni András az ING vezető elemzője is rámutatott nemrég a portfolio.hu-n megjelent írásában, ha például az adósságráta 78, az infláció 3, a gazdasági növekedés pedig 2,4 százalék, akkor a deficit maximális értéke GDP-arányosan nagyjából 1,3 százalék lehet. Ezt azt jelzi, hogy jelentős költségvetési megszorításra lesz szükség, ha minden úgy marad, ahogy eddig.
Ez a „gig economy.” 
