Nemcsak Budapestről, hanem Ankarából is idegesen pislogtak a kormányzati körök Washington felé az elmúlt órákban. Biden elnökké választása ugyanis felerősíti a veszélyt, hogy az orosz Sz-400-as rakétavédelmi rendszer októberi aktiválása miatt az USA kemény szankciókat vezet be az úgynevezett CAATSA-törvény alapján Törökországgal szemben.
Szintén szankciók jöhetnek az úgynevezett Halkbank-ügyben is, amelynek keretében a török állami bank megkerülte az Irán elleni szankciókat. Már csak ezek az amerikai büntetőlépések hiányoznának a szakadék szélén egyensúlyozó török lírának.
Ma vérengzés várható
Márpedig a török deviza két hét óta naponta üt meg történelmi mélypontokat – csupán az elmúlt 15 napban 7 százalékot esve – és a múlt héten az euró már többet ért, mint 10 líra. Törökország beelőzte Brazíliát, és idén már a török líra a fejlődő világ legrosszabbul teljesítő devizája, 30 százalékot zuhanva a kemény devizákkal szemben. Pedig szeptemberben a jegybank piacra dobott 45 tonna aranyat – az aranytartalékainak 8 százalékát – , de még ez sem volt elég a líra zuhanásának lassítására.
Ma újabb brutális vihar várható a líra piacán, ugyanis tegnap este váratlanul lemondott a pénzügyminiszter, aki nem utolsósorban egyben Erdogan elnök veje is. Mindez az után jött, hogy Erdogan múlt péntek este 16 hónapos szolgálat után kirúgta a jegybank kormányzóját, és helyére egy még szervilisebb hivatalnokot nevezett ki. A lapátra tett jegybanki vezető Erdogan szemében elkövette azt a hibát, hogy szeptemberben 8,25 százalékról 10,15 százalékra emelte az irányadó kamatlábat a líra védelmében. Normál ésszel ez teljesen racionális lenne, hiszen az októberi fogyasztói árindex éves szinten már 11,89 százalékon állt – messze fölötte az 5 százalékos hivatalos inflációs célnak.
Az adósságválság határán
Erdogan unortodox módon gondolkodik a monetáris politikáról, és szerinte a szupergyenge hazai deviza minden strukturális problémáját megoldja a rogyadozó török gazdaságnak. De ennek egyelőre nincsen nyoma, az ország kereskedelmi hiánya idén tovább nőtt, holott a vezető importtételeknek számító kőolaj és gázárak alacsony szinten vannak. A koronavírus-járvány miatt pedig a turisztikai szektor nyári bevételei 70 százalékkal omlottak be éves alapon, holott tavaly ez adta a GDP 12,7 százalékát.
A fő kérdés már az, hogy az elhúzódó líraválság mikor csap át adósságválságba, hiszen a jegybanki tartalékok gyakorlatilag elolvadtak, és a külföldi tőkebefektetések stagnálnak. Mi több, az év első 8 hónapjában a jegybanki adatok szerint 4,5 milliárd dollárt tett ki a nettó tőkekiáramlás – ami masszív tőkemenekülésre utal. Eközben a pénzügyi szektort nem számolva a belső és külső adósság összege már eléri a GDP 130 százalékát. A számlák tehát csak jönnek hosszú sorban, és Erdogan neo-ottomán expanziójának előbb vége szakadhat, mint azt gondolta.
Szűkszavú, de határozott kommentárok. 
