Ki lehet dobni az oroszokat az ENSZ-ből? Megy Orbán Viktor Kijevbe? Ezekről is szó volt egy budapesti eseményen

A Political Capital szervezésében, Krekó Péter moderálásával került sor "Európa segíti Ukrajnát - Van-e út a békéhez?" címmel egy beszélgetésre március 26-án a CEU budapesti épületében Maria Mezenceva ukrán parlamenti képviselő, Viola von Cramon-Taubadel német zöldpárti EP-képviselő és Tompos Márton, a Momentum politikusának résztvételével.

Bendarzsevszkij Anton bevezető előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy több, egymást kizáró, de legalábbis nagyon nehezen összeegyeztethető narratíva létezik arra, hogyan is nézne ki egy elfogadható békemegállapodás Ukrajnában. Az ukránok álláspontja az, hogy a békének a nemzetközileg elismert, 1991-es ukrán határokon kellene alapulnia. Mi több, ukrán vezetők arról is beszéltek, hogy a győzelmük egyben az orosz politikai rendszer megváltoztatását – Vlagyimir Putyin a hatalomból történő távozását – is jelentené, hiszen e nélkül nem képzelhető el tartós béke.

Ezzel szemben Oroszország ugyebár saját területének részének nyilvánította a Krím mellett Ukrajna további régióit, és gyakorlatilag egy ultimátumot fogalmazott meg Ukrajna felé, amelyben e területi veszteségek elfogadását, illetve az ukrán haderő leszerelését szabja meg a béke feltételéül.

De a két háborús fél mellett más szereplők is megfogalmazták, mit várnak egy békemegállapodástól: az Egyesült Államok elsősorban a második világháború utáni, a nemzetközi jog uralmára és az államok szuverenitására épülő világrend visszaállítását – de egyes amerikai vezetők Oroszország „stratégiai vereségét” is az elérendő célok közé sorolják. Kína idén februárban állt elő saját béketervével, ebben Ukrajna területi integritásának helyreállítása mellett az is szerepel, hogy bizonyos orosz biztonsági igényeknek is eleget kell tenni.

Aztán ott vannak egyes olyan államok, mint Magyarország, valamint a Balkán egyes országai, amelyek azt hangoztatják, hogy a vérontást azonnal meg kell állítani, fegyverszünet kell, a béketárgyalások és a helyreállítás majd egy hosszabb folyamat végén valósulhat meg.

„Minden megoldási javaslattal vannak problémák” – jelentette ki Bendarzsevszkij Anton. Ha például Oroszország valóban stratégiai vereséget szenved, az visszatérést jelentene a hidegháború utáni időszak világába, csakhogy a mai helyzet részben éppen az akkori problémákból alakult ki. Putyin a szovjet történelmi nagyság visszaállítását tűzte ki célul, az 1990-es évek számláit igyekszik most rendezni. A szakértő arról is beszélt, hogy az orosz történelemben mindig is a megerősödés, a hódítás és az összeomlás ciklusai követték egymást egy körforgásban, és szerinte az összeomlás most is törvényszerűen be fog következni, a nagy kérdés az, hogyan és mikor.

Az tehát jól látszik, hogy nehéz, ha nem éppen lehetetlen összehozni a különböző békeelképzeléseket, az út pedig hosszú lehet a békéig. Már csak azért is, mert Bendarzsevszkij szerint jelen pillanatban mind az oroszok, mind az ukránok úgy gondolják, az idő nekik dolgozik. Putyin szerint a Nyugat nem fogja a végsőkig támogatni Ukrajnát, az ukránok viszont úgy érzik, egyre több és egyre jobb fegyvereket kapnak, az oroszok pedig kezdenek kifogyni a katonai eszközökből. „Szerintem egyébként az idő inkább az ukránoknak dolgozik, ha összehasonlítjuk a tavaly márciusi és mostani helyzetet, akkor egyértelmű, hogy Ukrajna katonai értelemben mindenképpen erősebb most” – tette hozzá Bendarzsevszkij, aki még egy szempontot említett meg ezzel kapcsolatban.

„Az orosz vezetés kiöregedőben van, Putyin, Szergej Sojgu, Dmitrij Partuscsev is 70 év körül járnak, nincsenek már évtizedek előttük” – hívta fel a figyelmet a szakértő, aki szerint hasonló utódlási folyamat és generációváltás jöhet, mint például Brezsnyev főtitkársága után, amelynek végén a jóval fiatalabb Gorbacsov került a főtitkári székbe.

A békéig vezető út tehát hosszú lesz Bendarzsevszkij szerint, és egyelőre nem látszik a válasz arra a kérdésre, hogy miként jöhetne létre. Egy dolgot azonban mindenképpen szem előtt kell tartani: a béke nem teheti lehetővé az orosz célok elérését Ukrajnában.

„Egy rossz béke rosszabb, mint a béke hiánya”

– húzta alá.

Ukrajna (már) nem alkuszik

Az ezután kezdődött panelbeszélgetés során Maria Mezenceva ukrán parlamenti képviselő leszögezte, hogy az ukránok csak Zelenszkij elnök tízpontos béketerve alapján hajlandók a békéről tárgyalni, korábban viszont nyitottabbak voltak a tárgyalás lehetőségére. „Tavaly márciusban megpróbáltuk, előtte kilenc évig megpróbáltuk.” De Bucsa, Izjum és más településeken elkövetett orosz háborús bűncselekmények fényében immár csak az 1991-es határok visszaállítása, és a teljes orosz kivonulás lehet elfogadható az ukránok számára.

„Ez létkérdés, készek vagyunk harcolni a végsőkig”

– jelentette ki Mezenceva, aki azt is kiemelte, hogy nem lehet megoldás, ha előbb kötnek tűzszünetet, és utána vonulnak vissza az oroszok (ahogy például a kínai béketervben szerepel), mivel ez csak a konfliktus befagyásához vezet.

Mezenceva szót ejtett a Putyin ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancsról is. A képviselő szerint elengedhetetlen, hogy Putyin szerepét bíróság előtt tisztázzák, és azt a jóslatát is megosztotta a hallgatósággal, hogy hamarosan újabb elfogatóparancsokat adhatnak ki, ezúttal nem az ukrán gyermekek Oroszországba szállítása, hanem a civil infrastruktúra elleni támadások kapcsán.

Viola von Cramon-Taubadel német zöldpárti EP-képviselő ehhez kapcsolódva azt emelte ki, hogy a háborús bűncselekmények egy korábban sokak által szürkének látott helyzetet fekete-fehérré változtattak. Ezért aztán nem lehet akármilyen béke, Ukrajna uniós integrációjára is szükség van, az ukránoknak pedig erős pozícióból kell odaülni a tárgyalóasztalhoz. Cramon-Taubadel arról is beszélt, hogy Európára még nagyobb terhet róhat, ha Amerikában izolációpártibb jelölt nyeri az elnökválasztást.

„Növelni kell az Ukrajnának nyújtott európai támogatást, ezt nehéz lesz eladni, de meg kell értenünk, hogy ez miért a mi felelősségünk, a mi jövőnk is”

- fogalmazott az európai parlamenti képviselő, aki rámutatott, hogy Oroszország jelenleg is újabb államokat vett célkeresztbe Moldova és Georgia képében, az uniós társadalmakat is megpróbálják destabilizálni, és ha most lélegzethet juttatjuk Moszkvát, akkor csak rendezik a soraikat és még nagyobb erővel fogják e tevékenységeket folytatni.

Ürügy és eszköz a kárpátaljai magyarság?

Szóba került a magyar kormány álláspontja, illetve a kárpátaljai magyarság, illetve az ukrajnai kisebbségek helyzete és jogai, amit az ukrán uniós és NATO-integráció folyamatának akadályozásának indokaként fel szoktak hozni a magyar kormány politikusai. Tompos Márton, a Momentum politikusa ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez ugyan nagyon fontos kérdés, de nem a háború idején kellene erről beszélni.

„Most a túlélés a kérdés. Attól félek egyébként, hogy a magyar kormány nem akar valójában megoldást találni ezekben a kérdésekben, csak egy ügyet akar, amibe bele lehet kapaszkodni”

- vélte a politikus, aki aggasztónak tartja, hogy míg tavaly januárban az ukránoknak csak 15 százaléka sorolta Magyarországot az ellenséges országok sorába, novemberben már 67 százalékuk. Egyre nagyobb az ellenségesség a két ország között, de megvannak a szolidaritás magjai is, amelyeket hagyni kéne szárba szökkenni.

Maria Mezenceva elismerte, hogy vannak hibái például a sokat támadott ukrán nyelvtörvénynek, de az ukrán kormány elkötelezett ezek kijavítására. Leszögezte viszont, hogy soha nem akartak negatívan diszkriminálni egyet sem az Ukrajnában élő nemzetiségek közül, és a helyzet most is sokkal jobb, mint ahogyan egyes magyarországi megnyilatkozások alapján vélni lehetne.

„Szijjártó Péterrel beszélgetve kiderült, nem tudta, hogy 90 nem állami iskolában lehet magyar nyelven tanulni Ukrajnában. Biztos vagyok abban, hogy Magyarországon ennél jóval kevesebb intézményben lehet ukrán nyelven tanulni. Nyitottak vagyunk a magyar nyelvű oktatás lehetőségének visszaállítására az állami iskolákban is, de ehhez jelen helyzetben anyagi segítségre van szükségünk”

- mondta el Meznecova, aki megemlítette azt is, hogy sok fontos ügyben kaptak támogatást magyar tisztviselőktől és politikusoktól, és például számít a magyar támogatásra áprilisban is, amikor népirtásnak tervezik minősíteni az ukrán gyermekek Oroszországba való deportálását az Európa Tanácsban.

Viola von Cramon-Taubadel arra hívta fel a figyelmet, hogy a kárpátaljai magyarság ügye tökéletes eszköz az orosz propaganda kezében, mert egy valós mag körül, olcsón, kevés energia befektetésével lehet feszültséget gerjeszteni, és ilyen ügyeket például a Balkánon is lehet találni. Ha nem lépünk fel időben ezekkel szemben, el is késhetünk, márpedig semmi sem hiányzik most kevésbé Európának, mint egy újabb, akár fegyveres erőszakba is torkolló konfliktus a határain belül. Harcolni kell tehát az orosz (dez)információs hadviselés ellen, sőt nemcsak Európában, de az egész világon, különös tekintettel Latin-Amerikára, a szubszaharai Afrikára, illetve Ázsia egyes, az orosz propagandára nyitottabb régióira.

Veszélyben az orosz ENSZ-tagság?

Ehhez kapcsolódó, érdekes része volt a beszélgetésnek, amikor kérdésre válaszolva felmerült Orbán Viktor lehetséges kijevi látogatásának ügye. Meznecova elmondta, hogy maga Volodomir Zelenszkij erősítette meg a meghívást Brüsszelben Orbán Viktornak, de arról, hogy megvalósulhat-e a vizit és mikor, ő sem tudott semmit. Tompos Márton erre rámutatott, hogy a kormánypárti szavazók körében nem fogadták túl jól Novák Katalin kijevi útját sem, így ő most nagyjából 5 százalék esélyt adna Orbán látogatására. Krekó Péter viszont ehhez azt fűzte hozzá, hogy a Novák Katalint a közösségi médiában össztűz alá vevő profilok egy kimutatható része orosz irányítás alatt álló kamuprofil volt.

Szóba került még egy izgalmas kérdés annak kapcsán, hogy áprilistól újra Oroszország tölti be az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnöki tisztjét. Maria Meznecova ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az ő, valamint neves nemzetközi jogi szakértők álláspontja szerint Oroszország valójában az ENSZ-nek sem tagja jog szerint, mivel a szervezetnek eredetileg a Szovjetunió volt tagja, helyét pedig az erről szóló megerősítő szavazás nélkül vette át Oroszország. Ily módon aztán Oroszország a Biztonsági Tanácsban sem vehette volna át a Szovjetunió helyét és az ezzel járó kiváltságokat, amelyekkel élve az elmúlt években is több tucatnyi alkalommal akadályozott meg vétóval különböző döntéseket. Meznecova elmondása szerint egy munkacsoport dolgozik azon, hogy e tényt kihasználva megfossza Oroszországot szavazati jogától  mind az ENSZ közgyűlésében, mind a Biztonsági Tanácsban.

A beszélgetés végén az is kiderült, az eseményre szóló meghívóban még résztvevőként szereplő Nacsa Lőrinc KDNP-s országgyűlési képviselő arra hivatkozva nem jött el végül az eseményre, hogy a Finnország NATO-csatlakozásáról szóló parlamenti szavazáson vesz részt helyette. Pedig akár a NATO-bővítésről, akár az Orbán Viktor által is hőn áhított azonnali fegyverszünet és béke pontos mikéntjéről is biztosan érdekes dolgokat tudott volna megosztani Nacsa Lőrinc az egybegyűltekkel.

A beszélgetés felvétele itt megtekinthető: