A jelek szerint Peking hamarosan rájön – ahogyan azt Washington tette az 1970-es és 80-as években -, hogy az alacsony reálkamatlábak és az árupiaci fellendülés idején a Globális Délnek adott infrastrukturális célú hitelek hirtelen visszafizethetetlenné válhatnak. Napjainkban már egy tucat szegény, fejlődő ország szembesül gazdasági instabilitással, sőt összeomlással a több százmilliárd dollárnyi külföldi kölcsön súlya alatt, amelyek nagy része a világ legnagyobb állami hitelezőjétől, Kínától származik.
Felkavaró elemzés
Az Associated Press egy tucat, Kínának leginkább eladósodott ország – köztük Pakisztán, Kenya, Zambia, Laosz és Mongólia – elemzésével megállapítja, hogy az adósság visszafizetése egyre inkább víz alá nyomja ezeket az országokat. Rohamosan merülnek ki a devizatartalékaik - , amelyeket ezek az országok arra használnak, hogy kamatokat fizessenek ezekre a kölcsönökre -, és néhányuknak csak hónapok állnak rendelkezésére, mire ez a pénz elfogy.
Az AP elemzésében szereplő tucatnyi ország közül 10-ben csökkentek a külföldi készpénztartalékok, ami átlagosan 25 százalékos csökkenést jelent mindössze egy év alatt – eközben több, mint 50 százalékkal zuhantak Pakisztánban és a Kongói Köztársaságban.
Mentőcsomag nélkül több országnak már csak hónapjai maradnak külföldi készpénzből élelmiszerek, üzemanyagok és egyéb alapvető importcikkek kifizetésére. Mongóliának nyolc hónapja van hátra. Pakisztánnak és Etiópiának körülbelül kettő.
Az AP elemzésében szereplő országok külföldi hiteleinek 50 százaléka Kínából származik, és legtöbbjük az állam bevételének több, mint egyharmadát fordítja külföldi adósság törlesztésére. Közülük kettő, Zambia és Srí Lanka már fizetésképtelenné vált, és még kamatokat sem tudtak fizetni a kikötők, bányák és erőművek építését finanszírozó kölcsönök után.
Pakisztánban textilipari munkások millióit bocsátották el, mert az országnak túl nagy a külföldi adóssága, és nem engedheti meg magának, hogy az árammal a gépeket üzemben tartsa. Kenyában a kormány több ezer közszolgálati dolgozó fizetését tartotta vissza, hogy készpénzt spóroljon a külföldi hitelek kifizetésére. Az elnök gazdasági főtanácsadója a múlt hónapban Twitter-üzenetet írt: „Bérek vagy államcsőd? Válassz!"
Srí Lanka egy évvel ezelőtti fizetésképtelensége óta félmillió ipari munkahely szűnt meg, az infláció elérte az 50 százalékot, és az ország számos részén a lakosság több mint fele szegénységbe zuhant. Szakértők azt jósolják, hogy ha Kína nem kezd enyhíteni a szegény országoknak nyújtott hiteleivel kapcsolatos álláspontján, akkor újabb fizetésképtelenségek és politikai megrázkódtatások következhetnek be.
Geopolitikai következmények
A kormányzati rossz gazdálkodás és a korrupció szokásos keveréke mellett két váratlan és pusztító esemény is közrejátszik a folyamatokba: az ukrajnai háború - amely miatt a gabona és az olaj ára ugrásszerűen megemelkedett -, valamint az amerikai jegybank (Fed) döntése, hogy egymás után már 10-szer megemelte az irányadó kamatlábat. Ez hirtelen sokkal drágábbá tette a Globális Dél országainak nyújtott, változó kamatozású hiteleket.
Mindez felforgatja a belpolitikát és a stratégiai szövetségeket. Márciusban a súlyosan eladósodott Honduras „pénzügyi nyomásra” hivatkozott azon döntésében, hogy hivatalos diplomáciai kapcsolatokat létesít Kínával, és megszakítja azokat Tajvannal.
A múlt hónapban Pakisztán annyira kétségbeesetten igyekezett megakadályozni az újabb áramszüneteket, hogy alkut kötött: kedvezményes áron vásárol olajat Oroszországtól, megszakítva ezzel a Vlagyimir Putyin pénzeszközeinek leállítására irányuló, az Egyesült Államok által vezetett erőfeszítéseket.
Kínai tojástánc
Kína számára a kibontakozó afrikai adósságválság a kontinensen az eddigi legnagyobb politikai kihívása. Pekingnek óvatosan kell megközelítenie a kérdést, mivel a nemzetközi szervezetekben az afrikai szavazatokra szüksége van.
Valóban, a tekintélyes Külkapcsolatok Tanácsa (The Council on Foreign Relations) már két éve megállapította, miszerint az Új Selyemút (BRI) projektjei alássák a globális makrogazdasági stabilitást és megnövelik a veszélyét egy tartós adósságválság kialakulásának a fejlődő piacokon.
Kínai adóssághegyek
Kína alaposan kivette a részét a BRI projektjeivel az afrikai kontinens eladósításában, sokszor erősen megkérdőjelezhető módszerekkel. A Johns Hopkins Egyetem nyilvántartása szerint 2000 és 2019 között kínai hitelezők 1141 hitelszerződést írtak alá afrikai kormányokkal és állami tulajdonú vállalataikkal, 153 milliárd dollár értékben.
Az utóbbi években a kínai neokoloniális expanzió tipikus módszere volt, hogy megegyeztek a helyi korrupt politikai elittel egy masszívan túlárazott megaprojektről (vasút-, kikötő-, vagy útépítés). Igen ám, de az így léprecsalt állam aztán észrevétlenül az adósrabszolgaság csapdájába csúszott.
A kilóra megvásárolt helyi elit segedelmével a kínai cégek pedig kaszálnak az agyoninflált és sokszor teljesen haszontalan beruházásokon. Az áldozatul esett országok adófizetőinek viszont ez sokáig óriási teher, mert innentől kezdve ők fizetik a kínaiak által benyújtott számlát.
Fékre lépve
Vezető közgazdászok egy csoportja által tavaly tavasszal közzétett, a kínai hitelezésről szóló tanulmány is bemutatja az adósságválság jelenlegi mértékét. Kutatásuk szerint a kínai hitelek 60 százaléka pénzügyi nehézségekkel küzdő országokhoz folyik, míg 2010-ben ez az arány még csak 5 százalék volt. A kínai fejlesztésfinanszírozás egyik legátfogóbb adatkészletét karbantartó William and Mary’s AidData Lab által végzett kutatások azt mutatják, hogy a BRI infrastrukturális projektjeinek 35 százaléka jelenleg komoly végrehajtási problémákkal küzd.
Az óriási nyomásnak engedve Peking úgynevezett "mentőkölcsönöket" kezdett kibocsátani a nemteljesítések elkerülésére. Az AidData kimutatta, hogy a kínai állami intézmények több tízmilliárd dollárt bocsátottak ki olyan országoknak, mint Pakisztán, Fehéroroszország, Egyiptom, Mongólia és Törökország, hogy segítsenek törleszteni hiteleiket és elkerülni a fizetésképtelenséget.
Shavkat Mirzijujev vasárnap egy „Közép-ázsiai Közösség” felállítását javasolta. 
