A politikai feszültség gyors növekedésének csalhatatlan jeleként az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland évek óta növeli katonai jelenlétét a dél-csendes-óceáni térségben. Új-Zéland védelmi minisztériuma tavaly decemberben bocsátotta ki hatályos doktrínáját, amely már ennek jegyében készült.
Ezzel párhuzamosan az ausztrál stratégiai agytrösztök már évek óta jeleket látnak arra vonatkozóan, hogy Peking a Dél-kínai-tengerhez hasonlóan akarja militarizálni a térséget a maga jelentős nyersanyagkincseivel, számtalan lakatlan korallzátonyával (amelyek tengeri kábelek közelében fekszenek) és tengerészeti ellenőrző pontjaival (chokepoints).
Washington és Canberra nemrégen együtt újította fel a stratégiai fekvésű Lobrum Hadikikötőt Pápua Új Guinea Manus-szigetén. Ez közvetlenül azon tengeri szállítási útvonalak mentén fekszik, amely összeköti a Közel-Keletet Kínával. Pápua Új-Guinea 1975-ig ausztrál gyarmat volt, de az utóbbi években pénzügyi nehézségei támadtak és ezért stratégiai helyszíneket, valamint nyersanyag-lelőhelyeket ajánlott fel Kína számára – amit Canberra nem nézhetett tétlenül.
Kiszivárgott tervezet
A Kína és a Salamon-szigetek közötti, tárgyalás alatt álló, de kiszivárgott biztonsági megállapodástervezet riadalmat váltott ki Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban is. A Salamon-szigetek egy független állam Ausztráliától északkeletre, amely hat fő szigetből és több mint 900 kisebb szigetből áll. 700 ezer fő lakja és mintegy 120 különböző nyelvet beszélnek az államban.
Canberra és Wellington attól tart, hogy az 5 éves, automatikusan megújuló megállapodás veszélybe sodorhatja a regionális stabilitást, mivel Kínának lehetősége nyílna hadihajóit és parti őrségének hajóit állomásoztatni a Csendes-óceáni szigeteken, kevesebb mint 2000 kilométerre az ausztrál partoktól. Ezen kívül Peking katonai és félkatonai csapatokat is telepíthetne a szigetekre.
A kínai ütőkártyák
A szigetek ideális helyszínt biztosítana a kínai hírszerzés számára, hogy elektronikus hírszerzéssel és nagy hatótávolságú radar-rendszerrel figyelje a haditengerészeti mozgásokat.
Egy esetleges katonai konfliktus esetén a Salamon-szigeteken fekvő kínai bázis veszélyeztethetné az ausztrál szállítási útvonalakat és a Második Világháború óta először Ausztrália keleti partja közvetlen katonai fenyegetéssel nézhetne szembe.
Az új bázisáról Peking nagyobb hatást gyakorolhatna a térség többi szigetcsoportjára, köztük Vanuatura, amely nem rendelkezik önálló hadsereggel. Védelmét, beleértve a rendőrséget is, Ausztrália látja el. Vanuatu nemrég épített egy mélytengeri kikötőt Espiritu Santo-ban.
Ausztrál értesülések szerint Kína ráadásul nemrég megkörnyékezte Pápua Új-Guineát is egy biztonsági megállapodás megkötésének szándékával.
Politikai viharok
Az ausztrál és új-zélandi politikában uralkodó hangulatot legtalálóbban Peeni Henare új-zélandi védelmi miniszter fejezte ki, aki szerint „a Salamon-szigetek határozottan a közös hátsó udvarunkhoz tartoznak”.
A washingtoni biztonságpolitikai körökhöz közel álló Anne-Marie Brady ausztrál kutató pedig alig leplezetten rezsimváltó beavatkozást sürget.
Brady szerint a Salamon-szigetek egy „bukott állam”, amelyet a „korrupt elit” tart a markában.
A News Corp múlt hét végén megjelent cikkéből még egy kommentátort is idézett, aki azt mondta, hogy Ausztráliának „hajlandónak kell lennie a Salamon-szigetek megszállására és kormányának megdöntésére, ha ez szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák a Kína és a csendes-óceáni nemzet között javasolt biztonsági egyezményt”.
Defenzívában a miniszterelnök
Az első parlamenti felszólalásában kedden Manasseh Sogavare, a Salamon-szigetek miniszterelnöke a javaslattal kapcsolatban „sértőnek” minősítette a külföldi kritikákat, és „bolondoknak” nevezte azokat, akik kiszivárogtatták a megállapodástervezetet. Sogavare nem árult el további részleteket a megállapodás tartalmáról, de később azt mondta „aláírásra készen áll”.
Sogavare szerint az ausztrál közmédiában azok a hangok, amelyek a Salamon-szigetek invázióját ösztönzik, nem erősítik a kétoldalú kapcsolataikat.
„Üdvözlünk minden olyan országot, amely hajlandó támogatni minket a biztonsági terünkben. Nincs alattomos szándék, nincs titkos terv – ez egy szuverén nemzet döntése, amely a nemzeti érdeket tartja szem előtt” – tette hozzá.
A szerződést csak a nemzet kérésére lehet életbe léptetni – mondta Sogavare, hozzátéve, hogy „teljesen nonszensz”, hogy Kína jelenléte a térségben veszélyt jelentene a biztonságra. Azt is elmondta, hogy a Salamon-szigetek korábban felkérte Ausztráliát haditengerészeti támaszpont építésére, de Ausztrália ezt elutasította a Pápua Új-Guineával folytatott védelmi programja miatt.
Sogavare elmondta, hogy a dokumentum kiszivárogtatása óta tárgyalt Ausztrália, Pápua Új-Guinea és Fidzsi-szigetek vezetőivel, hozzátéve, hogy a szigetek hagyományos biztonsági partnerei „mindig fontosak” lesznek a számukra.
Sogavarét 2019 októberében fogadta Pekingben Hszi Csin-ping elnök és a Salamon-szigetek még abban az évben Tajvan helyett Kínát ismerte el diplomáciailag. A pekingi látogatást követően egy kínai állami vállalat 825 millió dollárt fektetett be a Salamon-szigeteken egy aranybánya újranyitásához.
