Az idei év az afrikai kontinensen a katonai puccsok éveként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, hiszen Csádban, Maliban, Guineában és Szudánban is a katonaság erőszakos hatalomátvételét láthattuk. Márpedig ezen a kontinensen 46 ország csatlakozott Kína „Új Selyemút” (BRI) gigaprojektjéhez, amelyek összesen 1 milliárdos népességgel bírnak és a Föld teljes szárazföldi területének mintegy ötödét lakják be. Napjainkra már 1 millió kínai él és dolgozik a kontinensen.
Kína biztonsági hálózata
Mindennek ellenére Peking eddig kerülte csapatainak nyílt erődemonstrációját a kontinensen, ellentétben mondjuk az Egyesült Államokkal és Franciaországgal. Bár a geopolitikailag kiváló helyen fekvő Dzsibuti Köztársaságban – amely a Vörös-tenger partján elterülve ránéz mind Afrikára, mind a Közel-Keletre – 6 éve létrehozott egy katonai bázist, de az mindeddig nem avatkozott be a régió egyre forróbb fejleményeibe.
Peking sokkal inkább a két évtizede alapított Kína-Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) kereteibe építette be a katonai és biztonsági szerepét. Mindezen túl a modern világunk trendjét követve a szürke biztonságpolitikai zónában mozgó „magán biztonsági vállalatokkal” hálózta be a kontinenst.
Szintugrás következik
Ezért is keltett komoly figyelmet a Wall Street Journal két héttel ezelőtti írása, amely az amerikai hírszerzésre hivatkozva közli, hogy Kína Nyugat-Afrikában, a kis területű Egyenlítői Guinea partjainál akar létrehozni egy állandó hadikikötőt. Ez lenne a kínai haditengerészet első atlanti-óceáni bázisa. Peking számára nem utolsó szempont, hogy a kis ország a Transparency International tavalyi listáján a világ negyedik legkorruptabb országának bizonyult.
Az egész tervezett projektnek egyelőre inkább szimbolikus jelentősége van, hiszen katonai oldalról az Egyesült Államok lefedi az egész kontinens a maga legalább 29 katonai bázisával.
Beszállás az etióp polgárháborúba
Biztonságpolitikai körökben komoly figyelmet keltett, hogy Kína a színfalak mögött beszállt az etiópai polgárháborúba a központi kormány oldalán. Biztonságpolitikai honlapok szerint Peking katonai drónokat szállított a beszorult központi kormányzatnak, amellyel az meg tudta fordítani a háború állását, egyben megakadályozva akár az állam összeomlását.
Wang Yi külügyminiszter december elsején tett – egy előre be nem jelentett - látogatást Addisz-Abebába. Közölte, hogy Peking elutasít mindenfajta külső beavatkozást Etiópia belügyeibe, amely kijelentéssel az egyre növekvő nyugati politikai nyomásra utalt.
A látogatás egyben kiállás volt Abij Ahmed miniszterelnök mellett. Az utóbbi hónapokban Kína vált az etióp kormány legvehemensebb támogatójává az ENSZ-ben, elutasítva mindenfajta szankciót a központi kormányzattal szemben a tigráji humanitárius katasztrófa következményeként.
Komoly érdekeltségek
Kína figyelme és támogatása érthetőbbé válik, ha tudjuk, hogy a Peking által 2000 és 2018 között nyújtott 148 milliárd dollárnyi hitelből 13,7 milliárd Etiópiába áramlott – ezzel Angola mögött a második legnagyobb kínai hitelfelvevő a kontinensen. Az országban mintegy 500 kínai vállalat működik és befektetéseik meghaladják a 1,5 milliárd dollárt.
Addisz-Abeba ráadásul a székhelye a kínaiak által felépített Afrikai Unió székházának és a szintén a kínaiak által finanszírozott közegészségügyi központnak (Centre for Disease Control and Prevention), amely jelentősen hozzájárul a kontinensen a COVID járvány elleni küzdelemhez.
A kiemelt kínai figyelem és titkos beavatkozás azonban már kiváltotta Egyiptom haragját, amelyet a kairói vezetők nem is rejtenek véka alá. A 4,6 milliárd költséggel, amerikai és kínai pénzügyi támogatással épülő Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) Afrika jelenleg legnagyobb infrastrukturális beruházása, egyben az "etióp megújulás" monumentális ipari mementója. Tizenegy esztendeje készül, és legalább ennyi ideje teremt igencsak puskaporos légkört a régióban. Az Etiópia, Egyiptom, illetve Szudán között fennálló feszült helyzet rendezésében úgy tűnik, Kínára komoly szerep hárulhat.
Mély történelmi kapcsolatok
Kínát és Etiópiát ráadásul történelmi szálak kötik össze. Bár a 20. században a Csang Kaj-sek vezette Kínai Köztársaság nyíltan támogatta Hailé Szelasszié etióp császár küzdelmét az olasz területszerzés ellenében, a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulásakor Etiópia az elsők között ismerte el az új államalakulatot.
Hailé Szelasszié 1971-ben (miután a népi Kína – többek között számos afrikai állam támogatásának köszönhetően – kiütötte Tajvant az ENSZ Biztonsági Tanácsában) hivatalos látogatást tett Mao Ce-tungnál Pekingben, és temérdek kereskedelmi, gazdasági és technológiai egyezményt írt alá vele, majd 1972-ben kölcsönösen megnyitották nagykövetségeiket a két fővárosban.
Záros határidőn belül vége lesz a konfliktusnak Chris Wright szerint. 
