Forr a levegő Kínán belül és Kína körül. Egyrészről Washington és Peking között a kereskedelmi-, és biztonságpolitikai adok-kapok azzal fenyeget, hogy egy új Hidegháborús helyzet áll elő a két nagyhatalom között. Larry Kudlow, a Fehér Ház gazdasági tanácsadója szerint Trump nem elégedett a kínai kereskedelmi tárgyalások alakulásával és nem is áll küszöbön a megállapodás. Eközben a katonai feszültség is nő a két ország között, Jim Mattis védelmi miniszter így le is mondta októberben esedékes kínai látogatását. Peking a maga részéről pár napja már lemondta haditengerészeti vezetőjének amerikai találkozóját, egyben jelezte, hogy a védelmi miniszter ez évi amerikai látogatása is elmaradhat. Valóban, az elmúlt hónapokban Peking tovább folytatta a Dél-kínai-tengeren a vitatott szigetcsoportok katonai megerősítését, Washington pedig a múlt héten B-52-es nehézbombázókat küldött a terület fölé.
Kozmetikázott pénzügyi hírek
Nem kevésbé figyelemre méltó a helyzet Kínán belül sem, még ha a kommunisták szeretnék is elrejteni a folyamatokat a világ szeme elől. Augusztus közepén ezeken a hasábokon a kínai pénzügyi rendszerben felhalmozódott adóssághegyeket egy szupervulkánnak neveztük, amely, ha kitör, az alapjaiban rázza meg a világgazdaságot. Nos, úgy néz ki, hogy jó irányban keresgéltünk: a New York Times most megszerzett egy bizalmas kínai kormányzati dokumentumot, amely világossá teszi a kínai kormány egyre növekvő aggodalmait a pénzügyi rendszerükkel kapcsolatban. Peking felszólítja a kínai újságírókat, hogy kozmetikázzák a híreket a lassuló gazdaságról, a helyi önkormányzatok adósságállományáról, a kereskedelmi háború kihatásáról, a csökkenő fogyasztó bizalmi szintről, a stagfláció (!!) veszélyéről és a közemberek mindennapi nehézségeiről.
De nem csak Washington és a brutális belső eladósodás okoz ezekben a napokban fejtörést a kormányzatnak. A pofonok völgyébe került az elmúlt hetekben az Új Selyemút gigaprojekt: Malajzia az utóbbi hetekben 20 milliárd dollár értékben állított le kínai infrastrukturális projekteket, Pakisztánban szintén megkérdőjelezik a 62 milliárdos tervet. Egyre növekszik a kétely, hogy elbírja-e a kínai bankrendszer a veszteséges megaprojekteket.
Légy a levesben
|
| Káncz Csaba |
A hét elején aztán újabb pofon jött az Indiai-óceán térségéből: helyi idő szerint hétfő hajnalban ugyanis bejelentette győzelmét Ibrahim Mohamed Szolih ellenzéki jelölt a stratégiai fekvésű Maldív-szigeteki elnökválasztáson. Abdulla Jamín Gajúm, az eddig hivatalban lévő államfő – egyben Kína által kilóra megvett politikus – elismerte vereségét. A választási eredmény komoly győzelem Amerika és India számára a térségbeli huzakodásban. A Maldív szigetcsoport külső adósságának 70 százalékát napjainkra már Peking ellenőrzi, de az új kormány éppen úgy visszamondhat egyes projekteket – feltárva a valós költségeket és a korrupció szintjét –, mind ahogyan az elmúlt időszakban ezt Malajziában és Pakisztánban láthattuk.
Egy februári belpolitikai válság során a kínai állami sajtó egyenesen arra figyelmeztette Indiát: ha megpróbál katonailag beavatkozni, akkor azt Kína nem fogja annyiban hagyni. Márpedig Új-Delhi számára Peking úgynevezett ’Tengeri Selyemút’ projektje kimondottan irritáló, amelynek keretében a kínaiak kikötőkbe, ipari létesítményekbe és olajvezetékekbe invesztálnak olyan – Indiával szemben többnyire ellenséges – szomszédos országokban, mint Mianmar, Sri Lanka, Banglades és Pakisztán. Nyugati és indiai geostratégák már jó ideje figyelmeztetnek arra a ’gyöngysorra’ – vagyis kínai kikötők egész sorára, amellyel Peking a teljes Indiai-óceánt ellenőrzése alatt tarthatja. A Maldív-szigetekkel most tehát légy röpült a levesbe.
Káncz Csaba jegyzete
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
