Növekedés és bizalom: amíg ezek nincsenek, el leszünk adósodva
Csökkenthető-e az államadósság a versenyképesség növelése nélkül? - tette fel a kérdést László Csaba korábbi pénzügyminiszter, a KPMG szenior partnere az 51. Közgazdász-vándorgyűlésen.
Ha minden jól megy, 2035-re összejön a cél
| Az 51. Közgazdász-vándorgyűlést szeptember 26. és 28. között rendezi meg a Magyar Közgazdasági Társaság Békéscsabán illetve Gyulán. A vándorgyűlés mottója: Növekedési fordulat – honnan jön a lendület?A több mint félszáz előadó között szerepel Baráth Etele, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Domokos László, Farkas Ádám, Fónagy János, Kovács Árpád, László Csaba, Matolcsy György, Parragh László, Pongrácz Ferenc, Surányi György és Varga Mihály is. |
A szakember egy modellen keresztül mutatott be egy lehetséges államadósság-pályát a következő 20 évre, melynek paraméterei a GDP-növekedés, az elsődleges államháztartási egyenleg és a reálkamat voltak. László Csaba modellje szerint ha az átlagos reálkamat 2 százalék és a GDP-arányos költségvetési többlet 1 százalék, és ehhez 1 százaléknál kisebb gazdasági növekedés társul, akkor nem csökkenthető az államadósság-ráta.
Ha a reálkamatot a modellben 3 százalékra emeljük, a költségvetési egyenleg többlete 1 százalék marad, és a GDP csak átlagosan 1,5 százalékkal nő, az pedig (csökkenés helyett) egyenletesen növekvő államadóssághoz vezet. Ha viszont a reálkamat 2 éves átlagos százalék, az államadósság lassú ütemben ugyan, de csökkenthető 1,5 százalékos átlagos éves GDP-növekedés mellett is.
Ahhoz, hogy az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökkenjen (ahogy azt az alaptörvényben is meghatározták), 2 százalékos átlagos éves reálkamat és 1 százalékos éves átlagos államháztartási többlet mellett 3 százalékos átlagos éves GDP-növekedésre van szükség – a modell alapján így 2035 környékére érhetjük el a kívánt GDP-arányos államadósság-szintet.
Nagyot esett a magyar versenyképesség – a javulás hosszú folyamat lesz
Növekedés és bizalom nélkül nem tartható fenn a magyar eladósodottság jelenlegi szintje. A World Economic Forum legutóbbi versenyképességi listáját idézve (a 63. helyre esett vissza Magyarország) elmondta: lehet relativizálni ezeket a listákat, de az biztos, hogy az esetleges új befektetők ezeket a rangsorokat is mérlegelik, amikor terepet keresnek a beruházásaiknak. A WEF rangsorának pillérei közül Magyarország ráadásul egyetlen tényezőben sem került az élre versenytársai közül.
| Rendes adófizetők, több gyerek, külföldi munkavállalók - ez is kell a növekedéshez. Varga Mihály előadása >> |
Idén először a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézsége került az első helyre a legproblémásabb területek között, a további helyeken továbbra is a kiszámíthatóság hiánya, az adópolitika, a bürokrácia és a korrupció szerepel. Az intézményrendszer megítélése általában véve is nagyot romlott az elmúlt években, az egykulcsos adórendszer bevezetése ellenére pedig 148 országból 132. helyre került Magyarország az adózás munkát ösztönző hatása szempontjából. A 7. legproblémásabb tényező a gyenge munkamorál – ez azt jelzi, hogy nem csak az állam hibás a versenyképesség romlásában.
A versenyképesség szempontjából adottság a piac mérete, a nyersanyag-ellátottság és a külső környezet – ezeken nyilván nem tudunk változtatni. Az egészségügy, az oktatás, az infrastruktúra, az üzleti kultúra területén viszont bőven van teendője az országnak, a változtatások eredménye viszont csak jónéhány év alatt jelentkezhet.
