Bombaként robbant tegnap a hír, hogy a német Alternatíva Németországért (AfD) hatalomra kerülése esetén az ország EU-ból való kilépéséről is hajlandó lenne népszavazást tartani. Ezt Alice Weidel, a párt társelnöke jelentette be a Financial Times brit lapnak adott interjúban.
A hír azért is szólt nagyot, mert a Dexit – a német kilépés Weidel által használt rövidítése – eddig nem volt téma a németeknél. Ráadásul Németország az EU legerősebb bástyája és egyben motorja, már a kilépésének a mérlegelése is igencsak megrengetné az uniót.
Brexit után Dexit?
Az AfD, amelyet a német média jobboldali populistának, radikális jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak nevez (a párt viszont konzervatív-liberálisként definiálja magát), egyelőre messze van a hatalomtól, és egyetlen más parlamenti erő sem hajlandó összefogni vele.
Folyamatosan növekvő népszerűsége ugyanakkor már vetekszik a nagy pártokéval, azaz korántsem szabad félvállról venni.
De pontosan mit akar az AfD, és mennyi realitása van a felvetésének?
Weidel, aki politikai karrierje előtt a Goldman Sachs banknál dolgozott, és PhD-t szerzett közgazdaságtanból, az interjúban úgy fogalmazott: egy általuk vezetett kormány megpróbálná megreformálni az EU-t és megszabadítaná „a demokratikus deficittől”. Ennek keretében megnyirbálnák például a „senki által meg nem választott” végrehajtó hatalom, az Európai Bizottság hatáskörét.
Ha ezt a reformot nem tudnák keresztülvinni – márpedig ez több mint valószínű –, és „nem leszünk képesek újjáépíteni az EU-tagországok szuverenitását, akkor hagyni kell az embereket dönteni, ahogy Nagy-Britannia tette”, mondta az AfD-főnök. „Akkor lehetne egy referendumunk a Dexitről – a német EU-kilépésről.”
A Financial Times szerint az ötlet „nagy tabut” dönt le Németországban, ahol a fősodorhoz tartozó pártok elkötelezetten EU-pártiak, ráadásul a német alkotmány nagyon szigorú a népszavazások kiírása tekintetében. De ha még meg is tartanák a referendumot, a németek nagy többsége jelen állás szerint a maradásra szavazna. A Dexit tehát egyelőre szinte elképzelhetetlen.
EU-pártiak a németek, de...
Ezt támasztják alá egyéb közvéleménykutatások is.
A Konrad Adenauer Alapítvány tavaly június és szeptember között készült felmérése szerint a németek 87 százaléka van az EU-tagság mellett, és mindössze 10 százalék ellenzi azt.
Igaz, az AfD-szavazók közül már csak 52 százalék áll ki az uniós közösség mellett.
Az Európai Bizottság által kiadott Eurobarometer-felmérés tavaly decemberi jelentése szerint a németek 78 százaléka uniós polgárnak érzi magát, 68 százaléka szerint az EU a stabilitást jelképezi egy nyugtalan világban, 59 százalékuk pedig optimistán látja a közösség jövőjét.
Figyelmeztető jelzés ugyanakkor, hogy Kelet-Németországban – tehát az egykori NDK-ban – már korántsem ilyen pozitív az EU megítélése. Míg a nyugati tartományokban a megkérdezettek 53, addig a keleti tartományokban mindössze 30 (!) százaléka bízik az uniós közösségben.
Érdemes észben tartani azt is, hogy németek közül a legtöbben (43 százalék) a bevándorlást, tehát az AfD egyik „slágertémáját” tartják az EU legnagyobb problémájának.
Keleten erős a protesztpárt
És kezdeni kell valamit azzal a ténnyel is, hogy az AfD ma már pariban van a nagy pártokkal. Még 2013-ban alakították közgazdászok és akadémikusok euróellenes, a mainstream politikával szembeni alternatívaként, 2017 óta pedig tagja a parlament alsóházának, a Bundestagnak. Proteszt karaktere idővel kibővült a migrációelleneséggel, ami jelentősen hozzájárult a népszerűség növekedéséhez.
Az elmúlt bő két évben több mint megduplázta támogatottságát, és 22,5 százalékkal ma már a második legkedveltebb párt országosan a jobbközép CDU/CSU szövetség mögött. Jócskán megelőzi a kormányzó szociáldemokratákat, a Zöldeket és a liberálisokat.
Egyes kelet-német tartományokban pedig már utcahosszal vezeti a közvéleménykutatásokat: Türingiában 31 százalék, Brandenburgban 28 százalék, Szászországban 34 százalék támogatja az AfD-t januári felmérések szerint, miközben a CDU-t mindössze 20, 18, illetve 31 százalék.
Jelentős ugyanakkor az ellentábor is: a hétvégén becslések szerint több mint egymillióan tiltakoztak az AfD ellen, főleg Nyugat-Németországban mentek ki nagy tömegek az utcákra.
Sok tüntető a nácikhoz hasonlította a pártot, amely szerintük veszélyt jelent a demokráciára.
A potsdami botrány
A tiltakozások apropója az volt, hogy – a német Correctiv tényfeltáró portál cikke szerint – november végén „magasrangú AfD-politikusok, neonácik és tehetős vállalkozók” gyűltek össze egy potsdami szállodában (más források szerint CDU-tagok is jelen voltak), és „több millió ember Németországból történő elűzéséről” szőttek terveket – konkrétan a „remigrációról”, a menedékkérők és a nem asszimilálódott bevándorlók visszatelepítéséről beszéltek.
Az AfD azt közölte, hogy privát-, nem pedig pártrendezvényről volt szó, amin az érintett AfD-tagok magánemberként vettek részt. Szerintük a párt nem felelős az ott elhangzottakért, a migrációval kapcsolatos nézeteik pedig összhangban vannak a törvényekkel.
Ami tény: az AfD-nek már óriási tábora és ellentábora van, a kettő közötti ellentét pedig egyre inkább áthidalhatatlanannak látszik.
Ez pedig, ha nem sikerül kezelni, időzített bombát jelent Németország számára.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
