A populista, Putyin-barát jobboldali AfD párt (Alternatíva Németországnak) folyamatos térnyerése egyre inkább aggasztja a német főáramlatú médiát és a hagyományos pártokat. Minden múltbeli erőfeszítés, hogy az AfD-t antidemokratikusnak és szélsőjobboldalinak állítsák be, nem vezetett igazán eredményre.
Mi több, az AfD idén igazi áttörésben reménykedik. Hiszen ősszel Szászországban, Brandenburgban és Türingiában új tartományi parlamentet választanak - és a jobboldali populisták vezetnek a felmérésekben - Türingiában és Szászországban a párt akár a 37 százalékot is elérheti.
Ha az AfD-nek sikerül ezeket a számokat valódi szavazatokra váltania, akkor a párt megalakulása óta először nyerhet tartományi választást keleten. Márpedig úgy tűnik, pontosan ez a terv.
De hogyan akarnak más pártok szembe szállni az AfD-vel?
Az AfD már nem egy politikai peremjelenség, és már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A párt hónapok óta magas közvélemény-kutatási eredményeket könyvelhet el, sőt a tavaly őszi hesseni tartományi választáson 18,4 százalékkal minden idők legerősebb eredményét érte el egy nyugati tartományi választáson.
"Az idei tartományi választás miatt aggódnunk kell"
Természetesen az ősszel esedékes tartományi választásokig még sok minden történhet a politikai palettán. A politológusok nagy potenciált látnak - különösen a köztársaság keleti részén – a Sahra Wagenknecht Szövetségben (BSW), amely éppen tegnap indult el hivatalosan.
Ennek ellenére sok megfigyelő aggódik. "Az AfD vezetői a rendszer alapvető megváltoztatására törekszenek" - mondta nemrég Andreas Vosskuhle volt alkotmánybíró a Tagesspiegelnek adott interjújában. "Nem lesz könnyű megakadályozni, hogy az AfD a legerősebb erő legyen. A szélsőjobboldali párt politikai riválisainak is tisztában kell lenniük ezzel" – teszi hozzá.
De hogyan akar az SPD, a CDU, az FDP, a Zöldek és a Balpárt szembeszállni a jobboldali populistákkal? Milyen kérdéseket tartanak fontosnak a választáson, és hogyan akarják ezeket kezelni?
Az SPD szociális szempontokkal akar pontokat szerezni
Az SPD szerint a hangsúly a dolgozó középosztályon van. Márpedig szerintük az AfD áttörésével kevesebb jog jutna a munkavállalóknak, alacsonyabbak lennének a bérek, és kevesebb az önrendelkezés.
A Balpárt szerint ők jobban megértik a keleti szövetségi államok helyzetét, mint mások és nem játsszák ki az embereket egymás ellen. A Balpárt úgy jellemzi magát, mint "az alacsony jövedelmű és szociális felelősségérzettel rendelkező emberek megbízható partnere - különösen keleten".
Az FDP úgy venné föl a kesztyűt, hogy következetesen kiáll a polgárok pénzügyi terheinek enyhítése, a rendezett államháztartás, a migráció fokozottabb ellenőrzése és a bürokrácia csökkentése mellett. Szerintük ilyen célzott és tényközpontú munkával a populisták és szélsőségesek táptalaja megszüntethető.
A legnagyobb ellenzéki párt a "Tiszta CDU" mottóval akarja az idei választási évet végig vinni.
Ebben fontos szerepet játszik majd a CDU új alapprogramja, amelyet a május eleji szövetségi pártkongresszuson fogadnak el. Továbbra is elhatározásuk marad, hogy nincs együttműködés a politikai peremvidékkel - az AfD-vel és a Balpárttal.
A CDU-nak hitelességi problémája van keleten
Fontos kiemelni, hogy a kereszténydemokraták, akik az újraegyesítést követően sokáig - legalábbis Szászországot és Türingiát - vezették, az Angela Merkel vezette CDU balra tolódása következtében hitelüket vesztették. A CDU vezetője, Friedrich Merz által kezdeményezett pályakorrekció ellenére a CDU-nak még mindig hitelességi problémákkal küszködik Kelet-Németországban.
Ezt tovább súlyosbítják a kialakuló koalíciók. Nem zárható ki, hogy a CDU-nak Szászországban a Zöldekkel és a Balpárttal kell majd kormányt alakítania - vagy legalábbis az utóbbiaknak kívülről támogatniuk kell -, ha továbbra is kormányozni akar.
Az ilyen összpárti szövetségek megerősítik azt a különösen keleten elterjedt elképzelést, hogy a német demokrácia működésképtelenné vált, mert a választók akaratát már nem tartják tiszteletben.
A Zöldek válsága
Az AfD szépen profitál a Zöldek mély válságából is, amelyek hírnevét többek között egy nepotizmus-botrány tépázza. Emellett a Zöldek meggondolatlanul kényszerítették az országot az atomenergiáról való leválásra, ami a választók körében negatív visszhangot vált ki.
Botrányosra sikerült a Zöldek azon törvénye is, amely arra kötelezi a háztulajdonosokat, hogy januártól olajról és gázról fűtési rendszerüket hőszivattyús rendszerre váltsák át, mivel a háztartások költségei potenciálisan bénítóak – 20 ezer és 50 ezer euró között mozognak, a ház méretétől függően. A szegényebb háztulajdonosok többnyire alsó középosztálybeliek, és történetesen ők a választók azon része is, amely a legnyitottabb a szélsőjobb felé.
Az AfD kormányzás nélkül is sok kárt okozhat
A belátható jövőben a várakozások szerint az AfD egyre stabilabb pozíciót foglal el a német politikai színtéren, akárcsak a nemzetközi izolációra törekvő „MAGA republikánusok” az Egyesült Államokban. A német koalíciós kormányzatnak le kell nyelnie a békát: a választók egy jelentős kisebbségét nem hatja meg sem a zöld politika, sem Ukrajna támogatása.
Végül is egyértelmű, hogy az AfD-nek nem is kell kormányoznia ahhoz, hogy kárt okozzon. Türingiában a szavazatok egyharmada elég lenne ahhoz, hogy a jobboldali populisták megakadályozhassák az alkotmánymódosításokat vagy az alkotmánybírák megválasztását. A kulcsszó itt a blokkoló kisebbség.
A jelenlegi közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy egy ilyen forgatókönyv teljesen elképzelhető. Türingiában az AfD jelenleg a szavazatok 35 százalékát ellenőrzi.
Ráadásul a populista jobboldali párt már jóval kevesebb képviselővel is megmutatta, mire képes. A párt 2020-ban rövid időre az FDP-s Thomas Kemmerichet juttatta a türingiai miniszterelnöki székbe - és ezzel kormányválságot idézett elő.
Vosskuhle a Tagesspiegel című napilapnak azt mondta: "Azt látjuk, hogy az emberek csalódtak a berlini nagypolitikában és annak intézményeiben, és ezért elfordulnak". A bevett pártoknak bizony már csak néhány hónapjuk van arra, hogy visszahódítsák ezeket a szavazókat.
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
