Ausztrália kezd a kísérleti terepe lenni egy olyan borús közeljövőnek, ahol a geostratégiai feszültségek felmorzsolják a tradicionális pártokat, a gigantikus adósságállomány pedig depresszióba taszítja a gazdaságot. Az elmúlt 11 évben az ország már 6 miniszterelnököt rúgott ki, miközben a Peking és Washington közötti rivalizálás egyre élesebbé és fojtogatóbbá válik az ország geopolitikai környezetében. A horizonton gigantikus pénzügyi viharfelhők gyülekeznek, hiszen az ausztrál gazdaság növekedését az ingatlan-buborék hajtotta, amelyet a nyersanyag-buborék fűtött, amelyet pedig végső soron a Kína-buborék támasztott meg.
A háztartások csillagászati eladósodottsága
Az ingatlanszektor megingása, amelynek nagysága meghaladja az ausztrál GDP négyszeresét, magával ránthatja a teljes gazdaságot. Márpedig az árak csökkenni kezdtek, szeptemberben már a 12-ik hónapja folyamatosan tart a lemorzsolódás. A bankok eközben túl későn próbálják szigorítani a jelzálog-hitelezést: 40 százalékát utasítják el a jelzálog hitelezési kérelmeknek, miközben ez az arány még tavaly csupán 5 százalék volt.
Vezető szakértők most 30-45 százalékos árzuhanástól óvnak, amely az országot egyenesen depresszióba lökné.
Mára az ausztrál háztartások eladósodottsága a világon az egyik legmagasabb szinten áll, elérve a 2.5 ezermilliárd dollárt, azaz a rendelkezésre álló háztartási bevételek mintegy 200 százalékát. Ez az arány 1991-ben még 75 százalék alatt tanyázott.
Az ausztrál militarizálódás élharcosa
Ahogyan a Trump-adminisztráció egyre élesebben konfrontálódik Kínával, úgy nő a (geo)politikai feszültség is Ausztráliában. Az ausztrál militarizálódás egyik élharcosa Paul Dibb volt védelmi államtitkár, a Stratégiai és Védelmi Tanulmányok Központjának igazgatója, aki követeli a katonai kapacitások masszív megerősítését egy esetleges Kína elleni konfrontáció esetére.
|
| Káncz Csaba |
Egy múlt havi írásában Dibb kiemeli, hogy ha berobban a kereskedelmi háború, akkor a világ nagy geopolitikai bizonytalanság korszakába lép. Amikor ez legutóbb megtörtént az 1930-as években, akkor annak szörnyű következményei lettek, Ausztrália vonatkozásában is.
Márpedig a Nyugat szorosabbra vonja együttműködését „a kínai befolyásolási műveletek és befektetések” ellen. A Reuters szivárogtatta ki pár napja, hogy az 1941-ben létrehozott angolszász globális elektronikai lehallgató hálózat mostantól hírszerzési adatokat oszt meg a kínai politikai „beavatkozásokról” Németországgal, Japánnal és kisebb mértékben Franciaországgal.
Arról már korábban beszámoltunk, hogy Ausztrália nemzetbiztonsági okok miatt nem engedi a kínai Huawei indulását az 5G-s hálózat kiépítésének tenderén, ahogyan Washington ugyanezen megfontolások alapján tiltotta el a nagy kínai telekommunikációs szolgáltatót, a China Mobile-t, hogy az USA-ban szolgáltatást nyújtson.
Káncz Csaba jegyzete
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
