Meg tud küzdeni a világ a kínai kihívással?
Kína felemelkedése, szuperhatalommá válása a 21. század egyik legnagyobb kihívása, még akkor is, ha mostanában háttérbe szorítja a Ukrajna elleni orosz agresszió. Régen fordult elő, hogy egy új szuperhatalom emelkedett fel és kihívta párbajra a regnáló uralkodót. Kína pedig épp ezt teszi. Ez önmagában is hatalmas kihívás, hiszen a történelemben egy új szuperhatalom felemelkedése és integrálása a nemzetközi rendszerbe mindig egy nagy háború oka és/vagy következménye volt. A jelenlegi helyzetben ezt mindenáron el kell kerülni, hiszen a nukleáris fegyverekkel vívott háború az egész emberiség pusztulását eredményezheti.
Az egyébként is nehéz folyamatot bonyolítja, hogy Kína sok tekintetben eltér az eddigi szuperhatalmaktól. Kína nem euró-atlanti hatalom. Civilizációja nem a zsidó-keresztény kultúrára épül. Ráadásul a folyamat olyan időkben megy végbe, amikor maga a nemzetközi rendszer is gyökeresen átalakulóban van és a globalizáció, amelynek Kína az egyik legfontosabb szereplője, soha nem látott mérteket öltött.
Ezzel a kihívással mindenképpen meg kell küzdenünk. Sőt: a kihívást lehetőséggé kell változtatnunk. Azaz Kínának a kialakuló nemzetközi rendszerbe úgy kell helyet találni, hogy az egy win-win szituáció legyen.
Ha nem lenne az orosz-ukrán háború, az egész világ Kína körül forogna. És így lenne helyes: nincs még egy olyan jelentőségű – akkora kihívást és egyben lehetőséget hordozó jelenség ma a világban, mint Kína felemelkedése és integrációja. Ezzel távolról sem akarjuk lebecsülni a nagy globális kihívások jelentőségét, mint a például klímaváltozás, de azt gondoljuk, azok más jellegűek. Nem is beszélve arról, hogy Kína szerepe azoknak kezelésében is döntő jelentőségű.
Első megközelítésben azt vizsgáljuk meg, hogy egy szuperhatalommá váló – vagy máris az? – Kínának mi lehet a helye a nemzetközi gazdasági és biztonsági rendszerben.
Kína minden kétséget kizáróan különbözik azoktól a hatalmaktól, amelyek az elmúlt másfél-két évszázadban szuperhatalommá váltak. Ezeknek a hatalmaknak mindegyike az euró-atlanti kultúrkörből érkezett, így politikai és gazdasági szempontból is viszonylag könnyű volt beilleszkedése a létező nemzetközi rendszerbe. Ez Kínára nem, vagy csak nagyon korlátozottan igaz. Egyrészt azért, mert Kína egy más kultúrkörből érkezik – hiszen nehéz lenne tagadni, hogy a kínai (ázsiai) civilizáció igen nagymértékben különbözik az euró-atlantitól. Ennek komoly hatása van Kína politikájára beleértve a politikai rendszert és az általunk általánosnak gondolt emberi jogokat, éppúgy, mint magát a demokráciát is. Rá kellene jönnünk, hogy ezt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.
Másrészt viszont a helyzet annyiban is merőben más, hogy nem egy létező, és többé-kevésbé működő nemzetközi (biztonsági) rendszerbe kell integrálni Kínát, illetve integrálódni Kínának, mivel ez a rendszer a globalizáció és a vesztfáliai rendszer válsága, a poszt-vesztfáliai rendszer kialakulásának szülési fájdalmai miatt meglehetősen kialakulatlan. Kína beilleszkedése ezért többé-kevésbé olyan, mintha mozgó célpontra lőnénk.
Ez a cikk az Mfor és a Privátbankár Prémium tartalma, csak a lap előfizetői olvashatják teljes terjedelmében.
Prémium tartalmainkhoz a következő lépések után férhet hozzá:
- Regisztráljon (adja meg emailcímét és jelszavát)
- Válasszon előfizetői csomagjaink közül
- Fizessen bankkártyájával
Előfizetői csomagjainkról, az előfizetésről részletesen itt olvashat
A kereskedelmi ingatlanok magyarországi piacán a befektetések értéke az első fél évben 550 millió eurót ért el, 20 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakitól - közölte a Colliers.
