Joe Biden amerikai és Hiszi Csin-ping kínai elnök múlt pénteki telefonos megbeszélése mintha még inkább feltüzelte volna a kínai diplomáciát – mégpedig Oroszország védelmében. Biden közölte kínai kollégájával, hogy „következményei” lennének annak, ha Peking szállításokkal segítené az ukrán inváziót. Hszi pedig válaszként kijelentette a Fehér Ház urának, hogy a NATO országainak párbeszédet kellene folytatniuk Moszkvával. Peking aznap katonai üzenetet is küldött Washington és Tajpej felé, amelynek keretében egy anyahajója haladt át a Tajvani-szoroson.
Tegnap a kínai külügyminiszter szögezte le határozottan, hogy „Kína a történelem igaz oldalán áll az ukrán háború ügyében”. Vang Ji hozzátette: Kína soha nem fogad el semmilyen külső nyomásgyakorlást és visszautasítja az alaptalan vádaskodásokat. Múlt szombaton pedig a kínai külügyminiszter-helyettes jelentette ki egy pekingi biztonságpolitikai fórumon, hogy „az Oroszország elleni szankciók egyre felháborítóbbak”. Az államtitkár szerint ezek csak az átlag orosz polgárt sújtják, aláássák a világgazdaság működését, miközben „mindenfajta ok nélkül” a Nyugat lefoglalja az oroszok külföldi eszközeit. Hozzátette, hogy a NATO keleti terjeszkedése sarokba szorítja a nukleáris fegyverekkel felszerelt Oroszországot.
A tajvani kérdés
Moszkva ukrajnai inváziójával kétségtelenül megnőtt egy tajvani konfliktus esélye. A kommunista vezetés árgus szemekkel figyeli a Nyugat reakciót, várva bármifajta elbizonytalanodásra, illetve a gyengeség jelére, amely aztán lehetőséget adna Tajvan lerohanására – miközben Washingtont lekötik az európai fejlemények.
Nem véletlen, hogy már egy nappal az ukrán invázió megkezdése után a kínai kommunista párt szócsöve, a Global Times február 25-én hosszú szerkesztőségi állásfoglalásban fenyegette meg a tajvani vezetést. Feltárva a pekingi vezetés gondolkodásmódját, az írás leszögezte: "a tajvani kormány mélyen húzódó félelme kiújult, hogy az USA magára hagyja.” Az állásfoglalás szerint Tajpej nem ismeri föl, hogy a Washington Peking-ellenes játszmájában ő csak egy gyalog.
Az ukrán invázió és Kijev sikeres ellenállása feltüzelte a tajvani lakosságot, és ma már több, mint 70 százalékuk hajlandó lenne fegyvert fogni az esetleges kínai megszállók ellen – holott tavaly decemberben ez még csak 40 százalékon állt. Az orosz haderő logisztikai hiányosságait a tajvani stratégák is behatóan tanulmányozzák. Nő a közvélemény támogatása egy finnországi típusú „totális védelem” doktrína irányába is, amely lehetővé teszi csaknem a teljes lakosság hozzájárulását egy esetleges háború erőfeszítéseihez.
Japán beszáll a játszmába
A Tajpej körüli egyre forróbb biztonságpolitikai helyzet Tokió számára sem érdektelen.Tajvan esetleges pekingi kézre kerülése esetén Japán tengeri szállítási útvonalai feletti ellenőrzést átvenné a kommunista óriás. A történelmi gyökerek is mélyre nyúlnak, hiszen Tajvan a Japán Birodalom része volt 1895 és 1945 között. Ennek kapcsán Japán tavaly nyáron nyilvánosságra hozott védelmi fehér könyve Kínát és Észak-Koreát nevezi meg biztonsági veszélyforrásnak Japán és a nemzetközi rend számára.
„Egyre nagyobb a katonai feszültség Tajvan körül, illetve erősödik a technológiai rivalizáció Kína és az Egyesült Államok közt, mindez pedig veszélyezteti a békét és a stabilitást a Kelet-ázsiai térségben. Fontos, hogy közeli figyelemmel kísérjük a szituációt egy krízis-érzettel, most jobban, mint bármikor korábban. Különösen, ahogy a technológiai területen való verseny egyre intenzívebbé válik” – írják a hivatalos katonai dokumentumban.
Tajvan kérdése több vonatkozásban is foglalkoztatja Tokiót: először is a földrajzi közelség és Tajvan stratégiai elhelyezkedése okán. Másodszor az a tény, hogy az Egyesült Államok – Japán szövetségese – Tajvan biztonsági védhatalma.Harmadszor: Kína agresszív fegyverkezése és térségbeli fellépése a japán stratégákat folyamatos kihívások elé állítja. Negyedszer: a japán önvédelmi erők (SDF) bevethetőségét még mindig a második világháború utáni – amerikaiak által írt – békealkotmány szabályozza, amely jelentősen korlátozza a csapatok esetleges bevethetőségét.
Közeli szomszéd
Bár Tokió és Tajpej között 2000 kilométer a távolság, de a legnyugatabbi, lakott japán szigetcsoport – a Jonaguni – csak 100 kilométerre helyezkedik el Tajvan keleti partjaitól. Nem véletlen, hogy Tokió idén tavasszal 5-600 fővel rakétaegységeket állított föl egy, a Kelet-kínai-tenger határán fekvő szigetcsoportra. A Jonaguni szigetcsoportra pedig 2023 tavaszáig elektronikus hadviseléssel foglalkozó egységet telepítenek.
A francia érdekek
Legutóbb, éppen egy hónapja Francois Le Drian francia külügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy „a Tajvani-szoros stabilitása kulcsfontosságú a teljes régió biztonságának szempontjából”. Hozzátette, hogy Párizs „kész cselekedni a szoros biztonsága érdekében”.
Francia stratégák már Obama elnök új Ázsia-stratégiájának (Pivot to Asia) 2011-es bejelentésekor elkezdtek dolgozni Párizs új ázsiai biztonságpolitikáján. Ebben az új stratégiában Kínának kiemelt szerepe van. Pekinget ugyanis komoly versenytársnak tekintik a franciák Afrikában is, ahol Párizs a mai napig hagyományosan kiemelt politikai és katonai befolyással bír. 2011 óta Párizs több katonai intervenciót hajtott végre olyan afrikai rezsimek ellen – így Líbiában, Elefántcsontparton és a Közép-afrikai Köztársaságban – amelyek rohamosan fejlesztették kapcsolataikat Pekinggel, súlyosan sértve ezzel az évszázados francia érdekeket.
Meghosszabbítják a 90 napos felfüggesztést, erről állapodtak meg a stockholmi tárgyalásokon. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
