|
| Fotó: Shutterstock |
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Sanghajban, a Hungcsiao Nemzetközi Gazdasági Fórumon azt jelentette be, hogy a Huawei kínai telekommunikációs óriásvállalat közreműködésével épül ki Magyarországon az ötödik generációs (5G) hálózat. A miniszter azt is jelezte: Magyarország nem tesz különbséget a cégek között nemzetiségi alapon, az egyetlen feltétel, amelyet szab, hogy tartsák be országunk törvényeit és előírásait.
Az 5G hálózat kiépítéséről tudatta: a Huawei a brit Vodafone-nal és a Deutsche Telekommal együttműködésben tevékenykedik majd.
Se veled, se nélküled?
A bejelentés ugyan rendkívüli újdonságot nem tartogatott, mégis rávilágít az 5G körül kialakult visszásságokra. Már csak azért is, mert Szijjártó Péter nyilatkozatára reagálva megszólalt a Magyar Telekom. A cég illetékesei a Reuters megkeresésére azt nyilatkozták, hogy több beszállítóval is tesztelik az 5G-technológiát, ezek között van a Huawei is. Ugyanakkor még nem kötöttek szerződést a kínai vállalattal arról, hogy a Huawei építse ki a Magyar Telekom teljes 5G hálózati infrastruktúráját.
Nem akarjuk megkérdőjelezni a távközlési cég által jelzetteket, hiszen biztosan igazat mondtak, csupán érdemes árnyalni a kijelentést. Egyrészt fontos leszögezni, hogy a Magyar Telekom az 5G eddigi éles tesztjein, amelyekről közlemények formájában is beszámoltak, általában a Huawei eszközökön alapuló technológiát használták. Érdemes leszögezni, hogy is volt precedens, hogy az Ericssonnal együttműködve tették mindezt, erre két éve és és idén is volt példa.
Sőt, nem csak a magyar vállalat, de annak anyacége, a Deutsche Telekom is - az általunk a nemzetközi sajtóban fellelt információk szerint - a kínai gyártó eszközeire támaszkodott. Hasonló a helyzet egyébként a Vodafone-nal is, amely mind Londonban, mind például Barcelonában a Huawei hálózati eszközeivel mutatta be az 5G előnyeit.
Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időben a távközlési hálózatok fejlesztőinek egyébként sem túl széles köre tovább koncentrálódott. Érdekesség, hogy ez a terület nyújt túlélést olyan a készülékek piacát korábban uraló cégeknek, mint az Ericsson vagy a Nokia. Jelenleg nagyjából ez a három távközlési berendezéseket gyártó vállalat az, amely a szolgáltatók igényeit le tudja fedni, így finoman szólva sem nagy a merítési lehetőség.
Így hiába van immár egy éve az amerikai kormányzat és Donald Trump célkeresztjében a kínai technológiai óriás, a fejlesztési kényszer alatt álló mobilszolgáltatók együttműködnek a Huawei-jel. Más kérdés, hogy ez őket is kötéltáncra készteti, hiszen a hálózatfejlesztés során használják a kínaiak eszközeit, de közben jelen vannak az igencsak jövedelmező amerikai piacon is, és még véletlenül sem szeretnék, hogy onnan ezért kitiltsák őket.
Így aztán könnyen előfordulnak olyan esetek, mint a mostani, amikor a kínai céggel kapcsolatos elköteleződését cáfolja a Magyar Telekom, miközben korábban az anyavállalat, a Deutsche Telekom háza tájáról olyan feljegyzések szivárogtak ki, amely szerint az egész európai távközlési szektor működésére nézve súlyos következményekkel járhat, ha a Huawei Technologiest kitiltják a jellemzően idén és jövőre zajló 5G-tenderekből.
A két nagy szolgáltató közül egyébként a brit Vodafone még túl is ment a németek reakcióján, hiszen ők az év elején azt jelezték, hogy ideiglenesen leállt a társaság egész európai hálózatán az új Huawei maghálózati elemek telepítése. A mobilszolgáltató több országra is kiható akciója addig tart, míg az érintett országok kormányai és titkosszolgálatai megnyugtató választ nem adnak arra a kérdésre, hogy a berendezések használata ütközik-e nemzetbiztonsági érdekekbe.
Lengyel-magyar jóbarát, de nem mindenben
A vádakat a Huawei ugyan mindvégig konzekvensen tagadta, ám volt rá precedens, amikor más kínai gyártók eszközeiben találtak kémtevékenységre utaló jeleket. A sajtóban is megjelenő beszámolók alapján pedig a nyugati közvélemény általánosságban elfogadta azt az amerikai álláspontot, hogy a kínai technológiai vállalatokkal különösen óvatosnak kell lenni, és lehetőség szerint minden eszközzel korlátozni kell őket, hiszen ők a kínai állam trójai falovai, amelyek révén számos nemzetbiztonsági szempontból is kritikus információk juthatnak Pekingbe.
Van ugyanakkor még olyan, Washingtonnal szoros kapcsolatot ápoló ország a régióban, amely a Trump által kijelölt úton halad: a hírek szerint Lengyelország - Ausztráliához és Új-Zélandhoz hasonlóan - minden 5G-s tenderből kitiltja a Huawei Technologiest. Valószínűleg ezért fordulhat elő, hogy az amerikai kormány Magyarországra is igyekezett nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy nálunk se uralhassa a hálózati piacot a kínai vállalat.
|
| Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felszólal a Hungcsiao Nemzetközi Gazdasági Fórumon Sanghajban (Fotó: MTI/KKM/Borsos Mátyás) |
A britek és a németek miatt van minden
A közelmúltban a Direkt 36 készített egy átfogó írást a Huawei-ügy magyar vonatkozásairól. Ebben azt írták, hogy egy nagyhatalmi konfliktus kellős közepén találta magát az Orbán-kormány 2019-ben. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborúban tavaly új front nyílt, amikor Washington elkezdte a kínai államnak való kémkedéssel, illetve ipari kémkedéssel vádolni a Huaweit. Mint fent jeleztük, a probléma az, hogy a kínai cég az egyik legfontosabb szereplője az úgynevezett 5G hálózatok fejlesztésének, amely területen viszont Magyarország igyekszik tartani a lépést a világ élvonalával. (Hogy miért fontos ez számunkra, arra a későbbiekben kitérünk.)
A Direkt 36 cikke szerint az amerikaiak nagyon idegesek a Huawei térnyerése miatt, az Európai Uniónak viszont nincs egységes álláspontja. Így az 5G hálózatokat számos NATO tagországban is a Huawei technológiailag piacvezető, ugyanakkor olcsó eszközeivel építik ki. Magyarország jelentősége mérete miatt a NATO és az EU döntéshozásában is viszonylag kicsi, a Huaweiről szóló európai vitában mégis fontos szerepet tölt be. A magyar kormány rendszeresen vétóz meg olyan európai döntéseket, amelyek kényelmetlenek lennének a kínai politikai vezetésnek, a Huawei egyik legfontosabb európai központja pedig épp Magyarországon van.
A kérdés állítólag Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és magyar kollégája, Szijjártó Péter februári találkozóján is felmerült: az amerikai politikus problémásnak tartotta, hogy Budapest asszisztál ahhoz, hogy a Huawei itt építse ki európai hídfőállását. Az írás szerint Szijjártó azzal érvelt, hogy ugyan valóban itt van a kínai vállalat és tevékeny részt vállal a magyar hálózat kiépítésében, azt ugyanakkor nem a kormány megbízásából teszik. A Huawie-jel szerződő fél ugyanis egy brit és egy német cég. Így Szijjártó szerint itt lenne az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a képmutatást, amikor Kínáról beszélünk.
Feltételezhető, hogy Mike Pompeo nem ilyen választ várt a magyaroktól, hanem sokkal konstruktívabb hozzáállást. Már csak azért is, mert Közép-Európában a földrajzi távolság ellenére az amerikai külpolitika elég hatékonyan tudja képviselni a saját érdekeiket. Erre utal, hogy a lengyelek mellett (egyelőre) Románia sem kér a Huawei termékeiből. November elején ugyanis bejelentették, hogy biztonsági okok miatt a jövő évre halasztják az 5G telekommunikációs hálózat kiépítésére vonatkozó közbeszerzési pályázat kiírását.
Ha a T és a Voda hálózata, akkor minden rendben?
A magyar kormány ugyan elhárítja magától a felelősséget, és legalább politikai szinten a két nagy nemzetközi vállalatra próbálja azt tolni - ahogy ez kicsenghet akár Szijjártó Péter keddi bejelentéséből, akár a fent idézett cikk alapján - a helyzet azonban ennél bonyolultabb. A hálózatok kiépítése ugyan valóban a szolgáltatókat terheli, ám a magyar politikusok, így elsősorban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter többször is azt hangsúlyozta, hogy az államnak szerepet kell vállalnia az 5G hálózatok infrastruktúrájának kiépítésében. Ezt pedig nem lehet másképp értelmezni, minthogy anyagilag is beszáll az állam a fejlesztésekbe. Ha pedig az állam állja a költségeknek legalább egy részét, akkor nehéz elképzelni, hogy ne tudnák hatékonyan érvényesíteni az érdekeiket, és rávenni a szolgáltatókat a számukra kedves hálózati beszállító kiválasztására.
Az állami szerepvállalásra egyébként azért is szükség lenne, mert az 5G a hagyományos távközlésen messze túlmutató technológia. Az 5G Koalíció (5GK) plenáris ülésén és konferenciáján a miniszter is hangsúlyozta, az 5G a mobilhálózatok legújabb generációja, jelentőségében messze túlmutat a távközlésen, a technológia katalizátora számos innovatív területnek. Ide tartoznak az IoT alkalmazások, vagy az autonóm járművek, a lehetőségeknek jelenleg csak egy részét ismerjük - mutatott rá. Az 5G hálózatok kiépítése az eddigiekhez képest más feladatot jelent, részben több kisméretű bázisállomásra lesz szükség a mainál, több frekvenciatartományban.
Mint látható, a felsorolásban is szerepel egy olyan terület, amely Magyarország számára gazdasági szempontból is fontos: az autógyártás, és az önvezető technológia (autonóm járművek), amelynek itteni fejlesztése érdekében például a kormány szerint Európában egyedülálló tesztpályát építettek Zalaegerszegen 45 milliárd forintból. (Utóbbi összeg kapcsán egyébként a G7 írása arra jutott, hogy reménytelen, hogy ez a pénz valaha megtérüljön.)
A Gartner szerint jelen pillanatban az 5G-s piacnak a nagy részét az autóipar adja, és az előrejelzések szerint 2023-ban is a 40 százalékát ez az ágazat fogja adni. Az egyik olyan lehetőség egyébként, amit a technológia kínál, de ma még futurisztikusnak tűnik, az a járművek hálózatba kapcsolása lehet.
Az állami szerepvállalás mértéke egyelőre kérdéses, de mivel mind a fent idézett Palkovics László, mind Szijjártó Péter, de még Orbán Viktor miniszterelnök is elmondta az utóbbi időben, hogy Magyarország számára cél, hogy a világ élvonalába kerüljünk, biztos, hogy érzékelhető lesz ez. A szakértők egyébként kiemelik azt is, hogy abban a modellben, amelyet nálunk is követnek, egyfajta elvárás is az állami szerepvállalás. A szolgáltatóknak ugyanis licitálniuk kell az 5G-hez szükséges frekvenciákra, amely tetemes költséget jelent számukra. Más kérdés, hogy mindez még mindig jóval kisebb, mint az a pénz, amit később a hálózat kiépítésre kell fordítaniuk.
A hálózatok kapcsán egyébként az elemzők szerint könnyen elképzelhető, hogy a szolgáltatók nem feltétlen fognak egymással versenyezni, hanem inkább megosztják azt, illetve a kiépítéssel járó költségeket egymás között. A Concorde blogja például felidézi, hogy Magyar Telekom és a Telenor Magyarország között jött létre passzív hálózatmegosztás a 800 megahertzes 4G-mobilhálózatra vonatkozóan 2015 elején. A szerző pedig nem zárja ki, hogy ez az együttműködés most az 5G kapcsán is megismétlődik.
Ez pedig, tehetjük hozzá, megint egy olyan területre vinné a történetet, ahol az állam képviselői tevőlegesen is hatással lehetnének a távközlési hálózatot kiépítő vállalat személyére. Már csak azért is, mert épp a napokban szerzett az Antenna Hungária révén komolyabb tulajdonrészt az állam a Telenorban.
