Az elmúlt időszakban drasztikusan megemelkedett a közfoglalkoztatásban résztvevők száma: míg 2010-ben 186 ezer ember volt érintett ebben a foglalkoztatási formában, addig számuk három év alatt 387 ezer főre emelkedett. A jelenség rányomta a bélyegét az országos foglalkoztatási és a munkanélküliségi adatokra is, nem véletlen, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi a folyamatot, egyre több kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Éppen ezért tekinthető hiánypótló munkának Koltai Luca A közfoglalkoztatottak jellemzői című tanulmánya, amely a Munkaügyi Szemle legfrissebb számában látott napvilágot. A kutatás keretein belül közel háromszáz közmunkást kérdeztek meg 2013 tavaszán, az érintettek saját véleménye pedig értékes újdonságokkal egészíti ki a témával kapcsolatos közéleti és tudományos vitákat.
A közfoglalkoztatottak életkori eloszlása egyenletesnek bizonyult: nagyjából ugyanannyian voltak a pályakezdők (24 év alattiak), a 25-34 év közöttiek, a 35-44 év közöttiek és a 45-54 év közöttiek. A megkérdezettek többségének volt már munkaviszonya: 63 százalékuknak volt olyan munkahelye (nem a közfoglalkoztatásban), ahol legalább egy évig dolgozott, viszont 56 százalékának volt legalább ekkora munkatapasztalata a közfoglalkoztatásban. Erőteljesen kirajzolódó mintázat – fogalmaz a szerző -, hogy a 45 év felettiek életében egy korábbi állami vállalat/intézmény jelentette a leghosszabb munkaviszonyt (jellemzően a rendszerváltást megelőzően), míg a 25-44 éves korosztályban a magánszektor.
|
| Az első munkahely óta mennyit dolgoztak az alábbi formákban a megkérdezett közfoglalkoztatottak (%)? Forrás: Koltai (2014) |
A kutatás során az is kiderült, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevőknek nem csak az iskolai végzettsége nagyon alacsony, hanem többségében sem szakmával, sem más a munkavállalásnál előnyt jelentő tudással sem rendelkeznek. A közfoglalkoztatottak 52%-a alapfokú végzettséggel rendelkezett, 46%-uk középfokú, 3%-uk pedig felsőfokú végzettséggel. A kutatásban résztvevő közfoglalkoztatottak 47%-ának nem volt szakmája, a végzettséggel rendelkezők 40%-a soha nem dolgozott a tanult szakmában.
Az eredmények azonban arra is rávilágítanak, hogy az ilyen típusú foglakoztatás keretein belül még a már meglévő képzettséget is nehezen tudják kamatoztatni, kihasználni. Míg a közfoglalkoztatottak 52%-a rendelkezett alapfokú végzettséggel, 73%-uk ilyen munkakörben került foglalkoztatásra. A felsőfokú végzettségűeknek pedig csak 30%-a számára jutott képzettségének megfelelő munkakör, a középfokú végzettségűeknél is hasonló volt ez az arány (28%).
A közfoglalkoztatottság szorosan együtt jár a nélkülözéssel is - legalábbis erre utal, hogy a közmunkások 45 százaléka nem engedhette meg magának, hogy megfelelően fűtse a lakását, 37%-uk nem tudott valamilyen rezsiköltséget befizetni, 23%-uknál pedig kikapcsoltak valamilyen közműszolgáltatást. A hagyományos banki hiteles családok aránya a közmunkások körében rendkívül alacsony, csak 6%-uknak van lakhatáshoz kapcsolódó hitele, 3-3%-uknak gépkocsi- vagy áruhitele, viszont 41%-uknak van valamilyen egyéb - nem teljesen megfogható hogy milyen - tartozása, amely sokszor uzsoratartozás, vagy családon/ismeretségi körön belüli eladósodás.
A roma származás is akadály
A kutatást végző szakemberek rákérdeztek arra is, hogy közfoglalkoztatásban résztvevők miként vélekednek saját munkanélküliségük okairól. A közmunkások 83%-a szerint túl sok a munkanélküli a környéken, ezért nehéz elhelyezkedni, 78%-uk szerint a környéken nincs munka, 42%-uk szerint munkanélküliként nem szívesen veszik fel. Jelentős szerepe van a földrajzi mobilitásnak, illetve a mobilitási képtelenségnek is az elhelyezkedés kudarcában – derül ki az adatokból.
A megkérdezettek majd fele (49%) maga is úgy véli, hogy alacsony iskolai végzettsége akadályozza a munkavállalásban. Az alacsony végzettség mellett az elavult végzettség is nehézség az álláskeresésben sokak számára (28%), illetve a munkatapasztalat hiánya (29%). A közfoglalkoztatottak 25%-a nyilatkozott úgy hogy roma származása akadály a munkavállalásnál, és nagyjából hasonló arányban voltak azok, akik rossz lakáskörülményeiket, egészségi állapotukat emelték ki.
Kevés esély az elhelyezkedésre
|
Módszertan Bár a vizsgálati kistérségeket úgy választották ki, hogy az a jellemzőikben a lehető legnagyobb változatosságot biztosítsa, mindezzel együtt a kutatás mintavételi módszere nem biztosítja a reprezentativitást – hangsúlyozza a szerző. |
A közfoglalkoztatás legnagyobb előnyeként a megélhetést, a többletjövedelmet emelték ki a résztvevők. 61%-uk szerint fontos, hogy ezzel a jövedelemmel hozzájárulnak a család bevételeihez, majdnem felük háztartásában ez az egyetlen jövedelem. Sokan (40%) egyetértettek abban is, hogy hasznos feladatot látnak el közmunkásként. Ugyancsak fontos szempontként jelentkezett, hogy ez a munka helyben van, nem kell ingázni. A kapcsolati háló erősödését a kérdezettek hozzávetőlegesen 20%-a érzékelte, ők jelezték, hogy a közfoglalkoztatásban részvétel során több ismerősük/barátjuk lett. Nagyjából hasonló arányban voltak azok is, akik számára az aktivitás is jelentőséggel bírt, ők kiemelték, hogy a korábbinál nagyobb rendszeresség van a napjaikban.
Másrészt viszont kutatásból az is kiderül, hogy a közfoglalkozottak csak kevés hosszú távú lehetőséget láttak ebben a foglalkoztatásban. A munkavállaláshoz szükséges képességek fejlődését kicsit több mint 14%-uk várta, míg a későbbi elhelyezkedéshez is csak kevesek szerint járul hozzá a közfoglalkoztatás (16%). Vagyis a közfoglalkoztatás reintegrációs funkcióját elenyészőnek tartják – foglalja össze a szerző. Vélhetően ezzel szorosan összefügg, hogy nagyon markánsan jelentkezett a tartósság igénye, azaz sokan jelezték, hogy el tudnák fogadni a közmunkát állandó foglalkoztatásként, sőt igényelnék is.
Nincs éppen hurráhangulat. 
