Korszakonként változik, hogy éppen milyen tudásra van szükség az életben. Ma azt látjuk, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban maradnak munka nélkül, miközben betöltetlen állások vannak – vajon mi áll ennek hátterében? Lannert Judit, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató senior kutatója az 54. Közgazdász-vándorgyűlésen ennek oktatási hátterére világított rá előadásában.
Nem az életre nevel az iskola
Egy felmérésben arra keresték a választ: vajon felvértezi az életre az iskola a diákokat? Az oktatók 80 százaléka szerint igen, a fiatalok, munkáltatóknál viszont ez az arány csak 40 százalék volt. Az eltérés tehát igencsak jelentős.
A tanulók teljesítményét mérő PISA-teszten 2000-ben még Lengyelországgal és Németországgal végeztek egy szinten a magyar diákok, a 2012-es vizsgálatra azonban már az OECD átlaga alá estünk. Matematikában jelentős volt a visszaesés, problémamegoldásban pedig az EU tagállamai között az utolsó helyre kerültek a magyar diákok. A gimnazisták jobban szerepeltek, mint a szakközepesek; az interaktív feladatok kevésbé mentek, a statikus feladatok inkább – magyarán ha maguknak kellett tudást szerezni és felhasználni, azzal volt igazán gondja a magyar gyerekeknek.
Kevesebb a matekóra, mégis többet matekozunk és mégis gyengébben teljesítünk – hogy lehet ez?
A matematika területén a magyar, cseh, szlovák, német, lengyel gyermekek teljesítményét mutatta be alaposabban Lannert Judit. Kiderült: a lengyel és magyar gyerekek jóval többet töltenek matektanulással, mint a többiek - hogy lehet, hogy a magyar gyerekek mégis ilyen gyengén teljesítettek? Ráadásul úgy matekoznak többet, hogy az iskolai tanórák száma nálunk alacsonyabb – magyarán iskolán kívül, otthon foglalkoznak többet a magyar gyerekek a matematikával.
A magyarázat a tanulás módszerében rejlik. A magyar gyerekek a többi nemzet gyerekeihez képest kevésbé elaborációs, mint memorizációs stratégiát használnak - magyarán nem az információt dolgozzák fel a legtöbben a tanulás során, hanem csak magolnak, még a legjobbak is. Hiába fordítanak több időt a tanulásra, ha egyszerűen nem tanulnak még tanulni.
Digitális analfabéták a magyar diákok
Digitális szövegértésben az európai országok között az utolsó helyen végeztünk.
|
| Forrás: kölöknet.hu |
A PISA-felmérés során a tanulóknak egy fiktív város (Searing) fiktív weboldalán kellett eligazodniuk. Az eredmények elkeserítőek: se nem gyorsak, se nem kitartóak a magyar gyerekek - meghökkentően sokan el sem kezdték a feladat megoldását. Emögött Lannert Judit szerint motivációs problémák vannak: a gyerekek nem hiszik el, hogy meg tudják oldani a feladatot, ezért hozzá sem kezdenek.
|
| Forrás: kölöknet.hu |
A motivációs problémákat az is mutatja, hogy egy másik felmérés szerint a matematikát nagyon sokan csak és kizárólag külső ok miatt tanulják (a szülők elvárása miatt például), és nem pedig azért, mert mondjuk örömet okozna a feladatok megoldása.
Nincs közmegegyezés arról, mit kellene tanítania az iskoláknak
Lannert Judit elmondta: az is kiderült, hogy egész mást várnak el az iskoláktól a szakértők, a pedagógusok, a diplomások és a lakosság, teljesen mások a preferenciák az oktatás feladatait illetően. Az iskola és az akadémia tantárgyakban gondolkozik, pedig a munkáltatóknak nem erre van szüksége, hanem kompetenciákra. Jól működő tanulótereket kellene létrehozni, azonban ez Magyarországon nagyon nincs meg; az önálló gondolkodásra való ösztönzés nagyon alacsony.
Nem a számítógép tanítja a gyerekeket
Volt egy másik érdekes eredménye a PISA-felmérésnek: a rendszeres iskolai számítógép-használat nem javítja a diákok teljesítményét, sőt: minél többet használja egy tanuló a számítógépet, annál rosszabbak az eredményei. Ebből jól látszik, hogy a számítógép csak egy eszköz, a tanár a kulcs a valódi tanulási folyamatokhoz. Ha a pedagógus csak a frontális tanítás illusztrálására használja a gépeket, akkor valójában nem ad át hatékonyan tudást. Gyakran épp a számítógép és az internet használata lép a kreatív pedagógusi erőfeszítések helyébe.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség számítógépekre az oktatásban. Lannert Judit szerint sokkal nagyobb jelentősége van a gamificationnek, a játékos tanításnak, amikor a gyerekeket motiváltakká teszik a tanulásra.
Miért nem változtatunk rajta, ha nem jó?
Ha mindenki tudja és látja hogy ez így nem jó, miért nincs változás, ki akadályozza az átalakulást? Kérdésre válaszolva Lannert Judit elmondta: az oktatás egy óriási ágazat, csak lassan képes változni. A legerősebb behatást akkor kapják a pedagógusok, amikor maguk is tanulnak, az iskolapadban ülnek - nehéz átállítani a fejekben régóta meglévő mechanizmusokat. A pedagógusképzés megváltoztatásának legnagyobb akadályát a meglévő professzorok jelentik, akik ragaszkodnak saját meglévő feladatkörükhöz. Az oktatás minősége természetesen az oktatáspolitikán is múlik - Lannert Judit szerint most egy technokrata, nem koncepciózus oktatáspolitikánk van, ami nem jelöl ki pontokat, célokat, hogy milyen irányba kellene menni - emiatt nagy a tanácstalanság a szakmában.
Problémát jelent a pedagógusok bérének alacsony szintje is. A szakember példaként említette Finnországot, ahol a legkeresettebb szakma a pedagógus, így a legjobb felvételizőkből tudnak szelektálni - nincs is tanfelügyelet, mert maguk végzik a pedagógusok. Ez persze a finneknél is 15-20 éves folyamat volt - hívta fel a figyelmet Lannert Judit, melynek az elején maguk is ellenőriztek. Nálunk is 15-20 évre kéne tervezni, nem pedig 4 éves ciklusokban gondolkodni.
Emellett a szülőknek is sokat kellene változniuk, az ő hozzáállásukon is javítani kellene, ez azonban csak nagyon lassan megy.
Csökken az amerikai és német államkötvények hozama közötti különbség. 
