|
| Vukovár 1992-ben. Fotó: Varga Szilveszter |
A cikk a Privátbankár.hu és a BALK együttműködésében jelenik meg.
Szerbiában a mai napig hősies cselekedetnek tekintik Vukovár ostromát. A szerb hadsereg újvidéki székhelyén múlt hét pénteken emléktáblát emeltek annak a tábornoknak, aki a város elleni ostromot vezette.
Az ostromban maga Mladen Bratić is elesett 1991. november 4-én, a Vukovár környékén zajló harcok során kirobbant ágyútűzben. Ő volt a Jugoszláv Néphadsereg egyetlen tábornoka, aki életét vesztette a volt Jugoszlávia területén folytatott öldöklésben.
VukoWar, a totális háború
Ami a történések hátterét illeti, a Slobodan Milošević országromboló ámokfutását kiszolgáló Jugoszláv Néphadsereg már 1991 nyarán megkezdte a Vukovár elleni ostrom előkészítését.
Szerbiában általánossá vált a mozgósítás, amely elől a vajdasági magyarok közül sokan távoztak az országból. Példájukat a szerb fiatalok egy része is követte.
Amíg Milošević nem záratta le a határokat.
A jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok ostromgyűrűbe zárták Vukovárt, amelyet a vízről, a levegőből és a szárazföldön egyszerre támadtak.
A várost néhány száz horvát gárdista, rendőr és mintegy ezer, katonai tapasztalattal nem rendelkező önkéntes közel három hónapon keresztül védte a többszörös túlerővel szemben.
A támadók 1991. november 18-án áttörték a védelem állásait.
Az ostromban 1624 ember vesztette életét, 2500-an megsebesültek, és 22 ezren kényszerültek évekre elhagyni otthonaikat, az épületek pedig olyannyira megrongálódtak, hogy később Vukovár lett a második világháború végén szétbombázott németországi Drezda horvát szinonimája.
A Jugoszláv Néphadsereg katonái a helyi kórházból 261 embert, sebesülteket, orvosokat, nővéreket buszokba zsúfoltak, és a Vukovárhoz közeli Ovčara mezőgazdasági kombinát raktáraiba zártak, majd két nappal később az erdőszélen kivégeztek.
Az emléktábla
A Mladen Bratićnak emelt emléktáblát a szerbiai hadsereg napján avatták fel Újvidéken.
Zoran Nasković tábornok az ünnepségen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a Szerb Hadsereg büszkén emlékezik meg azokról, akik a csatákban vesztették életüket.
A múlt évszázad végén a volt Jugoszlávia területén történt katonai összecsapásokra úgy emlékezünk, mint olyan véres leszámolásokra, amelyek egymáshoz közel álló és kölcsönös kötődéssel rendelkező népek között zajlottak. A kényszerű békétlenséggel kapcsolatos emlékek még mindig frissek, a sebek még nem gyógyultak be, a képek még élőek. Ezért kell felismernünk azt az áldozatot, amelyet elődjeink hoztak.
Az emléktábla állítását Igor Mirović vajdasági miniszterelnök kezdeményezte, így neki is kijárt a beszéd.
A radikálisból lett haladó politikus szerint ezzel a táblával a “legbátrabbakra” emlékeztek.
Ma Bratić tábornokra és azokra emlékezünk, akik az életüket áldozták, akik tisztességgel végezték azokat feladatokat, amelyeket az ország állított eléjük. Nekünk kötelességünk, hogy a legbátrabbakra és a legjobbakra emlékezzünk, akik életükkel fizettek azért, hogy szabadságban éljünk.
Az emléktáblát Mirović, és a Szerb Haladó Párt elnöki tisztségére várhatóan pályázó Miloš Vučević, újvidéki polgármester leplezte le.
Minden hadseregnek az a dolga, hogy emlékezzen a feladat végrehajtása közben elesett tagjaira.
Ebben az esetben inkább a politikai kezdeményezés és szerepvállalás aggasztó, hiszen azt jelzi, hogy a szerb politikai establishment ideológiai téren egy centivel sincs előrébb, mint a legutóbbi délszláv háborúk idején.
A horvát jegyzék
Horvátország tiltakozó jegyzéket küldött Szerbiának a Vukovár elleni 1991-es hadműveletek parancsnokának emelt emléktábla miatt.
A horvát külügyminisztérium kifejezte azt az elvárását, hogy a Szerb Köztársaság és annak intézményei hagyjanak fel a háborús bűnök dicsőítésének politikájával, amellyel tovább sértik a Horvátország ellen vívott háború áldozatait.
Ismét felszólítottuk Szerbiát, hogy nézzen szembe saját történelmével és szerepével azokban a háborúkban, amelyeket a múlt század kilencvenes évei elején indított
– olvasható a hivatalos horvát állásfoglalásban.
Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter botrányosnak nevezte az újvidéki esetet, hiszen véleménye szerint Bratić háborús bűnös, aki egy idegen ország elleni támadás során vesztette életét.
A zágrábi diplomáciai vezetője szerint egy háborús bűnös emléktáblájának leleplezése pedig biztosan nem segíti elő a két ország közötti kapcsolatok stabilizálását és javítását.
A szerb jegyzék
A genfi Balkán-találkozón résztvevő Aleksandar Vučić szerb elnök szerint ugyanakkor Horvátország felnagyítja az emléktábla leleplezésének ügyét, miközben Horvátországban utcákat neveznek el Mile Budakról, az usztasa mozgalom ideológusáról.
Bratićot nem minősítették háborús bűnösnek, a Szerb Hadsereg egy laktanyai szobában helyez el egy emléktáblát, és nincs semmilyen emlékmű sem. Horvátország úgy beszél az esetről, mintha kitört volna a harmadik világháború, és mintha csak nekik lennének áldozataik. Horvátország szerte utcák viselik Mile Budak nevét, aki le akarta ölni a szerbek egyharmadát, ki akarta utasítani a másik egyharmadát, a maradék egyharmadot pedig áttérítette volna a katolikus hitre
– nyilatkozta a szerb elnök.
A szerbek ezért meg is kontrázták a horvát jegyzéket, és “ellenjegyzéket” küldtek Horvátországnak.
A szerb jegyzékben körülbelül Vučić álláspontját visszhangozták. Egyúttal közölték, hogy nem látnak semmi kivetnivalót abban, hogy emléktáblát lelepleztek le egy tábornoknak, aki az akkor legális hadsereg tisztjeként harci feladat végrehajtása közben vesztette életét.
A másik oldalon ugyanakkor gyakori aktivitás regisztrálható Horvátország részéről, amely a fasizmus és Független Horvát Állam náci bábállam rehabilitálására irányul. Erre sok példa utal. Az egyik ilyen, hogy a horvát kormány és a horvát parlament több tagjának jelenlétében szobrot emeltek Miro Barešićnak, akit a svéd bíróság ítélt el “usztasa terroristaként”.
A szerb jegyzék egyebek között megemlítette Branimir Glavaš volt eszéki polgármester esetét is, aki ellen Horvátország megszüntette az elsőfokú ítéletet. Glavašt az eszéki szerb civilek elleni háborús bűnök miatt ítélték el.
A jegyzékváltás a kilencvenes évek legelejét idézi, amikor a szerbek és a horvátok a sajtón keresztül üzengettek egymásnak.
A sajtóban folyatott szájkarate akkor gyilkos háborúhoz vezetett.
A szerb jegyzékhez fűzött kommentárokban a zágrábi Večernji list olvasói arra hívják fel a horvát miniszterelnök figyelmét, hogy egy ilyen Szerbiának nincs helye az Európai Unióban.
Egy másik olvasó szerint viszont Horvátországnak semmiféle párbeszédet nem kell folytatnia Szerbiával, hanem jól fel kell fegyverkeznie.
És kész!
Varga Szilveszter, a BALK főszerkesztőjének írása. Az eredeti cikk itt érhető el.
Igaz, volt honnét erősödni. 
