Washingtonnak és Moszkvának nem sikerült elszigetelnie a fegyverzetellenőrzési párbeszédet az ukrajnai háborútól. Az ukrajnai válság következtében a stratégiai stabilitási párbeszéd, a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos létesítmények ellenőrzései és a kétoldalú konzultatív bizottság felfüggesztésének keretrendszere azzal ért véget, hogy Oroszország 2023 februárjában felfüggesztette az Új START-szerződést.
Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes akkor kiemelte: Oroszország felkészült arra a lehetőségre, hogy 2026 után nem lesz hatályos hadászati fegyverzetcsökkentési szerződése az Egyesült Államokkal. Egyúttal azzal vádolta Washingtont, hogy az elmúlt években önös érdekéből, szándékosan építette le a fegyverzetellenőrzési struktúra legfontosabb elemeit.
A hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló megállapodás 2011-ben lépett életbe, 2021-ben pedig öt évre meghosszabbították. A megállapodás egyebek között a nukleáris robbanófejek maximális számáról is rendelkezik.
Robbant a hír
Ebben a törékeny helyzetben terjedt el a hír február 14-én Washingtonban, hogy a Fehér Ház hírszerzési bizottsága nemzetbiztonsági fenyegetésre figyelmeztetett egy "destabilizáló külföldi katonai képesség" miatt. A "Capitol Hill-i tanácskozásokat" ismerő források az ABC Newsnak azt mondták, hogy ez a fenyegetés azzal függ össze, hogy Moszkva atomfegyvert akar az űrbe juttatni. Miközben ezek a pletykák elszaporodtak, továbbra is megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy Oroszország hogyan látja az űrben folytatott katonai tevékenység kilátásait.
Moszkva minden bizonnyal felismerte, hogy nem tud versenyezni a Nyugattal a világűrben, és aszimmetrikus megközelítésre támaszkodik. Ennek eredményeképpen az orosz vezetés elfogadható intézkedésnek tekintheti egy nukleáris robbanófej pályára állítását vagy valamilyen nukleáris meghajtású műhold használatát, amelynek célja viszonylag nagyszámú kereskedelmi műhold zavarása a nyugati űrbeli akciók ellensúlyozására.
Az orosz döntéshozatal alapvető keretei a világűrben
Orosz források szerint több alapvető szempont határozza meg Moszkva álláspontját az űrben folytatott katonai tevékenységről. Először is, Oroszország elmarad a Nyugat mögött az űrinnováció terén, és jelentős problémákkal küzd a műholdas navigáció, a kommunikáció és a felderítés terén a hadszíntéren.
Oroszország az USA és szövetségesei katonai műholdrendszereinek fölényét kulcsfontosságú katonai fenyegetésnek tekinti. Ezek közé tartoznak a SpaceX, a Planet Labs, a Maxar Technologies és mások által kifejlesztett kereskedelmi űrrendszerek. Moszkva nagyon is tisztában van ezeknek a rendszereknek az ukrán fegyveres erők számára jelentett harci előnyeivel.
Oroszország ráadásul azt gyanítja, hogy az amerikai és európai magán űrrendszereket Washington műholdellenes rendszereinek fedezékéül használhatják. A Kreml szerint ezek a rendszerek potenciális harci célpontot jelentenek Oroszország számára.
Mindennek tetejébe Moszkva nem bízik a saját ipari bázisában: az orosz műholdak továbbra is importált elektronikai alkatrészektől függenek és alacsony a gyártási rátájuk (évi 15-17 műhold). Hosszú távon még az orosz hadsereg számára rendelkezésre álló hordozórakéták száma is rendkívül korlátozott lenne.
Moszkva tehát felismerte, hogy nem tud versenyezni a Nyugattal az űrben, és nem tud egyenlőséget elérni a katonai űrbeli képességek terén. Ennek következtében Oroszország elkerülhetetlenül aszimmetrikus megközelítésre támaszkodik a világűrrel kapcsolatos katonai ügyeiben.
A "nukleáris de-eszkaláció" koncepciója
Oroszország már évekkel ezelőtt kidolgozta az "eszkaláció a de-eszkalációért" koncepcióját, más néven "nukleáris de-eszkaláció" koncepcióját. Ennek lényege a nukleáris fegyverek - elsősorban nem stratégiai fegyverek - demonstratív, de korlátozott alkalmazása egy eszkalálódó hagyományos háború során, hogy demoralizálják az ellenfeleket és tárgyalásra kényszerítsék őket.
A közelmúltbeli frissítések azt mutatják, hogy az orosz hadsereg fontolgatja a Stratégiai Rakétaerők bevetését a potenciális "de-eszkaláció" elérése érdekében. A "nukleáris de-eszkaláció" koncepciója még mindig kidolgozás alatt áll, és az orosz hadsereg egyes tagjai a koncepció kiterjesztését tervezik.
Az orosz hadsereg felismerte, hogy egyetlen műhold célba vételével lehetetlen megrongálni a több száz és több ezer műholdból álló kereskedelmi műholdrendszereket. A műholdak elleni elektronikus hadviselés viszont költséges és technikailag nagy kihívást jelentene. Mindazonáltal az orosz erőfeszítések egy olyan nukleáris meghajtású űrhajó kifejlesztésére irányulnak, amely tömegesen képes megzavarni az elektronikus műholdakat. Az, hogy Moszkva még mindig tervezi ezt a megközelítést, azt jelenti, hogy az orosz űrprogram számtalan technikai nehézsége ellenére ez a lehetőség még mindig napirenden van.
A kommunikációs és megfigyelő műholdak konstellációjának megrongálásának másik hatékony módja a több műhold egyszeri, tömeges felrobbantása. Ebben a forgatókönyvben a megsemmisített műholdak számának nagyobbnak kell lennie, mint a nyugati vállalatoknak a technológia helyreállítására való képessége, mielőtt a támadás megzavarja a földi képességeket.
Oroszország kinyilvánított fenyegetése, miszerint a 2021 novemberében tesztelthez hasonló, alacsony pályán történő nukleáris robbanást vált ki egy interkontinentális ballisztikus rakéta vagy egy nagy magasságú rakétavédelmi elfogórakéta által szállított robbanófej alkalmazásával, politikai és technikai szempontból egyaránt vonzó lehet még a Kreml számára.
Brüsszel szorosabbra fűzi a viszonyt két európai miniállammal. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
