Oroszország kiüti a fogát annak, aki megpróbál kiharapni belőle - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök tavasszal, a második világháborúban aratott győzelemről való megemlékezésen. Putyin anélkül, hogy konkrétumokba bocsátkozott volna, nehezményezte, hogy vannak, akik nyilvánosan kifogásolják, hogy Szibéria kincseit egyetlen ország birtokolja.
„Mindenki belénk akar harapni valahol, vagy valamit kiharapni belőlünk. De tudniuk kell azoknak, akik erre készülnek, hogy kiütjük a fogát mindenkinek, úgy, hogy ne tudjanak harapni. Ez nyilvánvaló. És ennek záloga a fegyveres erőink fejlesztése”
- mondta.
Mivel azonban a Szovjetunió felbomlása óta a szibériai és távol-keleti makrorégió – amely Oroszország teljes területének negyedét foglalja el – elvesztette népességének csaknem 19 százalékát, nyilvánvaló, hogy örökké nem lehet nukleáris fegyverekkel fenyegetőzni, más tervre is szükség van.
A terv részletei
A szeptember 2-4 között Vlagyivosztokban lezajlott „Hatodik Keleti Gazdasági Fórumon” egy olyan terv került bejelentésre, amely hosszú távú stratégiai kihatása lehet Oroszország jövőbeni fejlődésére. Szergej Sojgu védelmi miniszter – Putyin egyik legbizalmibb kádere - azt vázolta fel, hogy szükség lenne legalább három, de talán még inkább öt, egy-egy szférára specializálódott tudományos-ipari, gazdasági központ létrehozására, amelyek lendületet adhatnának Szibéria fejlődésének”.
Ezekben a városokban legalább 1-1 millió ember lakna, és ezek a metropoliszok nemcsak az orosz állampolgárok, hanem a FÁK országaiban lakó oroszok - egyben Szibéria fejlődése számára is - új lehetőségeket biztosítana. A Kreml elkötelezettségét mutatja, hogy szeptember 27-én Sojgut nevezték ki a teljes kelet-szibériai térség fejlesztési kormánybiztosának.
Sojgu rendkívül ambiciózus terve több, egymásból következő projektre épül. Először is Bratszk és Krasznojarszk között a nagyszabású ipari központ jönne létre, amely a ritkaföldfémek kibányászására és feldolgozására épülne. Másodszor, egy úgynevezett „Erdészeti és Építőanyag” klasztert hoznának létre a Leszoszibirszk (Krasznojarszki határterület) városa közelében.
Harmadszor, Kanszk (Krasznojarszki határterület) városa közelében egy olyan új klasztert hoznának létre, amely szén-vegyészeti termelésre, valamint különböző műanyagok feldolgozásra támaszkodna. Sojgu csak röviden tett említést a „Szibériai jelzálogról”, amely alacsony kamatozású hitelt biztosítana azon dolgozóknak és szakértőknek, akik hajlandóak lennének az új városokba költözni a Távol-Keleten.
Szakértői kérdőjelek
Ezeknek a projekteknek a megvalósításához nyilvánvalóan főként állami források bevonása lenne szükséges. De a szakértők többsége erős kétségeit fogalmazza meg Szibéria vonzerejével kapcsolatban a telepesek számára. Nevezetesen, a Szovjetunió felbomlása óta a szibériai és távol-keleti makrorégió – amely Oroszország teljes területének negyedét foglalja el – elvesztette népességének csaknem 19 százalékát. A jelenlegi népességszám 17 és 21 millió között van, Oroszország teljes népességének mintegy 11,6 százaléka.
Ráadásul az országban rendkívül alacsony a belső mobilitás és így Szibéria nem igazán bizonyulhat mágnesnek a képzett szakembereknek és családjaiknak. Az orosz szakértők inkább azt javasolják, hogy Moszkva a tervezett óriási összeget fordítsa a szibériai városok munkanélküliségi problémáinak kezelésére és a lerobbant infrastruktúra felpofozására.
Sojgu terve vihart kavart az orosz politikai osztályban, de a támogatók többségbe kerültek. Ők emlékeztetnek a szovjet korszakbeli új városokra az Urálban és Szibériában, legyen az Komszomolszk-on Amúr (jelenlegi népesség 240 ezer fő, Bratszk (230 ezer), Norilszk (181 ezer) és Magadan (90 ezer). Szintén a szovjet korszakra emlékeztetnek azok az egyre hangosabb javaslatok, miszerint a börtönök lakóit kellene felhasználni a veszélyes arktikus és szibériai megaprojektek kivitelezésére.
A kínai veszély
De arról se feledkezzünk el, hogy stratégiai távlatban az esetleg terjeszkedő Kína miatt is fontos lenne Szibéria benépesítése, gazdasági fejlesztése, fogalmazzunk úgy, belakása. A 2016-ban jóváhagyott földosztási program célja az „orosz Távol-Kelet” benépesítése és fejlesztése volt. Ehhez ingyen földterületet biztosít az állam, amelyet öt évig nem lehet eladni.
Kezdetben csak orosz állampolgár igényelhetett ingyenes földbirtokot, azonban egy évvel a projekt bevezetése után Putyin elnök azt javasolta, hogy terjesszék ki azokra a külföldi állampolgárokra is, akiknek felmenői orosz területeken születtek. A programban érintett körzetek közé tartozik az Amur terület, a Csukotka autonóm körzet, a Zsidó autonóm terület, a Habarovszki határterület, a Korják autonóm körzet, a Magadán terület, a Primorszkij határterület, a Sakha (Jakutföld) Köztársaság, a Szahalin terület, valamint Kamcsatka is.
Jelenleg Oroszország közel 200 millió hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, amelyből mintegy 30 millió állami tulajdonú és kihasználatlan. Van tehát miből osztani, főképp Szibériában és a Tengermelléken, amely régiók fejlődésének legfőbb akadálya az emberhiány. Persze, az emberek addig nem rohannak Szibériába, amíg az nem lesz számukra vonzó.
Ukrajnáról eddig nem is igazán volt szó. 
