Múlt héten a szárnyaló tőzsdei árakat megpróbálták a közelgő amerikai-kínai megegyezéssel magyarázni, pedig az erre utaló hírek nagyon gyengék voltak. Olyannyira, hogy az erre a hétre tervezett tárgyalások el is maradnak, mivel a CNBC szerint az amerikai fél lemondta azokat, arra hivatkozva, hogy a szellemi jogok szabályozására vonatkozó kínai elképzelések túl messze vannak az amerikai kívánalmaktól.
A kereskedelmi mérlegen túl
Ezzel viszont el is jutottunk oda, hogy látjuk, miért nem oldható meg a probléma egyszerűen azzal, hogy Kína ígéretet tesz amerikai importja növelésére. A vita ugyanis nem csak erről szól, hanem az Egyesült Államok azzal is vádolja Kínát, hogy ellopja a szellemi jogokat (szabadalmakat), és arra kényszeríti az amerikai (és általában a külföldi) cégeket, hogy osszák meg a felhasznált technológiákat a kínai féllel. Peking tagadja ezeket a vádakat.
Combos vámemelés
A most elmaradó találkozó helyett jövő hétre terveznek egy másikat, sőt, a Fehér Ház cáfolta is, hogy egyáltalán elmaradna egy találkozó, egyszerűen csak jövő héten kerül sor rá. A huzavona mindenesetre mutatja, hogy milyen feszült a helyzet, miközben egy fontos határidő közeleg: március elseje, amikor, ha addig nem születik lényeges áttörés a tárgyalásokon, az amerikai fél újra vámot emel. Ősszel Trump 200 milliárd dollárnyi kínai termékre, lényegében a teljes Amerikába irányuló kínai export felére szabott ki 10 százalékos vámot, ezt emelnék most 25 százalékra.
Mint nálunk a BMW
Mindazonáltal most már látszik, hogy alakulhat majd ki a megegyezés. Kína nemrég arra tett javaslatot, hogy 6 év alatt bő ezermilliárd dollárral megnöveli amerikai vásárlásait, és így kiegyensúlyozza a kereskedelmi mérleget. Amerika ugyan szeretne ennél gyorsabb eredményt, de jó eséllyel akár el is fogadhatja ezt, ha a többi kérdésre sikerül megoldást találni. Ő is tisztában van vele, hogy a vásárlások felfuttatása időigényes, ráadásul azt nem lehet a piaccal szemben megtenni. Kína nem vásárolhat olyan termékeket és szolgáltatásokat, melyeket ne tudna a belföldi piacon értékesíteni.
A többi kérdés: a szellemi jogok, a szabadalmak tiszteletben tartása, és annak a célnak az elérése, hogy a külföldi beruházásoknak ne kelljen közös vállalatot alapítani kínai céggel, hanem önmagukban is működhessenek, és így a technológiát és egyéb szellemi tulajdont se kelljen megosztani a kínai féllel (ahogy nálunk is önálló üzemet épít a BMW vagy az Audi).
Arany középút
Ezen utóbbi amerikai követelések ráadásul jogosnak tűnnek, így jó esély van rá, hogy a kínai fél is engedni fog bennük, sőt esetleg cserébe a kereskedelem volumenében kér valamit, mondjuk azt, hogy ne kelljen teljesen kiegyenlíteni a kereskedelmi mérleget (ez úgysem teljesen reális), hanem elég legyen csak jelentősen csökkenteni a többletet. Ha mindez meg is van, Kínának még feltehetően azt is ki kell találnia, hogy tálalja a megegyezést úgy, hogy az végül nem az amerikai vámok eredménye lett, hanem valamiféle kölcsönösen előnyös megegyezés, ami nem csorbítja nagyhatalmi hírnevét.
A rövidtávú megoldásban bizakodni tehát kissé elhamarkodott volt, ugyanakkor most már végre kezd látszani, pontosan mit is szeretnének a felek, és ez reményt ad arra, hogy meg is találják a középutat véges időn belül, nem húzódik az ügy a jövő évi novemberi amerikai elnökválasztásig.
A várba, a Libegőhöz vagy a repülőtérre nehéz lesz eljutni. 
