Egy héttel azután, hogy az amerikai-, brit- és a francia hadsereg csapást mért Szíriára egy azóta sem tisztázott hátterű incidens alapján, az orosz Kommerszant közölte az értesülést, miszerint Moszkva „a nagyon közeli jövőben” S-300-as légelhárító rendszert szállít le ingyenesen a szír kormánynak. A szír hadsereg még a szovjet időkből származó S-125 és S-200-as rendszert használja, az S-300-as a maga 150-200 kilométeres hatótávolságával egy igazi kvantum ugrás lenne számukra. A kiterjedt hatótávolság lehetővé tenné ugyanis, hogy a szír hadsereg akár már a libanoni légtérben repülő izraeli harci gépekre tüzet nyisson.
Izrael korábban már többször világossá tette, hogy az S-300-asok telepítését nem fogja tolerálni. Nem véletlen tehát, hogy hétfőn titkos és rendkívüli látogatásra érkezett Izraelbe az amerikai Központi Parancsnokság (US CENTCOM) parancsnoka, Joseph Votel tábornok. A tábornoknak ez volt az első útja Izraelbe, és találkozott számos biztonsági főnökkel, valamint az izraeli vezérkari főnökkel is. Vottel tárgyalásainak eredményéről még nem szivárogtak ki részletek.
Az átalakuló Eurázsia
A szír feszültség növekedésével párhuzamosan egy figyelemre méltó elemzés látott napvilágot az új orosz Közel-Kelet politikával kapcsolatban. A szerző, Bruno Maçães korábban államtitkárként szolgált a portugál kormányban, jelenleg a washingtoni Hudson Intézet munkatársa. Könyve az Eurázsia tengely felemelkedéséről idén januárban jelent meg.
Maçães szerint Moszkva feladta reményét, hogy valaha is csatlakozhat a nyugati politikai rendhez. Ezért újrafogalmazta stratégiai érdekeit és történelmében először a Közel-Keletre irányul a központi figyelme. Moszkva sem a cári időkben, sem a szovjet időkben nem harcolt közvetlenül arab szállásterületen, ezért is rendkívüli, hogy 2015-ben beszállt a szír konfliktusba.
Moszkva új stratégiája
|
| Káncz Csaba |
A Hidegháború óta először történik meg, hogy az Egyesült Államokon kívül egy másik ország határaitól távol katonai erőt vetett be, anélkül, hogy konzultált volna Washingtonnal. Tavaly októberben Igor Szecsin, a Putyin helyetteseként is emlegetett Rosznyeft-főnök egy előadáson egy figyelemreméltó térképet mutatott be. Ez Eurázsiát energiatermelő és energiafogyasztó régiókra különíti el és ebben a felosztásban Oroszország teljes természetességgel fog össze a Közel-Kelettel.
Az Egyesült Államok a saját palagáz forradalmának eredményeképpen már nem tekinti a Közel-Keletet a saját biztonsága szempontjából kritikus területnek, így az amerikai külpolitika itt revízió alá került. (Legalábbis Maçães szerint, ehhez azért a washingtoni neokonzervatívoknak is lesz egy-két szava). Az anyag szerint hirtelen Moszkva lett a térség főbb országai számára az első számú tárgyalópartner Törökországtól Szaúd-Arábiáig. Moszkva ráhatása az európai és a kínai folyamatokra pedig nagyban függ attól, hogy milyen mértékben képes ellenőrizni a két térség energetika-politikai folyamatait.
Káncz Csaba jegyzete.
Pirosba borult a BÉT. 
