Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Joe Biden hatalomra lépése után Washington szinte azonnal megkezdte az eurázsiai tengely átfogó feltartóztatását. Világos üzenet volt Moszkva felé, hogy felfüggesztésre került az amerikai csapatok kivonása Németországból és a Pentagon az elmúlt napokban B-1 típusú nehézbombázókat telepített Norvégiába.
Nyilván nem amerikai jóváhagyás nélkül zárnak be Ukrajnában orosz-párti médiumokat, az elmúlt napokban pedig Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (NSDC) szankciókat hozott a Moszkvához közelálló párt vezetője ellen „terrorizmus finanszírozásának” vádjával. Viktor Medvedcsuk és a Kreml kapcsolatáról legyen elég annyit kiemelni, hogy a lányának Putyin elnök a keresztapja.
Középpontban a NATO
A Kaukázusban Grúzia témája kerülhet sorra a következő NATO csúcson. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter elmondta a múlt havi szenátusi meghallgatásán, hogy támogatja az ország meghívását a védelmi szervezetbe. Moldovában az új, Nyugat-barát miniszterelnök, Maia Sandu pedig kijelentette, hogy az országában állomásozó orosz csapatokat fel kell váltani egy civil megfigyelő misszióval.
A múlt heti, kétnapos NATO miniszteri tanácskozás is fontos bejelentéseket hozott Washington részéről a Közel-Kelet vonatkozásában, amely egy stratégiai váltást jelez előre Moszkva és Peking irányában. Jens Stoltenberg NATO főtitkár bejelentette, hogy a szövetség katonai kontingensét Irakban a jelenlegi 500 főről 4 ezer főre növelik.
Mindeközben Afganisztánt érintően a talibánokkal Katarban aláírt tavalyi megállapodás arról szólt, hogy a NATO idén május elsejéig kivonja 10 ezer fős katonaságát. Márpedig Washingtonból a mai napig sem érkezett utasítást arra, hogy kezdjék el bezárni a katonai infrastruktúrákat, amelyeket két évtized alatt építettek föl. Minden jel szerint tehát az amerikai történelem leghosszabb háborúja Oroszország és Kína szomszédságában folytatódni fog.
Stoltenberg kijelentette a miniszteri tanácskozáson, hogy a 2010-ben kidolgozott NATO „Stratégiai Koncepciót” alapjaiban át kell dolgozni, hogy az tükrözze az orosz és kínai kihívást. Az új stratégiát várhatón a szövetség idei csúcstalálkozóján fogadják el. Az amerikai védelmi miniszter, Lloyd Austin pedig „üdvözölte a NATO szövetségesek azon felismerését, hogy Kína növekvő befolyása nemzetközi politikai kihívást jelent a transzatlanti biztonság számára”.
Kína korlátozott képességei
Ezek a közel-keleti és közép-ázsiai hírek Kína számára is felettébb nyugtalanítóak. A 10 legnagyobb kőolajszállító állam közül hat a Közel-Keleten található. Márpedig napjainkra Kína lett a világ legnagyobb kőolajimportőre, megelőzve az Egyesült Államokat. Az új nagyságrendek érzékeltetésre érdemes kiemelni, hogy 2019-ben az USA 1,03 milliárd dollár értékben importált kőolajat Szaúd-Arábiából, míg Kína 9,34 milliárd dollár értékben.
Márpedig Kína rendkívül korlátozott erőkivetítési képességgel rendelkezik a térségben. Ahogyan Krajcsír Lukács kifejti a nemrég megjelent Változó Világrend című tanulmánykötetben, sokáig nem is létezett olyan hivatalos dokumentum, amelyben összefoglalták volna a Közel-Kelettel kapcsolatos legfontosabb kínai prioritásokat. Erre egészen 2016-ig várni kellett, amikor az év elején a Kínai Kommunista Párt nyilvánosságra hozta történelmének első, kizárólag az arab országokkal foglalkozó China-Arab Policy Papert.
Ez a dokumentum létrehozta az ún. „1+2+3 kooperációs mintát”: ebben az 1-es a magot, vagyis az energetikát jelenti; a kettes az infrastruktúra fejlesztését és szállítási útvonalak (Új Selyemút, BRI) biztosítását képezi; a hármas szám alatt pedig a három áttörést értik, vagyis a nukleáris energiában, megújuló energiaforrásokban és űrkutatásban (ennek része, hogy már az egész Közel-Keleten átálltak a kínai BeiDou navigációs rendszerre) való együttműködést. Nem sokkal a bejelentés után Hszi Csin-ping elnök először utazott a Közel-Keletre, és több százmillió dollár értékű infrastrukturális, energetikai és kereskedelmi szerződéseket hozott tető alá Szaúd-Arábiával, Egyiptommal és Iránnal.
A CFR figyelmeztet
Az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) jó ütemérzékkel megjelentetett februári jelentése figyelmeztet arra, hogy Washington nem számíthat NATO szövetségeseinek segítségére egy esetleges katonai konfrontáció esetén Kínával. A jelentés kiemeli, hogy a technológiai ügyektől kezdve Hongkong kínai bánásmódjáig az amerikai szövetségesek vonakodtak Washingtont támogatni, amikor provokatívnak érezték a stílust, vagy komoly gazdasági árat kellett volna fizetni érte.
A jelentés leszögezi, hogy egy amerikai-kínai háború esetén Japán esetleg nem csatlakozik a harchoz, tekintve belpolitikáját és alkotmányos korlátait. A dolgozat figyelmeztet, hogy amerikaiak milliói veszthetik életüket az emberiség történelmének első nukleáris összecsapásában.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az ukrán pénzintézet válaszában több érdekesség is akad. 
