|
| (Kép forrása: MTI Fotó, Balázs Attila) |
A magyar közéletben már nincs vita abban, hogy jelentős a munkaerőhiány az országban. Ez persze nem mindenhol (azonos módon) jelenik meg, de a következő évek komoly társadalmi-gazdasági kérdése vitathatatlanul ennek megoldása lesz. Ebből következően, ha egy politikai erő túl akar lépni az elmúlt hét évben megszokott színvonalú politikai vitákon, akkor megoldási javaslatokkal kell előállnia. A nehézséget az jelenti, hogy a munkaerő hiányának a kérdését erősen érintik az alacsony bérek, a mostani nyugdíjak mértéke, valamint a nyugdíjba vonulási szabályai is. Ráadásul jelen van, mint politikailag szintén érzékeny terület: a külföldi vendégmunkások helyzete – írja a Policy Agenda a Privátbankárnak küldött közleményében.
A munkaerőhiány megoldásának alapesete lenne, ha a most inaktív, vagy a nem itthon dolgozókat újra munkába állíthatnák. Lehetséges az is, hogy a gazdaságon belül csoportosítják át a munkaerőt, így a közmunkásokat, a közszféra vagy más ágazatok felesleges dolgozóit. Ez azonban statisztikai értelemben semmit sem javítana a foglalkoztatási helyzeten, miközben számtalan problémát vetne fel. Az a lehetőség ugyanis, hogy a közmunkások munkahelyei egy döntéssel megszüntethetőek, azt jelenti, hogy az általuk végzett munkát a továbbiakban senki sem látja el. Ez persze nyilván akkor fogadható el, ha eddig ezekre a munkákra valójában nem volt szükség. Ez viszont kormány részéről a teljes beismerése lenne, hogy a közmunkarendszer irányítása nem volt hatékony.
Amennyiben a közszférából irányítanak át emberek a versenyszférába, akkor szintén felvetődik az a kérdés, hogy az állam mely feladatait nem végzi el a továbbiakban. Jelentős munkaerő-felesleg ugyanis nincs a mostani rendszerben. Félmegoldás lenne a belső átcsoportosítás, mert csak újabb, jelenleg nem dolgozó, vagy nem itthon dolgozó munkaerő bevonása lehetséges.
Nyugdíjak és munkabérek
Ahhoz, hogy a munkaerőhiány kezelésére szakmailag és politikailag is eladható megoldást lehessen kidolgozni, szembe kell nézni egy másik kérdéssel is. Ez pedig a nyugdíjrendszer. Ha alacsony a tényleges nyugdíjkorhatár, akkor sokan kilépnek a munka világából, ezzel növelve a munkaerőhiány okozta problémákat. Az Orbán-kormány által végrehajtott korhatár előtti nyugdíjrendszer leépítése ebből a szempontból logikus lépés volt, bár radikális gyorsasággal lett végrehajtva. 2010-hez képest majdnem öt évvel nőtt az öregségi nyugdíjba menők átlagéletkora. Ebben minimális volt a nyugdíjkorhatár emelkedése (2010-től kezdődött a 62 évről 65 évre történő átállás és 2022-re fejeződik be), sokkal inkább a korhatár előtti ellátások megszüntetése okozta ezt.
|
Szép a 10 százalék, de még nagyon sokat fognak emelkedni a bérek A januári béradatok az egy évvel korábbi adatokhoz képest szép növekedést mutatnak, az előző hónapokhoz képest viszont már nem annyira, és ami a lényeg, igen távol vagyunk még attól a szinttől, amely lefékezné a munkaerő elvándorlását. Sokat segítene a helyzeten egy kiadós forinterősödés. A Privátbankár elemzése >>>> |
A kormány egy lyukat ütött a rendszeren, amikor teljesítette választási ígéretét, és 40 év szolgálati idő után legalább 140 ezer nőt (ez 2016. januári adat) előbb elengedtek nyugdíjba. Ezt a kedvezményt legutoljára az OECD kritizálta, és javasolta megszüntetését. Erre azonban ebben a kormányzati ciklusban szinte biztosan nem kerül sor, mert politikai értelemben hatalmas visszalépést jelentene a Fidesznek.
Arra sincs reális lehetőség, hogy olyan párt kerüljön hatalomra, amely a nyugdíjba vonulás lehetőségét tovább tolja, és ezzel tesz ígéretet a munkaerőhiány kezelésére. Marad az ösztönzők kitalálása, azaz nem a nyugdíjba vonulás lehetőségének, hanem a „jobb élet reményének” szempontjából meggyőzni az időseket a további munkában maradásra. Ez persze lehet negatív ösztönző, vagyis jelentheti a nyugdíjak alacsonyan tartását, és ezzel a megélhetés lehetőségének megnehezítését. Ez nehéz helyzetbe sodorhatja azokat, akik betegségük, korábbi munkakörük miatt ténylegesen nem képesek a munkaerőpiacon való maradásra. Emellett jelentős rétegek vannak, akik számára az alacsony nyugdíj csak családi kiegészítéssel elegendő a napi létszükségletek fedezésére.
A másik lehetőség - és ebben komoly potenciál van - a béren keresztül elérni, hogy a nyugdíjkorúak minél tovább dolgozzanak. 2010-ben az Eurostat adatai alapján a magyar átlagbérhez képest egy 60 év felettinek az átlagbére 21,4 százalékkal volt magasabb. Egy 30 év alatti dolgozó és egy idősebb munkavállaló átlagbére között 42,4 százalék volt a különbség. 2014-ben (ez az utolsó adat) a 60 év felettiek az átlagbérhez képest már csak 11,3 százalékkal kerestek jobban, és a pályájuk elején járókhoz képest már csupán 30,5 százalék volt a különbség. Azaz az idősek munkabére éppen rossz, azaz csökkenő tendenciát vett az elmúlt években.
A politikai ördöglakat
A fentiekben bemutatott okok miatt politikai értelemben nehéz jó megoldást adni a munkaerőhiány és a nyugdíjak problémájára. Abban szinte konszenzus van, hogy alacsonyak a bérek. Az alacsony bérek emelése állami eszközökkel szinte minden szegmensben lehetséges, csak a költségvetés tűrőképessége dönti el, hogy milyen mértékben. A munkaerőhiány szempontjából azonban a bérek növelése csak az elvándorlás lassítására, vagy néhány területen a megfordítására lehet alkalmas.
A közmunkások, és a régóta munkanélküliek képzettségi helyzete miatt nem lehet azonnali eredményeket várni munkába állításuktól. Igazi tartalék főleg az idősek körében van, akiknél szintén az a kérdés, hogy van-e olyan politikai program, amely egyszerre kedvező számukra (például rugalmas nyugdíjazás lehetőségével), és minél tovább munkában tartja őket (lehetőleg pozitív ösztönzőkkel). A jelenleg kormányon lévők passzív helyzetben vannak, hiszen ők már letették elképzeléseiket az elmúlt hét évben a választók elé. Az a kérdés, hogy az ellenzéki oldalról lesz-e olyan párt, amelyik hihetőnek, és szerethetőnek tűnő ajánlattal áll ki. Ez sokszázezer szavazat sorsát döntheti el – véli a Policy Agenda.
A drágulás üteme mérséklődhet. 
