|
| illusztráció |
Alig egy hónapja számoltunk be ezeken a hasábokon arról, hogy az USA sorra vadássza le a kínai kémeket. Az ausztrál elhárítás (ASIO) a maga részéről már tavaly széleskörű „kínai beavatkozásról” számolt be az ausztrál politikában és az egyetemeken. Egy éve pedig a vezető ausztrál média azzal vádolta meg a kínai születésű Pierre Yang országgyűlési képviselőt, hogy titkos kapcsolatot tart fenn a Kínai Kommunista Párttal.
Egy vezető ausztrál lapban eközben olyan cikk jelenhetett meg minden további nélkül, amely a kínai gazdasági terjeszkedés megállításának fontosságát összeveti a Japán Császári Hadsereg feltartóztatásával a második világháború során.
A kínai közösség megfigyelés alatt
Az utóbbi egy hétben aztán két olyan súlyos eset is nyilvánosságra került, amely alááshatja a már amúgy is törékeny viszonyt Peking és Canberra között, és az ország teljes kínai kisebbsége magasabb szintű nemzetbiztonsági megfigyelés alá kerülhet.
Az egyik ügy egy 32 éves autókereskedő, Bo „Nick” Zhao története, akinek kínai állambiztonsági ügynökök 200 millió forintnyi ausztrál dollárt kínáltak, ha indul Melbourne-ben a tavalyi országgyűlési választásokon. Ezt Zhao jelentette az ausztrál elhárításnak – és pár nap múlva holtan találták szállodai szobájában.
A másik történet egy kiugrott 27 éves kínai ügynöké, aki Hongkongban teljesített szolgálatot, de most családjával Ausztráliában kért politikai menedékjogot. Az ügynök beszámolt arról, hogy a kínai állambiztonság miképpen hatolt be a hongkongi tüntetők közé, hogyan próbálja aláásni a demokratikus választást Tajvanon és milyen politikai tevékenységeket finanszíroz Ausztráliában.
Állítása szerint Peking számos országban – így Ausztráliában is – politikai merényletek elkövetésére adott utasítást.
Vetélkedés a dél-csendes-óceáni térségben
|
| Káncz Csaba |
A politikai feszültség gyors növekedésének csalhatatlan jeleként az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland eközben növeli katonai jelenlétét a dél-csendes-óceáni térségben. Új-Zéland ebben a hónapban bocsátotta ki új katonai doktrínáját, amely már ennek jegyében készült.
Az ausztrál stratégiai agytrösztök jeleket látnak ugyanis arra vonatkozóan, hogy Peking a Dél-kínai-tengerhez hasonlóan akarja militarizálni a térséget a maga jelentős nyersanyagkincseivel, számtalan lakatlan korallzátonyával (amelyek tengeri kábelek közelében fekszenek) és tengerészeti ellenőrző pontjaival (chokepoints).
Washington és Canberra eközben együtt újította fel a stratégiai fekvésű Lobrum Hadikikötőt Pápua Új Guinea Manus-szigetén. Ez közvetlenül azon tengeri szállítási útvonalak mentén fekszik, amely összeköti a Közel-Keletet Kínával. Pápua Új-Guinea 1975-ig ausztrál gyarmat volt, de az utóbbi években pénzügyi nehézségei támadtak és ezért stratégiai helyszíneket, valamint nyersanyag-lelőhelyeket ajánlott fel Kína számára – amit Canberra nem nézhetett tétlenül.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
