Az úgynevezett inflációs kosár statisztikai kutatások és nemzetközi benchmarkok alapján áll össze, amely egy átlagot próbál leképezni. Éppen ezért egyéni szinte gyakorlatilag senkinek sem egyezik meg a fogyasztása ezzel az elméleti fogyasztói kosárral. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyéni preferenciák mellett a jövedelmi viszonyok is jelentős hatást gyakorolnak az egyének pénzköltési lehetőségeire. Akiknek alacsony a jövedelme, azok a fizetésüket teljes mértékben élelmiszerre, lakhatásra költik. Utazni pedig nagyobb százalékban tömegközlekedéssel szoktak. Ezzel szemben a tehetősebbek azon túl, hogy meg is tudnak takarítani, többet tudnak költeni tartós fogyasztási cikkekre, ruházkodásra vagy éppen szolgáltatásokra. Illetve a magasabb jövedelemmel rendelkezők nem csak nominálisan, de fizetésük arányában is többet költenek üzemanyagra.
Általánosságban kijelenthető, hogy a különböző termék- és szolgáltatáscsoportok árainak alakulása eltérő, hiszen az utóbbi években is volt arra példa, hogy ezek közül valaminek megugrott az ára vagy éppen a korábbiakhoz képest olcsóbb lett. Ilyenkor azok a jövedelmi csoportok, amelyek ezekből arányaiban többet vásároltak, úgy érezhették, megugrott az infláció. Az árak változása tehát eltérő hatással van az adott egyén által érzékelt infláció mértékére.
Most azonban az árak általános drágulása figyelhető meg, nem csak egy-egy termékcsoport, például az élelmiszerek ára nőtt. Hanem számos olyan termékkel, szolgáltatással találkozhatunk, amelyekért többet kell fizetni, és így most nem csak az alsóbb jövedelmi rétegben tartozók érzékeik a változásokat. Sőt, miután az üzemanyagok, vagy az alkohol és dohánytermékek ára is hónapok óta felfele tart, így az ezekből arányaiban többet fogyasztókat is arcon vágta az infláció.
Az építőipari drágulást most sokan megérzik
A magasabb jövedelműek esetén a magas inflációs érzetet az építőiparban tapasztalható folyamatok is befolyásolhatták. Az inflációs kosárban ugyanis akár az építőanyagok, akár az építési szolgáltatások súlya alacsony, hiszen normál esetben a hazai lakosság viszonylag ritkán építkezik. A kormány gazdaságélénkítő programjában ugyanakkor a családosok lakásfelújítási programja nagy népszerűségnek örvend, amely révén az átlagosnál sokkal nagyobb számú magyar szembesült azzal, hogy az idei évben látványosan megugrottak az árak. Ezen a területen valóban a hivatalos inflációnál jóval nagyobb drágulásra volt példa, részben a nemzetközi folyamatok, részben pedig az itthon tapasztalható szakemberhiány miatt.
Nem véletlenül próbált beavatkozni a piaci folyamatokba a kormány és akár adminisztratív eszközöket, így például a versenyhivatalt is bevetve megállítani az áremelkedést. A legfrissebb hírek szerint az anyagköltségeknek úgy tűnik, hogy sikerült gátat szabni, ám az élőmunka ára továbbra sem akar szelídülni. Számos kis-, közepes építési vállalkozó szenved amiatt, hogy a konkurensek magasabb bérekkel elcsábítják tőlük, nem csak a szakembereket, de a segédmunkásokat is. Miközben a családtámogatási eszközök miatt (csok, falusi csok, felújítási támogatás) bőven lenne munkájuk. Más kérdés, hogy többek szerint az államilag gerjesztett magasabb kereslet is hozzájárul a munkaerő drágulásához, hiszen nap mint nap lehet olyan példákat hallani, amikor a vállalkozók tudva azt, hogy a megbízó állami támogatást kap „túlárazzák” a munkát.
Máshol is drágulást hoz a munkaerőhiány
A munkaerőhiány ugyanakkor nem csak az építőiparban generál áremelkedést. Azokon a területeken, ahol piaci kereslet van, egyre nehezebb fizikai – szak- és segédmunkára – embert találni. Értelemszerűen sok helyen próbálják ezt előbb úgy orvosolni, hogy kevésbé tapasztalt embert adnak el hozzáértőnek, ám ez jellemzően csak ideig-óráig működik, a vége pedig rendre az, hogy a megfelelő tudású embereknek magasabb fizetést kell adni. A költségek ilyen típusú növekedését pedig mindenki igyekszik áthárítani a fogyasztókra. Nem véletlen egyébként az MNB és a pénzügyminisztérium között ismételten felerősödő vita, hiszen az inflációért felelős jegybank úgy éli meg a mostani helyzetet, hogy a beindult gazdasági növekedésen túl nem elégségesek a kapacitások. Így azok az állami tíz- és százmilliárdok, amelyek gazdaságösztönzési céllal érkeznek, sokszor áremelkedésben csapódnak le, hiszen az erős kereslet a szűk keresztmetszetek miatt a megbízókat és a munkaadókat is árversenyre kényszeríti.
Érdekes a helyzet egyébként a válság által talán legnehezebb helyzetbe került vendéglátásban és turizmusban is. Azt gondolhatnánk, hogy a válság következtében bezárt helyeken jelentős számú munkaerő szabadult fel, ám a gyakorlat teljesen mást mutat. Sokan ugyanis elhagyták a szektort, és látva, hogy újabb járványhullámok lógnak a levegőben, jelentős azok aránya, akik kivárnak a visszatéréssel. Emiatt a vendéglátásban ismét égető munkaerőhiány van, ami egyébként az inflációs számokban is visszaköszönt, hiszen a munkahelyi étkezés 9,2, a büféáruk 7,2, az éttermi étkezés pedig 7,0 százalékkal drágult. Ráadásul ez is olyan terület, ahol gyakran szembesülnek az emberek a hivatalosnál jóval nagyobb mértékű drágulással, ami tovább mélyíti a KSH számaival szembeni bizalmatlanságot.
Borús előjelek
Van egy termékcsoport, a tartós fogyasztási cikkek, amelyek esetén korábban kényelmes helyzetben voltak a fogyasztók, hiszen azok árszínvonala sokáig csökkent, esetleg stagnált. Ugyanakkor a járvány kitörése után elindult egy áremelkedés ezeknél a cikkeknél is, ráadásul a drágulás az utóbbi hónapokban gyorsulni látszott.
Ebben közrejátszott az alapanyagok idén látott igen jelentős drágulása is. Ugyanakkor a folyamat vélhetőleg nem ért a végére. Erre utalhat, hogy néhány napja közölte a statisztikai hivatal a termelői árindex alakulását, amely borús kilátásokat jelzett. A vállalatok ugyanis jelentős áremelkedéssel kellett, hogy szembesüljenek, ezt pedig nagy valószínűséggel a következő hónapokban tovább szeretnék tolni a vevőikre.
Mindez azzal járhat, hogy a drágulás nem fog jelentősen megtorpanni, hanem az idei évben továbbra is magas értékeket látunk majd. Erre egyébként a bázishatások miatt is jó esély van, hiszen a tavalyi hullámzó árindex az év utolsó négy hónapjában csökkenő tendenciát mutatott. Így, látva, hogy a tavalyi viszonylag magas júniusi és júliusi infláció után a magas bázis ellenére is csak kismértékben csökkent az áremelkedés ütemet, félő, hogy az alacsonyabb bázis miatt a következő hónapokban újra 5 százalékos vagy afeletti lesz a fogyasztói árindex növekedése. Ezen persze némileg segíthet, ha az MNB konzekvens monetáris politikát folytat, amelynek köszönhetően tovább erősödik a forint. Hiszen az idei drágulásban a gyenge magyar fizetőeszköz miatti importált infláció is szerepet játszott.
Nagyon sokba kerül a katonai művelet.
