Nincs még egy olyan adórendszer, mint a magyar – kinek jó ez?

A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat, a Forvis Mazars immár tizenharmadik alkalommal adta ki a Közép- és kelet-európai adókalauzt, amely átfogó képet ad 22 európai és 3 közép-ázsiai ország adórendszeréről.

Bérnövekedés és vásárlóerő-paritás: lassú felzárkózás

Bár a régióban az átlagos minimálbér éves szinten 9 százalékkal, a bruttó átlagbér pedig 8 százalékkal emelkedett, a bérszintek között jelentős különbségek mutatkoznak. Az élen Ausztria és Németország áll, ahol a bruttó átlagbér meghaladja a 4000 eurót, miközben Ukrajnában, Moldovában, Koszovóban és Albániában továbbra is az 1000 euró alatti érték jellemző.

Újdonság, hogy a jelentés idén először tartalmazza a vásárlóerő-paritáson (PPP) alapuló nettó bérek összehasonlítását is. Meglepő módon – bár a nominális bérek jelentősen eltérhetnek –, a valós vásárlóerő gyakran kiegyenlítettebb képet mutat. Például Szlovénia bruttó nominális bére 700 euróval haladja meg Lengyelországét, vásárlóerőben mégis csaknem azonos szintet képviselnek. Ukrajna bruttó bére pedig csupán harmada Görögországénak, de PPP-alapon gyakorlatilag eltűnik a különbség. Mindez a nettó jövedelmek és a reálértékű vásárlóerő összevetésének fontosságát hangsúlyozza.

Adóék: a régióban magasabb az OECD-átlagénál – kivéve, ha valaki családos

A régióban az átlagos adóék – azaz a munkáltatói összköltségből az államhoz kerülő rész – 38 százalék, ami meghaladja az OECD 35 százalékos átlagát. A legmagasabb adóékkel Németország és Szlovákia rendelkezik (mintegy 49 százalék), míg a legalacsonyabb értékeket Koszovó és Moldova mutatja (13 és 16 százalék).

Magyarországon az adóék 41 százalék az egyedülálló, gyermektelen munkavállalók esetében, ami megközelíti a régiós átlagot. Háromgyermekes családoknál azonban ez az érték 23 százalékra csökken, ami a második legalacsonyabb a vizsgált országok között, Bulgária után (21 százalék). Magyarország ezzel az egyik legnagyobb mértékű családi adókedvezményt biztosító ország a KKE-régióban, megelőzve olyan országokat, mint Lettország (30 százalék) és Horvátország (31 százalék). Ezzel szemben például Németországban és Romániában a családi adókedvezmények hatása minimális vagy nem létezik, emiatt az adóék alig csökken még a nagycsaládosok esetében is.

Magyarország kettős adózási szerkezete vállalkozásbarát és fogyasztásalapú

Magyarország továbbra is kivételt képez adópolitikai stratégiájával: Európában itt a legalacsonyabb a társasági adókulcs (9 százalék), amit egyetlen másik régiós ország sem tud felülmúlni. A többi KKE-ország adókulcsa 10 százalék (pl. Bulgária, Bosznia, Észak-Macedónia) és 24 százalék (Szlovákia) között mozog, míg Németország 30 százalékos kulccsal vezeti a listát.

Az Európai Unióban és a régióban is Magyarország alkalmazza ugyanakkor a legmagasabb általános forgalmi adót (27 százalék). Ezt követi Horvátország (25 százalék) és Görögország (24 százalék), miközben a régiós átlag 20 százalék körül alakul.

Ez a modell – alacsony nyereségadó és magas fogyasztási adó – éles kontrasztban áll például Németország vagy Ausztria kiegyensúlyozottabb adószerkezetével. Magyarország rendszere lehetőséget nyújt a vállalatok számára a nyereségük visszaforgatására és megtartására, miközben a végfogyasztók viselik a nagyobb adóterhet.

Digitalizáció, megfelelés és áfaadminisztráció

Magyarország – Romániával együtt – továbbra is élen jár az adózási digitalizációban. Az eÁFA-rendszer mindkét országban elérhető. Nálunk ez lehetővé teszi, hogy a NAV az online számlaadatok alapján előre kitöltött áfabevallást biztosítson. A rendszer olyan korábbi fejlesztésekre épül, mint az elektronikus pénztárgépek, az EKÁER-rendszer vagy a valós idejű számlaadat-szolgáltatás, amelyek együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy Európában Magyarországon az egyik legalacsonyabb az áfarés.

A vállalatok számára Magyarország lehetővé teszi a csoportszintű adózást, amit többek között Ausztria, Németország, Lengyelország, Románia és számos balkáni ország is alkalmaz. Ez különösen előnyös a multinacionális vállalatok számára, mivel egyszerűsíti az összefüggő entitások adókezelését.

További sajátosság, hogy Magyarország az általános szabályok szerint nem alkalmaz forrásadót osztalékra, kamatra vagy jogdíjra – ami ritkaságszámba megy a régióban, ahol a szokásos forrásadó-mérték 15–20 százalék körül alakul.

Pillar II: Magyarország a globális minimumadó korai alkalmazói között

Magyarország azon 14 ország egyike a régióban, amelyek bevezették az OECD által kezdeményezett globális minimumadót (Pillar II). Az új szabályozás a 750 millió eurónál nagyobb éves árbevétellel rendelkező multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozik, és előírja, hogy amennyiben az adott entitás effektív adókulcsa 15 százalék alatti, akkor kiegészítő belföldi adót kell fizetnie. Az intézkedés célja a nyereségátcsoportosítás visszaszorítása, ami a gyakorlatban jelentős megfelelési komplexitást eredményez még akkor is, ha a névleges társasági adókulcs eleve meghaladja a 15 százalékot.

Fontos megjegyezni, hogy olyan jelentős gazdaságok, mint az Egyesült Államok, India vagy Kína még nem alkalmazzák az új keretrendszert, és ez aggodalomra ad okot a globális adóharmonizáció szempontjából.

Összegzés: éles kontrasztok jellemzik a régió adózási térképét

Bár a régió egyre inkább illeszkedik a globális adózási sztenderdekhez, az adópolitikák és a gazdasági struktúrák közötti különbségek továbbra is jelentősek. Magyarország különösen kitűnik az alacsony vállalati nyereségadó, a magas fogyasztási adók, az egyedülálló családi adókedvezmények és az élvonalbeli digitalizációs fejlesztések együttesével. Bár ezek a megoldások kompromisszumokat is rejtenek, egyedisége miatt Magyarország különleges helyet foglal el a CEE-régióban, lehetőségeket és kihívásokat egyaránt kínálva a befektetők és döntéshozók számára – írja a Forvis Mazars összefoglalója.