Nukleáris fegyverek nélkül már újra világháborúban lennénk?

Holnap lesz a fukusimai atomerőmű katasztrófájának hat éves évfordulója. Ennek kapcsán érdemes megállni egy percre és elgondolkodni a nukleáris energia polgári és katonai vetületeiről, illetve annak hasznáról és veszélyeiről. A japán baleset miatt 160 ezer ember kényszerült lakhelyének elhagyására és hat év elteltével is csak kevesen tértek vissza a hatóságok által már biztonságosnak ítélt területekre. Eközben az erőmű megroncsolódott reaktorainak javítása még alig kezdődött el, a folyamatokat a hatóságok nem tartják ellenőrzésük alatt és a beküldött japán robot-műszerek az erős sugárzás miatt sorra mondják fel a szolgálatot.

Repedező védőgát

Ezen aggasztó jelzéseket érdemes észben tartanunk, amikor az elmúlt időszak globális biztonságpolitikájának nukleáris aspektusát vesszük szemügyre. Ez a téma már csak azért is megér egy misét, mert kijelenthető: a világban a 2008-as pénzügyi válság kitörése után olyan szintű politikai feszültség halmozódott fel, hogy nukleáris elrettentés nélkül a nagyhatalmak már bizonyosan egymás torkának estek volna. De meddig tart ki ez a védőgát, amikor tudható, hogy a katonai stratégák behatóan vizsgálják a kormányzati és parancsnoki pontokat elsöprő nukleáris első csapás előnyeit?

Az utóbbi egy-két évben világszerte a politika egyre gyakrabban él a nyílt nukleáris fenyegetéssel. Múlt év novemberében példának okáért Moszkva jelentette be, hogy a régiónkba telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszerre válaszul atomtöltet hordozására is alkalmas, akár félezer kilométeres hatótávú Iszkander típusú ballisztikus rakétákat telepít a baltikumi exklávéba (Kalinyingrád). A Fehér Ház ezekben a napokban fontolgatja taktikai nukleáris fegyverek visszatelepítését Dél-Koreába és már megkezdte a THAAD rakétavédelmi rendszer telepítését. Erre válaszul a kínai kommunista párthoz közeli Global Times szerdán a kínai taktikai nukleáris fegyver-arzenál növelésére és fejlesztésére szólított fel.

A magyar nukleáris erőmű és annak geopolitikai kitettsége kapcsán érdemes emlékeztetni azon magyar hírszerzői jelentésre, amely szerint Nicolae Ceausescu román vezető 1989 nyarán hét rakétát telepített a Kolozsvár melletti szászfenesi (Floresti) katonai egységbe, ráállítva a paksi atomerőműre. Ezt az információt Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is megerősítette.

Széles skála a pár millió halottól a civilizáció eltűnéséig

A Center for Strategic and Budgetary Assessments nevű amerikai agytröszt – amelynek igazgatóságában számos magas rangú katonatiszt és hírszerzési vezető található - januárban vizsgálta egy 140 oldalas tanulmányban többek között azt, hogy mi a módja egy nukleáris háború „megnyerésének” és agresszívabb fellépést javasolt a csendes-óceáni térségben Washington számára. A Hidegháború évei alatt ezt számos alkalommal modellezték: így az 1955-ös Carte Blanche nevű NATO hadgyakorlat, amely az NSZK elleni szovjet taktikai nukleáris támadást szimulálta, 1,7 millió német halottal kalkulált. Az 1983-as Proud Prophet hadgyakorlat már teljeskörű nukleáris összecsapást szimulált, amelynek eredményeképpen megsemmisült az európai civilizáció.

A nukleáris kardcsörtetés az utóbbi hónapokban is tart Washington és Moszkva között. Putyin elnök katonai tanácsadóival folytatott egyeztetés után tavaly decemberben jelentette ki, hogy Oroszországnak „fejlesztenie kell stratégiai nukleáris erőinek harci képességeit, elsőként pedig a rakétaindító komplexumokat kell megerősíteni, hogy garantálhatóan át tudjanak hatolni a meglévő és jövőbeli rakétaelhárító rendszereken”. Donald Trump rá pár órára bejelentette, hogy ő „megerősítené, és kiterjesztené” az USA nukleáris arzenálját és aztán erre januárban elnöki rendeletben is utasítást adott. Az Arms Control Association adatai szerint jelenleg az USA 7100, míg Oroszország 7300 nukleáris robbanófejet birtokol.

Káncz Csaba jegyzete