Májusban az arizonai vízügyi minisztérium a talajvíz hiányára hivatkozva korlátozásokat vezetett be új lakások építésére Phoenix körzetében. A döntés célja, hogy lassítsa a népességnövekedést az USA egyik leggyorsabban növekvő régiójában, és hangsúlyozza az ország aszály sújtotta délnyugati részének apadó vízkészletét.
Ahogy a Colorado folyó vízszintje lecsökkent, a tőle függő szövetségi államok (Arizona, Kalifornia, Colorado, Új-Mexikó, Nevada, Utah és Wyoming) egyre inkább nézeteltérésbe kerülnek a csökkenő készlet elosztását illetően.
Az USA nincs egyedül a vízellátással kapcsolatos belpolitikai viták esetében. Az ausztrál szövetségi államok folyamatosan veszekednek a Murray-Darling-medencében folyó vízjogok miatt. A vízellátás zavarai - vagy vélt helytelen felhasználása - azonnali társadalmi nyugtalanságot okozhat, és Iránban, valamint Franciaországban a közelmúltban heves tiltakozások zajlottak a vízzel kapcsolatban.
A víz-stressz okai
Az elsivatagosodás, az éghajlatváltozás, az ember által előidézett vízeltérítés, a gátépítés, a szennyezés és a túlzott használat következtében a folyók, tavak és víztartó rétegek fokozatosan kiszáradnak. 2000 óta a világ népessége csaknem 2 milliárd emberrel bővült, ami további terhelést jelent a globális vízinfrastruktúrára és ellátásra.
A rossz vízgazdálkodás és leamortizálódott infrastruktúra szintén nagy szerepet játszik a világ vízhiányában. Irakban az ország vizének akár 14,5 százaléka is elpárolog, a tisztított víz kétharmada pedig a szivárgások és a rossz infrastruktúra miatt. Dél-Afrika vizének akár 25-30 százaléka is elvész a szivárgás miatt, míg sok ipari országban a vízkészlet akár 15-20 százaléka is elveszik.
Nemzetközi viták
Afganisztán és Irán között a Helmand-folyó körüli feszültségek az elmúlt két évben folyamatosan nőnek, amióta a tálibok az amerikai erők kivonulása után átvették az irányítást Afganisztán felett. A két ország között 1973-ban írtak alá egy szerződést, amely magában foglalta, hogy Afganisztánnak bizonyos mennyiségű vizet kell átadnia Iránnak az Afganisztánból eredő folyóból.
A beszámolók szerint azonban Afganisztán megsértette a szerződést, a The National című lap pedig arról számolt be, hogy Irán a neki járó vízmennyiségnek csak négy százalékát kapja meg. A vízhiány különösen nagy jelentőséggel bír Irán számára, mivel hosszú szárazsággal küzd – ezzel a problémával Afganisztán is szembesül.
Irak időközben egyre gyakrabban vádolja Iránt azzal, hogy visszatartja a vizet a Tigris és az Eufrátesz folyókba táplálkozó mellékfolyókból, Irán pedig azzal vádolja Irakot, hogy nem használja fel felelősen a vizet. Irak és Szíria is vitatja a törökországi gátak és öntözőrendszerek építését, amelyek akadályozzák a Tigris és az Eufrátesz hagyományos áramlását.
Az USA és Mexikó történelmileg verseng a Colorado folyó és a Rio Grande vízjogaiért. Az elmúlt évtizedekben a határ mindkét oldalán tapasztalt erőteljes népességnövekedés, párosulva a szárazsággal, tovább súlyosbította a kétoldalú feszültségeket.
Kínát „felvízi szuperhatalomnak” titulálják, mivel több nagy folyó is ott ered. A gátak és vízerőművek építése a Mekong folyón súrlódásokat okozott Laosszal, Thaifölddel, Kambodzsával és Vietnammal, míg Kazahsztán és Kína gyakran nem ért egyet az Ili folyó vízjogi kérdésében.
Felmerül az a félelem is, hogy India és Kína, a világ két legnépesebb országa összeütközésbe kerülhet a Brahmaputra és az Indus folyó miatt. De Indiának és Pakisztánnak lejjebb megvannak a saját vitái az Indus folyó medencéjének jogairól, amelyek regionális aggodalmat keltenek.
A háború eszközeként
Két hete felrobbantották a dél-ukrajnai Nova Kahovkában található gátat a Dnyeper folyamon, humanitárius, ökológiai és közegészségügyi válságot idézve elő. Hogy pontosan ki áll az akció mögött, azt egyelőre nem tudni, az oroszok és az ukránok egyaránt egymást vádolják. Ukrajna egyébként már 2014-ben szinte azonnal elzárta a Krím-félszigetet az Északi-Krím-csatorna vízellátásától, így a félsziget szántóterülete a 2013-as 130 ezer hektárról 2017-ben mindössze 14 ezerre zsugorodott.
Oroszország az ukrajnai háború kitörése után tavaly újra megnyitotta a csatornát. Ezenkívül az orosz erőket azóta azzal vádolják, hogy egyes ukrán régiókban vizet tartanak vissza, másokat szándékosan elárasztanak, és Ukrajna vízi infrastruktúráját veszik célba.
Reménysugár a láthatáron
A globális közösség új lépéseket tesz a globális vízbiztonság kérdésének megoldására, az ENSz ennek érdekében 1977 óta idén márciusban megtartotta első vízügyi csúcstalálkozóját. Még a régóta fennálló vitákkal küzdő országok is felismerték a vízellátás fenntartásának fontosságát.
Az India és Pakisztán között létrejött, 60 éves Indus Vízügyi Szerződés nagyrészt megmaradt a közöttük fennálló tartós feszültség ellenére. Kína együttműködést kezdeményezett a folyásirányban fekvő államokkal a szállítás és a vízáramlás terén, ideértve a „Lancang-Mekong River Dialogue and Cooperation Forumot”, hogy megosszák az adatokat, és felkészüljenek a hiányokra és az áradásokra.
A washingtoni tárgyalások után derült ki. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
