Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Identitásválság a német baloldalon, vezetési válság a konzervatív oldalon. A jelenleg 23 százalékon álló és Baden-Württembergben már harmadszor tartományi kormányzói meghatalmazást szerző Zöldek múlt hónapban publikált programjának kül- és biztonságpolitikai részét tehát éppen ideje górcső alá vennünk. Már kevesebb, mint fél év van hátra a szeptemberi 26-i általános választásokig és Németországban általános a megítélés, hogy a Zöldek pártja tagja lesz a következő kormánykoalíciónak.

Forradalmi múlt

A párt ténylegesen 1980-ban "Die Grünen" („A Zöldek”) néven alakult meg. Politikai jelszavaik a szociális gondolkodás, a környezetvédelem, a bázisdemokrácia és a pacifizmus voltak, míg Petra Kelly alapító pártellenes pártként definiálta a szervezetet.  

A Zöldek mára nem csak népszerűségi csúcsokat döntenek, de két társelnöküknek, Robert Habecknek és Annalena Baerbocknak sikerült a pártot összefognia és egy új életérzés megjelenítőjévé tennie. A régi ideológiai harcoknak végük: a keményen balosok leléptek, megöregedtek vagy maguk is polgárokká váltak. A Rudi Dutschke által kiadott jelszó, miszerint el kell foglalni az intézményeket („Marsch durch die Institutionen“) olyan jól sikerült, hogy mára a német Zöldek nem a rendszerellenes lázadás, hanem a felvilágosult, városias, jómódú, polgári Németország – azaz a társadalmi közép – pártja lettek.

Pacifizmus kérdőjelekkel

De a Zöldek hűek maradtak még az 1970-es években dúló atom-ellenes mozgalmi gyökereikhez és új programjukban kiállnak az ország területén tárolt B61 típusú amerikai nukleáris töltetek visszavonása mellett.  Mindemellett, noha a párt a NATO-t egy „nélkülözhetetlen” szereplőnek tartja és síkraszáll az aktív német külpolitika mellett – egy modern hadsereggel megtámasztva -, a Washington által megkívánt 2 százalékos GDP arányos katonai költségvetést nem tartja észszerűnek.   

A Zöldek 137 oldalas programtervezete aktívabb német katonai szerepvállalásra szólít fel a világban, az EU védelmi politikájának megerősítését akarja – amelybe olyan európai NATO tagok beszállhatnának, mint az Egyesült Királyság és Norvégia. 

A program rendkívül erős nyelvezettel foglal állást Moszkva és Peking ellen. A párt a szankciók akár további erősítését is támogatná, aláhúzva, hogy „rendszerszintű vetélkedés alakult ki az autoriter államokkal és diktatúrákkal”.  A Zöldek mindezzel összefüggésben javasolják az ENSz Biztonsági Tanácsának átalakítását.   A fentiekből már világosan látszik, hogy a súlyos konfrontáció kódolva van a hazai kormányzattal.  

A nagy szavakat és hangzatos ígéreteket elbírja a papír, de hatalomra kerülve sokszor kemény kompromisszumokat kell kötni. Amikor 1998 és 2005 között kormányon voltak a szociáldemokrata SPD-vel, akkor példának okáért visszavonulót kellett fújniuk pacifista álláspontjukból és végül támogatták a német részvételt a Szerbiára mért NATO légicsapások keretében.

Potenciális ütközőpontok

Ha sokak által vizionált CDU/CSU – Zöldek koalíciós kormány alakulna az őszi választásokat követően, akkor Kína kérdése bizonyosan ütközőponttá válna, már csak azért is, mivel múlt hónapban Reinhard Bütikofer Zöld EP képviselőt kitiltották Kínából. Míg a német konzervatívok hagyományosan ódzkodnak a gazdasági kérdések politizálásától, a Zöldek – mintha csak az amerikai demokraták kottájából olvasnának – szigorúan összekapcsolják a kereskedelmet az emberi jogokkal.

A Zöldek bizony itt kőkemény falaknak ütközhetnek fél év múlva, hiszen napjainkra már Kína lett Németország legnagyobb kereskedelmi partnere és a német autóipar növekedése számára egyszerűen pótolhatatlan szerepet játszik a kínai belső piac – a Volkswagen például az összes autóeladásainak 40 százalékát ott bonyolítja le. 

Hasonló ütközés várható a konzervatívokkal az Északi Áramlat II. gázvezeték ügyében is, amelyet a Zöldek vehemensen elleneznek klímapolitikai és geopolitika megfontolásokból. A Zöldek az orosz-német gázvezeték ügyét olyan prominensen szerepeltették eddigi kampányukban, hogy nagy mozgásterük nincsen. Ha az ukrán orosz ellentét nem csap át fegyveres konfliktussá és ezzel nem lépi át a német kormány tűréshatárát, akkor ez ügyben kódolva van a kemény konfliktus a Zöldek és a konzervatívok között.  

Szintén éles front alakulhat ki a két politikai tábor között a nukleáris fegyverek kérdésében, ahol homlokegyenest különbözőek az álláspontok. A CDU /CSU folyamatosan hangsúlyozza, hogy az atomfegyverek ügyében is Németország a NATO felelős tagja. A korábbi mereven elutasító álláspontjukat az utóbbi időben kissé felpuhítva a Zöldek mára elismerik, hogy az amerikai nukleáris töltetek kivonását számos vitának kell megelőznie a NATO-n belül és Németország keleti szomszédjaival. 

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)