Kevin D. Roberts neve ismerős lehet azoknak, akik odafigyelnek a lassan már hagyományosan, minden év tavaszán Budapestre érkező Konzervatív Politikai Akció Konferenciára, vagyis ismertebb nevén a CPAC Hungary névre keresztelt hivatalosan konzervatív, gyakorlatilag azonban a Trump-tábor dzsemborijának számító eseményre.
Laptársunk, a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Mfor idén tavaszi cikkében bemutattuk, hogy akkor Budapestre érkezett Roberts is, aki a Heritage Foundation elnöke, egyben pedig az amerikai konzervatív háttérország egyik legbefolyásosabb alakja.
De mi is ez az alapítvány, és miért jelentős az, hogy a Magyar Külügyi Intézet tagjai – akik előtt Orbán Viktor épp a napokban tartott beszédet – és a washingtoni magyar nagykövetség munkatársai is részt vesznek a rendezvényén?
Nagy renomé
A Heritage alapítását 1973-ra datálják, és Ronald Reagan elnökségének idején, az 1980-as években került befolyása csúcsára: olyannyira, hogy minden idők egyik legnépszerűbb republikánus elnökének programját is részben az alapítvány tanulmányai alapján építették fel. A Heritage jelenleg is jelentős befolyással rendelkezik a republikánusok oldalán, és ahogy befordulunk a 2024-es amerikai elnökválasztás hajrájába, egyre egyértelműbb, hogy ott is komoly tényező lesz majd.
Nagy pálfordulás
Adott tehát egy jónevű, a hagyományos amerikai konzervatív politika alappillérein mozgó, befolyásos szervezet, amelynek támogatói között a felső tízezer és befolyásos üzletemberek egyáltalán megjelennek. Az önmagában nem lenne kiugró, hogy a magyar politika és a Heritage Foundation szálai összeérnek, hiszen hasonló agytrösztök a világ számos más pontján is találkoznak politikai szereplőkkel – a randevú híre miatti felháborodást az alapítvány az orosz-ukrán kérdéshez mutatott hozzáállása okozza, az ugyanis mélységesen szembe megy a történelmi alapokkal.
„Annyi idős vagyok, hogy még emlékszem arra, mikor a Heritage sasként figyelte az oroszokat, és mélyen kritikus volt (az ország) minden lépésével szemben…” – írta az egyik közösségi oldalon egy amerikai felhasználó reagálva a rossznyelvek által egyszerűen csak Putyin-proxinak keresztelt magyar küldöttség érkezésére, és ez tulajdonképpen össze is foglalja a problémát. A háború kirobbanásakor még támogatóan fellépő Heritage már 2022 májusában teljes hátraarcot hajtott végre Oroszország ukrajnai háborújának kapcsán, és már az első, 40 milliárd dolláros amerikai segélycsomag indokoltságát is megkérdőjelezte.
Ez a pálfordulás a Heritage keretein belül is mozgást okozott, ugyanis az alapítvány akkori külpolitikai igazgatója, Luke Coffey arról számolt be, hogy központi utasítást kapott arra, hogy vonja vissza korábbi, az Ukrajnának nyújtott támogatást támogató kijelentéseit. Coffey egyébként ezt követően el is hagyta a szervezetet.
Kevin D. Roberts és az özönvíz
2023 augusztusában aztán beiktatták a fentebb már említett Kevin D. Roberts-et, aki még a korábbiaknál is nyíltabban vállalta a konfliktust az ukrán ügyben; egy véleménycikkében például élesen kritizálta a kongresszust, mondván, túszként tartják fogva a 2023-as hawaii erdőtüzek áldozatait, csak azért, hogy „több pénzt költhessenek Ukrajnára”. Ezt a kritikát pedig egy reklámkampány követte hasonló üzenettel, majd a Heritage alelnöke, Victoria Coates nyíltan is kijelentette, hogy „itt az ideje, hogy véget vessünk az üres, dátum nélküli csekkek kiadására Ukrajna számára". Ez utóbbi egyébként arra késztette az alapítvány nemzetvédelmi intézetének igazgatóját, Thomas Spoehr nyugalmazott altábornagyot, hogy benyújtsa lemondását.
Randy Mott republikánus aktivista közösségi oldalán is bemutatta, hogy mennyire élesen változott meg a korábban rendkívül oroszkritikus alapítvány álláspontja. Dakota Woods, a Heritage védelmi programjának vezető kutatója korábban például egyebek mellett így érvelt az agytröszt honlapján Ukrajna támogatása mellett:
„a félmegoldások és a langyos, késleltetett segítségnyújtás meghosszabbítja a konfliktus időtartamát, növeli a pusztítás mértékét, fokozza a szenvedést, és megnehezíti a háború befejezését."
„az Egyesült Államok és szövetségesei úgy tudják a legjobban támogatni Ukrajnát, ha biztosítják a lőszerek folyamatos áramlását, bővítik Ukrajna tüzérségi állományát, páncélosokat biztosítanak a támadó műveletekhez, javítják a védelmi képességeket az ellenséges szárazföldi és légi támadásokkal szemben."
Ezeknek a harcosan Ukrajnát támogató üzeneteknek azonban mostanra már nyoma sincsen a Heritage Foundation hivatalos oldalán.
Miért?
A nagynevű alapítvány éles irányváltása kapcsán felmerül a kérdés: mégis miért? Az egyik ok kézenfekvőnek tűnik, hiszen ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, az ukrán támogatás kigáncsolásának fő okának az tűnik, hogy a visszatérésre készülő Donald Trump előtt megnyíljon a terep, hiszen az ukrán ügy támogatottsága csökken a társadalomban is.
A napokban például a Financial Times és a Michigani Egyetem Stephen M. Ross Üzleti Karának közös felmérése is arra jutott, hogy a megkérdezettek 48 százaléka nyilatkozott úgy, hogy túlzottnak érzi az Egyesült Államok által Ukrajnának folyósított pénzügyi és katonai támogatást.
A másik lehetséges ok inkább csak feltételezés, ám engedjék meg, hogy mégis megtegyük: a Heritage Foundation 501-es szervezet, így alapítványként nem köteles nyilvánosságra hozni adományozóit, akik egyébként szép adójóváírást is kaphatnak ezért. Felmerül a kérdés: landolhattak-e bizonyos pénzek bizonyos bankszámlákon, hogy néhány hónap alatt ilyen szögesen megváltozzon a patinás szervezet véleménye?
Persze, ez csak feltételezés.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
