Szerte a világon számos politikai vezető háborúként írja le saját hősies tevékenységét a koronavírus ellen. Ezzel csak az a probléma, a járvány elleni védekezés egyáltalán nem háború - viszont nagyszerű lehetőség számos politikus számára, hogy tovább koncentrálja saját hatalmát, és elfedje szakmai alkalmatlanságát. Ezen politikusok elterelő művelete emellett rongálja a társadalom kötőszöveteit, és aláássa etikai normáit.
Napjaink szétmálló hagyományos politikai rendszereinek egyik jellegzetessége, hogy Indiától az Egyesült Államokig és Magyarországtól Brazíliáig az első számú politikai vezetők egyre inkább szektavezérként viselkednek. Haragjuk célpontjai pedig követőik számára is azonnal megsemmisítendő célpontokká válnak.
Márpedig Trump elnök célkeresztbe helyezte az angolszász világban az ázsiaiakat általában, a kínaiakat pedig különösképpen.
USA
A járvány óriási ütést vitt be Kína országimázsának, és a pekingi kormányzat idegesen figyeli az amerikai politikai reakciókat, illetve médiabeszámolókat – különösen, hogy már februárban megugrott a kínaiak elleni rasszista támadások száma.
Ezen incidensek gyakorisága meredeken emelkedett az utóbbi hetekben, mióta Trump „Kína-vírusnak” és „Vuhan-vírusnak” nevezi a járvány kórokozóját. Május 6-án ráadásul Trump a járványt az amerikai történelem „legcsúnyább támadásának” nevezte, amely „rosszabb, mint Pearl Harbor”.
Egy kiszivárgott feljegyzésben republikánus stratégák azt javasolják a párt politikusainak, hogy amikor a kormányzat elfuserált járványügyi intézkedéseiről kérdezik, akkor
ne próbálják védeni Trumpot, hanem helyette inkább támadják Kínát.
Az Egyesült Államokban napjainkban már napi több incidens történik ázsiai, illetve kínai származásúak ellen. A kongresszus ázsiai származású tagjai ezért levéllel fordultak kollégáikhoz, sürgetve őket, hogy csak bizonyítható információkat tegyenek közzé a járványról.
Az elnök kampánya valójában nagyon régi sebeket tép fel, hiszen az ország első két bevándorlási törvénye (Page Act, 1875 és a Chinese Exclusion Act, 1882) a kínai vendégmunkások kizárását célozták. San Fransisco közkórházaiban például teljesen megszokott volt a 19. században, hogy nem is látták el a kínai nemzetiségű embereket.
Ausztrália
A járvány kitörése óta az ázsiai származásúak napi szinten szembesülnek verbális és fizikai bántalmazással, megtagadnak szolgáltatást tőlük, halálos fenyegetést kapnak, illetve megrongálják ingatlanaikat. A szigetországban élő kínai közösség ráadásul saját bőrén érzi a feszült diplomáciai viszonyt Peking és Canberra között.
Kínánál viszont a jelek szerint kezd betelni a pohár, és a kiszivárgott hírek szerint akár 80 százalékot is elérő büntetővámot akar kivetni az ausztrál árpára. Peking magyar idő szerint az éjjeli órákban betiltotta 4 ausztrál vágóhíd termékeinek importját, amely az ausztrál marhahús-export 35 százalékát adja Kínába.
Új-Zéland
Január 1. és április 12. között 63 százalékkal nőttek a rasszista incidensek az országban a megelőző negyedévhez képest.
Winston Peters külügyminiszter egy 10 nappal ezelőtti interjújában „óriási hibának” nevezte, hogy elődei engedték Kínát hazája első számú kereskedelmi partnerévé fejlődni. Peters véleményét visszhangozta a napokban Anne-Marie Brady befolyásos akadémikus is, aki szerint országának „stratégiai szövetséget” kellene kötnie Tajvannal és a többi „hasonló gondolkodású” országgal, egyben leépíteni kapcsolatait Kínával.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Olyan szektorokban is növelte befektetéseit, amelyek profitálnak politikájából. 
