Pedig minden olyan szépnek és jónak tűnt. Azok után, hogy 2022-23-ban megjártuk az inflációs poklot – amelynek legmélyebb bugyrában, tavaly januárban több mint negyedszázada nem látott mértékre, közel 26 százalékra hágott az éves szintű fogyasztóiár-index, ami messze a legmagasabb érték volt az Európai Unióban (EU), de egész Európában is csak a törököket előztük meg –, ahogy azt várni lehetett, a magas bázison szépen ereszkedett a ráta, s ez év elején már benézett 4 százalék alá.
Ez azért is volt figyelemreméltó, mert már befért az MNB 2-4 százalékos inflációs célsávjába, amely közepének elérése felér a jegybanktörvényben is előírt árstabilitás megteremtődésével.
Csakhogy a 3,6 százalékos márciusi éves fogyasztóiár-indexet a következő két hónapban ismét magasabb értékek követték, áprilisban 3,7, májusban pedig 4 százalék lett a pénzromlás.
Sovány vigasz, hogy e tendencia ezúttal beleillik a nemzetközi trendbe. Lapunk legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképe ugyanis azt mutatja, az adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett 41 országból nem kevesebb, mint 19-ben – ismételjük: velünk egyetemben – lett magasabb az éves infláció májusban, mint egy hónappal azelőtt. Szemben áprilissal, amikor a 38 adatközlő országból még csak tízben gyorsult az egyik hónapról a másikra a pénzromlás. A májusit megközelítő arányt utoljára januárban jegyezhettünk fel, akkor 39-ből 14 ország kesereghetett a növekvő rátája miatt.
Az nem meglepő, hogy az idei év ötödik havában a hiperinflációjával már régóta eredménytelenül küzdő (illetve küszködő) Törökországban lett magasabb az éves fogyasztóiár-index az áprilisinál, 5,65 százalékponttal. Az viszont már cseppet sem hétköznapi, hogy e képzeletbeli dobogó második helyére Dánia került, ahol az áprilisi 0,8 százalékos rátát májusban 2,2 százalékos követett. A harmadik legnagyobb értékű, 0,86 százalékpontos gyorsulást Portugália szállította.
Miközben a stagnáló inflációjú országok száma (6) nem változott – csak az összetételük módosult –, a fentiekből már következik, hogy a csökkentők tábora szűkült. Összesen 16 ország mutatott ki májusban az áprilisinál alacsonyabb fogyasztóiár-indexet. Pont feleannyi, mint három hónappal korábban, ami a globális szinten ismét fokozódó inflációs nyomást hűen tükrözi. Valamint az is, hogy hosszú idő után először nőtt több európai országban a pénzromlás, mint ahányban csökkent.
Fotó: Depositphotos
A legnagyobb mértékben, 1 százalékponttal Lettország faragott egy hónap alatt az inflációján, aminek következtében annak éves mértéke májusban 0,1 százalékpont lett. Ez a legalacsonyabb szám az egész öreg kontinensen, ami azért nagy szó, mert nem is olyan régen még a balti ország a rangsor ellenkező vége felé tanyázott (természetesen a törökök előtt). Szomszédjával, Litvániával együtt, amely most a második az abszolút rangsorban a maga 0,5 százalékos éves fogyasztóiár-indexével.
Ám a havi inflációlassításban Romániáé az „ezüstérem”, még ha volt is honnan – értsd: magas bázisról – visszakoznia. Így legalább az töltheti el elégedettséggel Orbán Viktort, hogy az ősi viszonyítási pontnál még a két ország ellenkező irányú múlt havi mozgása ellenére is 1,1 százalékponttal magasabb, 5,1 százalék lett az éves fogyasztóiár-index, mint nálunk.
Mindazonáltal a románok az egyetlen ország a szűkebb pátriánkban, amelyet ebben az összevetésben a közép- és kelet-európai uniós tagállamok közül sikerült megelőznünk, miután:
- Szlovákiában 2,2
- Bulgáriában 2,3
- Lengyelországban 2,5
- Szlovéniában 2,5
- Csehországban 2,6
- Horvátországban 3,3
százalékos májusi éves inflációt jegyeztek fel.
Érdekes, hogy a jegybanki alapkamatok alakulásából egyáltalán nem lehetne arra következtetni, hogy ismét fokozódik az inflációs nyomás. Hiszen az egy szem Bosznia-Hercegovinán kívül, amelynek központi bankja emelt az irányadó rátáján, egyetlen monetáris hatóság sem szigorított. Éppen ellenkezőleg, többen is lazítottak – talán abból kiindulva, hogy most már a gazdasági növekedés felpörgetése fontosabb, ami megítélésük szerint nem vonhat maga után akkora inflációt, mint amilyeneket az utóbbi években láthattunk.
A 20 ország által alkotott eurózóna jegybankja, az Európai Központi Bank 0,25 százalékponttal, 4,25 százalékra vitte le az alapkamatát. Ugyanennyivel lazítottak a dánok, míg a bolgárok csak hajszállal, 0,1 százalékponttal. Az MNB az ukrán nemzeti bankkal azonos mértékben, fél százalékponttal vágott, más kérdés, hogy míg ezzel az oroszok által megtámadott ország irányadó rátája 13 százalékon kötött ki, addig a hazai alapkamat 7,25-ön.
Ez utóbbiból és az infláció ezzel egyidejű emelkedéséből logikusan következik, hogy a magyarországi visszatekintő reálhozam szűkült. Annak 3,25 százalékpontos értékével az áprilisi harmadik helyről a hetedikre csúsztunk vissza, holtversenybe kerülve e pozícióban lengyel „barátainkkal”.
Más kérdés, hogy azért közgazdasági szempontból annak van igazán jelentősége, hogy a most a bankba betett, illetve értékpapírokba, vagy más eszközökbe fektetett pénzünkre kapott kamat, hozam hogyan aránylik majd az addig pusztító inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Péntek hajnalban elfogadták a külföldi segélyprogramok és médiatámogatások összesen 9 milliárd dolláros csökkentéséről szóló törvényt. 
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
