Vlagyimir Putyin 43 nappal ezelőtt indította el Ukrajna ellen az orosz csapatokat. Az orosz elnök nem csupán katonai értelemben számította el magát, de – most már kristálytisztán látszik – egyetlen mozdulattal 15 év gazdasági fejlődését is lenullázta. Sőt, az is biztosra vehető, hogy egyhamar nem lesz pozitív a szaldója, hiába erőlködik a nyugati termelési potenciál pótlására keletről behozni termékeket és megrendelésekkel életben tartani az orosz ipart és mezőgazdaságot.
Joggal írhatta a Business Insider a napokban, hogy az orosz gazdaság visszazuhant a múlt század 90-es éveibe. Az elmúlt hét évben évi hét százalékkal zsugorodott és most, több mint egy hónappal az invázió kezdete után egyre keményebb szankciókkal kell szembenéznie, ami bizony meg fog látszódni a makromutatókon, de ha lejjebb megyünk, a hétköznapokon is. Erről lapunkban is rendszeresen beszámoltunk az elmúlt hetekben.
Az orosz központi bank a 640 milliárd dolláros devizatartalékának a feléhez nem fér hozzá, kizárták több nemzetközi fizetési rendszerből, a rubel csak alig tudott valamit behozni az óriási esése után. A nagy nemzetközi vállalatok immár százas nagyságrendben hagyták el az orosz piacot vagy állították le ottani termelésüket és szolgáltatásaikat. Persze, vannak kivételek, de nem ez a jellemző. Intő jel lehet a Putyinnal barátságot ápolóknak, hogy mennyire elszabadultak az árak.
Az Institute for International Finance gazdasági elemző intézet szörnyű képet festett idénre: minden jel szerint 15 százalékkal esik a GDP. Jövőre ugyan csak 3 százalékos lehet a csökkenés, de együtt ez már nagyon nagy érvágás – fogalmazott a cég. Kevesebb felhőt lát a Goldman Sachs, ők „csak” 10 százalékos GDP-visszaesést jósoltak 2022-re, a Capital Economics viszont már 12 százalékosat.
Nagy kérdés, hogy meddig tartanak ki a tartalékok, s közben az elszigetelődő Putyin hogyan tudja egyáltalán működtetni a gazdaságot a súlyos alapanyag-utánpótlási gondok miatt, és a beszűkült pénzügyi manőverezési lehetőségek közepette. Az energiaszektoron kívüli gazdasági ágazatok exportját súlyosan érinti például, hogy csak kerülő pénzügyi csatornákon keresztül lehet része az orosz ipar a nemzetközi kereskedelemnek.
Egyes nyugati becslések szerint a szankciók és a nyugati cégek kivonulása együttesen legalább 20 százalékkal visszaveti a behozatalt és 10 százalékkal a kivitelt. Előbbi az oroszországi gyártáshoz szükséges, s ha ezek az import anyagok alkatrészek nem jönnek, gyárak tucatja fog leállni pár héten belül. Nem régen írtunk arról, hogy vannak azért kísérletek. Például az orosz légitársaságoknál üzemelő Boeing és Airbus repülőgépekhez távol-keleti légitársaságoktól akarják beszerezni a használt alkatrészt. Felerősödtek a kazah és a kínai kapcsolatok, a törökökkel is szeretnének kiegyensúlyozottabb kereskedelmet.
További kérdés, hogy Putyin tudja-e kezelni például a 4,1-ről várhatóan 8-9 százalékra felugró munkanélküliséget és mit tesz az év végére 20 százalékra szökő inflációval. A harmatgyenge rubel még jobban megdrágítja az importot, itt tehát sürgősen tenni kell valamit. Céges szinten egyelőre annyi történt, hogy átmeneti kedvezményeket vezetett be az adó-és járulékfizetésben és egyes körzetekben a hazai termelés ösztönzésére hitelprogramot indított, de ez vélhetően csak tűzoltás.
Banki oldalon is súlyos a helyzet. Mivel továbbra is 20 százalék az alapkamat, mind a beruházás, mind a hitelfelvétel horribilisan drága. Fél-háromnegyed évig biztos nem lesz itt jelentős változás. A költségvetés bevételi oldala még inkább rá lesz utalva a nyersanyag-exportra. Ez hosszú távon a versenyképesség további romlásához vezet, mert nem a 21. századi technológiák integrálásán alapuló fejlődést favorizál, hanem egy 20. századit, amit a nyersanyag-kivitelből származó bevételek határoznak meg.
Vannak azért olyanok is, akik szerint átmeneti könnyítést hozhat az oroszoknak az, hogy az ukrajnai háború miatt megint az egekben vannak a nyersanyagárak, főleg a kőolaj és a gáz ára, de a gabona is fegyverré lépett elő, amivel zsarolni lehet. Ám az Európai Unió most már tényleg szeretné elvágni az energia-köldökzsinórt és ha nem is idén, de pár éven belül a minimumra szorítani a gázimportot onnan. Ha ez megvalósul, akkor tömeges vállalati csődök jönnek Oroszországban, és nem csak az energia szektorban – vélte a Capital Economics egyik vezető elemzője.
Két balti állam vezeti a sort. 
