Ukrajna lerohanása új fejezetet nyitott a nemzetközi politika világában. Az orosz döntés, miszerint provokálatlanul háborút indít Ukrajnával szemben, a modern világban szertefoszlatta a hidegháború utáni korszakban ápolt esetleges oroszbarát érzelmek maradványait.
Tajvan az amerikai politikában
Több megfigyelő végez ennek nyomán összehasonlítást az orosz-ukrán válság és a kínai-tajvani helyzet között. A lényegi hasonlóság az, hogy egy demokratikus országot történelmi okokból katonailag fenyeget egy regionális hatalom, illetve Amerika az előbbit támogatja. Az ukrajnai válságra adott amerikai válaszreakciót ezért joggal tekintik „geopolitikai iránytűnek” a tajvani kínai invázió hipotetikus forgatókönyvében.
Nem szabad szem elől téveszteni azonban, hogy noha csábítóak a hasonlóságok, Tajvan pozíciója az amerikai politikai diskurzusban több tényező miatt is jelentősen eltér Ukrajnától. A Washington politikai megközelítésében fennálló különbség mögött meghúzódó okok elsősorban az USA-Kína rivalizálás kontextusából fakadnak.
A külügyminisztérium weboldalán az USA és Tajvan kapcsolatára vonatkozó, két héttel ezelőtti változtatások azt jelzik, hogy Amerika újraértékeli a régóta fennálló kínai politikáját. A weboldal elhagyta az "USA nem támogatja Tajvan függetlenségét" kitételt (!!), és hozzátette, hogy az Egyesült Államok Tajvannal fenntartott kapcsolatait „a Tajvani Kapcsolatokról szóló Törvény, a három Amerikai-Kínai Közös Közlemény és a Hat Garancia vezérli”.
Feszültség a Tajvani-szorosban és az amerikai tényező
Kínában 2012 óta a nacionalizmus markáns erősödése tapasztalható, ami jelzi az ország növekvő geopolitikai ambícióit a gazdasági siker nyomán. A számos nemzeti napirend közül a „tajvani ügy” megoldása egyre inkább a Kínai Kommunista Párt célkeresztjébe kerül. A megalázottság elmúlt évszázadát maga mögött hagyva az új Kína nagyhatalmi státuszra törekedszik és elindítja a „Kínai Évszázadot”.
Peking számára a Tajvannal való újraegyesítés kritikus fontosságú a „Nemzeti Megújulás kínai álmának” megvalósulásához - akár megbékítésen, akár kényszeren keresztül. Az elapadó kapcsolatok Tajvannal és Kína „szürkezónás”, destabilizáló tevékenységei megbontják a regionális erőegyensúlyt. A növekvő amerikai-kínai rivalizálás összefüggésében a tajvani válságot a megfigyelők tehát egyre inkább lehetséges ütközési pontnak tekintik.
Washington tanácsai
Biden elnök már mandátumának kezdetén jelezte, hogy felveszi a kesztyűt Tajpej kapcsán és meghívta Tajvan nagykövetét a beiktatási ceremóniájára. Az amerikai-kínai kapcsolatok újrakalibrációjához fűződő remények meghiúsultak, mivel a kormányzat tisztviselői keményvonalas megközelítést folytatnak. Antony Blinken külügyminiszter leszögezte, hogy „szörnyű következményekkel jár”, ha Kína megtámadja Tajvant, egyben kiemelte, hogy a Kínával való kapcsolatok fenntartása a „legnagyobb geopolitikai próbatétel” az USA számára. Kathleen Hicks védelmi miniszter-helyettes pedig Kínát az „amerikai hadsereg tempós kihívásaként” jellemezte.
Kína elsöprő számú hadereje és modernizált katonai apparátusa miatt Tajvan gyenge taktikai képességei aggodalomra adnak okot az USA számára. A különböző kormányzatok alatt Amerika kisebb csapatokat küldött a szigetország felkészítésére. Mivel azonban a kínai légi és tengeri tevékenység a Tajvanhoz közeli régióban exponenciálisan megnövekedett, az USA legutóbb már különleges műveleti egységet is küldött a tajvani erők kiképzésére.
A Pentagon egy márciusi levélben azt tanácsolta Tajvannak, hogy vásárolja meg a Tajpej által évekkel ezelőtt kért mobil tüzérségi rendszer továbbfejlesztett változatát. A lépés a Biden-adminisztráció erőfeszítésének részét képezi, mivel amerikai értékelés szerint a kínai invázió veszélye növekszik. Washington, Tajpej és Peking is most párhuzamokat keres Ukrajna Oroszország elleni, túlélésért folytatott harcában.
Tajvan korábban egyértelművé tette érdeklődését a nagyobb fegyverek iránt, mint például az MH-60R Seahawk helikopter. A Biden-adminisztráció azonban próbálja meggyőzni Tajpejt, hogy jóllehet ezek békeidőben jól használhatók, de nem élnék túl a szárazföldről érkező teljes körű támadást. Ehelyett Washington arra ösztönzi Tajpejt, hogy tanuljon Ukrajnától, és fektessen be olyan kisebb, mobil rendszerekbe, mint a drónrajok, a Javelin páncéltörő rakéták és a Stinger légvédelmi rakéták, amelyek kevésbé sebezhetők Kína fejlett fegyvereivel szemben.
Amerikai lendület Tajvan támogatására
Az ukrajnai válság erősödésével Biden elnök szimbolikus gesztusként a Bush- és Obama-adminisztráció egykori biztonsági tisztviselőiből álló delegációt küldött Tajvanra, hogy megerősítsék az amerikai elkötelezettséget a szigetország iránt. Az USA és Tajvan között az ukrajnai orosz inváziót követő hetekben lezajlott diplomáciai eszmecsere rávilágít Tajpej biztonsági szükségleteinek súlyosságára, Kína politikai egyértelműségére ebben a kérdésben és Amerika eltökéltségére a status quo fenntartása mellett.
Már 2021-ben, amikor a lehetséges orosz invázióról szóló jelentéseket vitatták meg politikai körökben, a Biden-kormányzat ismételten hangsúlyozta az amerikai „Tajvan védelmére tett fogadalmat”, noha hivatalosan az USA továbbra is elkötelezett a stratégiai kétértelműség politikája mellett.
Ha Kína erőszakkal elragadná Tajvant, az bizony kioltaná Amerika azon törekvését, hogy szabályokon alapuló rendet tartson fenn az Indo-Csendes-óceán térségében. Blinken külügyminiszter szavaival élve: „Kína az egyetlen olyan ország, amely rendelkezik olyan szintű gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel, amely komoly kihívás elé állítja a stabil és nyitott nemzetközi rendszert”. Nem véletlen tehát, hogy a tajvani ügy napjainkra kulcspozíciót vívott ki az Egyesült Államok külpolitikai és katonai számításaiban és az amerikai pozíció egyre csak keményedik.
Az Európai Bizottság illetékes szóvivője megerősítette, hogy Magyar Péter leendő miniszterelnök szerdán Brüsszelbe utazik. 
