A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) államfőinek múlt heti üzbegisztáni találkozója egyértelmű jeleit mutatta annak, hogy Putyin törekvése egy erős Nyugat-ellenes globális koalíció létrehozására zátonyra futott. Először is, Narendra Modi, India miniszterelnöke leszögezte Putyinnak, hogy a "háború korszaka" véget ért, és ezzel először nyilvánosan kifejezte országa kellemetlen ellenérzését Oroszország Ukrajna elleni támadása miatt.
Majd a Hszi Csin-ping kínai elnökkel való találkozó után Putyin maga is kénytelen volt elismerni, hogy tárgyalópartnerének “kérdései és aggodalmai” vannak az ukrajnai helyzettel kapcsolatban. Ami még rosszabb, ezek a jelek azt is mutatják, hogy ha Putyin elrendeli a háborús erőfeszítések fokozását Ukrajnában, akkor az eddig kapott támogatás is összeomolhat.
A Putyinról Szamarkandban készült fotókon egy magányos és kétségbeesett férfi látható. Az oroszok el tudják fogadni a magas veszteségeket, de képtelenek elfogadni a vereséget. Az ukrajnai vereség minden bizonnyal egy újabb 1917-es év lenne Oroszország számára.
Feltűnik Észak-Korea
Oroszország „több millió” szovjet korszakbeli fegyver vásárlását tervezi Észak-Koreától – derült ki egy friss amerikai hírszerzési jelentésből.
A leleplezés Putyin elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető közötti diplomáciai eszmecserék sorozatát követően láttak napvilágot, amelyek célja Észak-Korea augusztus 15-i, felszabadulási napjának megünneplése volt. A két vezető eddig példátlan módon "új stratégiai és taktikai együttműködést" javasolt, és hangsúlyozta a köztük lévő barátság hagyományát.
Ahogy Oroszország egyre inkább elszigetelődik a Nyugattól Ukrajna megtámadását követően, a Kreml ideológiailag fokozatosan egyre inkább radikalizálódik, és igyekszik javítani az együttműködést lator államokkal, különösen Észak-Koreával és Iránnal. Valóban, a brit védelmi hírszerzés is megerősítette, hogy Oroszország már használ iráni gyártású drónokat Ukrajnában.
A phenjani adu
Moszkva szoros diplomáciai kapcsolatot ápolt Phenjannal a hidegháború idején, a Szovjetunió pedig Észak-Korea egyik legfontosabb gazdasági partnere volt. A viszony drámaian megváltozott 1991-ben, amikor a Szovjetunió összeomlott. Oroszország az azt követő években arra összpontosított, hogy pozitív kapcsolatot alakítson ki a nyugati demokráciákkal.
Előnyben részesítette a gazdasági kapcsolatokat az ideológiaikkal szemben, és igyekezett szorosabb kapcsolatokat kialakítani az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával. Ez rontotta kapcsolatait Phenjannal, és Észak-Korea a Kínával való szorosabb kapcsolat kialakítására helyezte a hangsúlyt.
Észak-Korea elszigeteltsége
Amikor Putyin 2000-ben hatalomra került, kísérletet tett Oroszország diplomáciai kapcsolatának megújítására Észak-Koreával. Kim Dzsongil, Kim Dzsongun édesapja még Oroszországban is járt néhány alkalommal.
A kapcsolatot azonban hátráltatta Oroszország mélyen pragmatikus külpolitikai megközelítése. A Nyugattal fenntartott baráti kapcsolatok fenntartása érdekében a Kreml továbbra is elítélte Phenjan atomprogramját.
Ez lehetetlenné tette a két állam érdemi diplomáciai kapcsolatok kialakítását. Oroszország ukrajnai invázióját követő gazdasági és politikai elszigeteltsége új lehetőséget adott a két rezsim számára, hogy megújítsa kapcsolatait.
A kínai tengely
A Szovjetunió bukása óta Észak-Korea egyre inkább Pekingre támaszkodik, kereskedelmének és energiájának túlnyomó többsége Kínából származik. Ez a kapcsolat azonban nem mentes a politikai feszültségtől. Kína legfontosabb célja a Koreai-félszigeten, hogy elkerülje Észak-Korea autokratikus rezsimjének összeomlását, és megakadályozza a Dél-Koreával való újraegyesítést.
Ez elfogadhatatlan lenne Kína számára, mert attól tart, hogy az egyesült Korea nagyobb amerikai szerepvállalást hozna a térségben. Ennek eredményeként Kína nyomást gyakorolt Phenjanra, hogy váljon mérsékeltebbé, remélve, hogy stabilizálni tudja a rezsimet.
A Peking és Phenjan közötti feszült kapcsolat az egyik oka annak, hogy Kim Dzsongun megragadja a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön Moszkvához, és függetlenebbé váljon Pekingtől. A másik ok az, hogy az Oroszországgal való szorosabb kapcsolat energiatámogatást, valamint fokozott technológiai, tudományos és kereskedelmi együttműködést eredményezhet.
Elfordulás a Nyugattól
Egyes kommentátorok azzal érvelnek, hogy Oroszország Észak-Korea felé fordulása pozitív jel. Azt állítják, hogy Oroszország fegyverekért való könyörgése azt jelenti, hogy a Kreml elleni katonai és gazdasági szankciók működnek. Putyin nem tud fegyvert vásárolni más országokból, ezért Észak-Koreához és Iránhoz fordul, amelyek tüzérsége pontatlan és megbízhatatlan.
Bár ez igaz, a világ legveszélyesebb autokráciái közötti szorosabb kapcsolat erős figyelmeztetés a Nyugat számára. Oroszország Észak-Korea és Irán iránti érdeke önérdek lehet, ez egyben azt is jelzi, hogy Moszkva már nem foglalkozik diplomáciai kapcsolatok fenntartásával a Nyugattal.
Júniusban Oroszország és Kína is megvétózta azt az ENSZ-határozatot, amely új szankciókat vezetett volna be Észak-Koreával szemben annak nukleáris tevékenysége miatt.
Ez példátlan lépés volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja részéről, amelyek korábban elítélték Észak-Korea tevékenységét. Egyben új erőfeszítéseket jelez az USA és szövetségesei globális befolyásának ellensúlyozására, amelyeket ismét inkább ellenségnek, mint partnernek tekintenek.
Ilyen még nem volt. 
