A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) államfőinek múlt heti üzbegisztáni találkozója egyértelmű jeleit mutatta annak, hogy Putyin törekvése egy erős Nyugat-ellenes globális koalíció létrehozására zátonyra futott. Először is, Narendra Modi, India miniszterelnöke leszögezte Putyinnak, hogy a "háború korszaka" véget ért, és ezzel először nyilvánosan kifejezte országa kellemetlen ellenérzését Oroszország Ukrajna elleni támadása miatt.
Majd a Hszi Csin-ping kínai elnökkel való találkozó után Putyin maga is kénytelen volt elismerni, hogy tárgyalópartnerének “kérdései és aggodalmai” vannak az ukrajnai helyzettel kapcsolatban. Ami még rosszabb, ezek a jelek azt is mutatják, hogy ha Putyin elrendeli a háborús erőfeszítések fokozását Ukrajnában, akkor az eddig kapott támogatás is összeomolhat.
A Putyinról Szamarkandban készült fotókon egy magányos és kétségbeesett férfi látható. Az oroszok el tudják fogadni a magas veszteségeket, de képtelenek elfogadni a vereséget. Az ukrajnai vereség minden bizonnyal egy újabb 1917-es év lenne Oroszország számára.
Feltűnik Észak-Korea
Oroszország „több millió” szovjet korszakbeli fegyver vásárlását tervezi Észak-Koreától – derült ki egy friss amerikai hírszerzési jelentésből.
A leleplezés Putyin elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető közötti diplomáciai eszmecserék sorozatát követően láttak napvilágot, amelyek célja Észak-Korea augusztus 15-i, felszabadulási napjának megünneplése volt. A két vezető eddig példátlan módon "új stratégiai és taktikai együttműködést" javasolt, és hangsúlyozta a köztük lévő barátság hagyományát.
Ahogy Oroszország egyre inkább elszigetelődik a Nyugattól Ukrajna megtámadását követően, a Kreml ideológiailag fokozatosan egyre inkább radikalizálódik, és igyekszik javítani az együttműködést lator államokkal, különösen Észak-Koreával és Iránnal. Valóban, a brit védelmi hírszerzés is megerősítette, hogy Oroszország már használ iráni gyártású drónokat Ukrajnában.
A phenjani adu
Moszkva szoros diplomáciai kapcsolatot ápolt Phenjannal a hidegháború idején, a Szovjetunió pedig Észak-Korea egyik legfontosabb gazdasági partnere volt. A viszony drámaian megváltozott 1991-ben, amikor a Szovjetunió összeomlott. Oroszország az azt követő években arra összpontosított, hogy pozitív kapcsolatot alakítson ki a nyugati demokráciákkal.
Előnyben részesítette a gazdasági kapcsolatokat az ideológiaikkal szemben, és igyekezett szorosabb kapcsolatokat kialakítani az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával. Ez rontotta kapcsolatait Phenjannal, és Észak-Korea a Kínával való szorosabb kapcsolat kialakítására helyezte a hangsúlyt.
Észak-Korea elszigeteltsége
Amikor Putyin 2000-ben hatalomra került, kísérletet tett Oroszország diplomáciai kapcsolatának megújítására Észak-Koreával. Kim Dzsongil, Kim Dzsongun édesapja még Oroszországban is járt néhány alkalommal.
A kapcsolatot azonban hátráltatta Oroszország mélyen pragmatikus külpolitikai megközelítése. A Nyugattal fenntartott baráti kapcsolatok fenntartása érdekében a Kreml továbbra is elítélte Phenjan atomprogramját.
Ez lehetetlenné tette a két állam érdemi diplomáciai kapcsolatok kialakítását. Oroszország ukrajnai invázióját követő gazdasági és politikai elszigeteltsége új lehetőséget adott a két rezsim számára, hogy megújítsa kapcsolatait.
A kínai tengely
A Szovjetunió bukása óta Észak-Korea egyre inkább Pekingre támaszkodik, kereskedelmének és energiájának túlnyomó többsége Kínából származik. Ez a kapcsolat azonban nem mentes a politikai feszültségtől. Kína legfontosabb célja a Koreai-félszigeten, hogy elkerülje Észak-Korea autokratikus rezsimjének összeomlását, és megakadályozza a Dél-Koreával való újraegyesítést.
Ez elfogadhatatlan lenne Kína számára, mert attól tart, hogy az egyesült Korea nagyobb amerikai szerepvállalást hozna a térségben. Ennek eredményeként Kína nyomást gyakorolt Phenjanra, hogy váljon mérsékeltebbé, remélve, hogy stabilizálni tudja a rezsimet.
A Peking és Phenjan közötti feszült kapcsolat az egyik oka annak, hogy Kim Dzsongun megragadja a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön Moszkvához, és függetlenebbé váljon Pekingtől. A másik ok az, hogy az Oroszországgal való szorosabb kapcsolat energiatámogatást, valamint fokozott technológiai, tudományos és kereskedelmi együttműködést eredményezhet.
Elfordulás a Nyugattól
Egyes kommentátorok azzal érvelnek, hogy Oroszország Észak-Korea felé fordulása pozitív jel. Azt állítják, hogy Oroszország fegyverekért való könyörgése azt jelenti, hogy a Kreml elleni katonai és gazdasági szankciók működnek. Putyin nem tud fegyvert vásárolni más országokból, ezért Észak-Koreához és Iránhoz fordul, amelyek tüzérsége pontatlan és megbízhatatlan.
Bár ez igaz, a világ legveszélyesebb autokráciái közötti szorosabb kapcsolat erős figyelmeztetés a Nyugat számára. Oroszország Észak-Korea és Irán iránti érdeke önérdek lehet, ez egyben azt is jelzi, hogy Moszkva már nem foglalkozik diplomáciai kapcsolatok fenntartásával a Nyugattal.
Júniusban Oroszország és Kína is megvétózta azt az ENSZ-határozatot, amely új szankciókat vezetett volna be Észak-Koreával szemben annak nukleáris tevékenysége miatt.
Ez példátlan lépés volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja részéről, amelyek korábban elítélték Észak-Korea tevékenységét. Egyben új erőfeszítéseket jelez az USA és szövetségesei globális befolyásának ellensúlyozására, amelyeket ismét inkább ellenségnek, mint partnernek tekintenek.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn levelet küldött az Európai Unió tagállamainak. 
