Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A Krímre a 17. század végétől terjeszkedő oroszok vetettek szemet, akik meg akarták szerezni a Fekete-tenger fölötti ellenőrzést, illetve biztosítani akarták a kijutást a Földközi-tengerre. Az 1768-74-es orosz-oszmán háború már ennek jegyében zajlott, és Nagy Katalin cárnő győzelmével zárult. A háborút lezáró kücsük-kajnardzsi békében kikötötték a Krími Kánság függetlenségét. Az oroszok azonban nem tartották magukat a szerződéshez: 1783-ban annektálták a félszigetet.
A múlt század atrocitásai
A második világháborúban a szovjet diktátor, Joszif Sztálin, illetve Lavrentyij Berija, a szovjet titkosszolgálat hírhedt vezetője azzal vádolta a krími tatárokat, hogy kollaboráltak a nácikkal, akik 1941 és 1944 között tartották megszállás alatt a területet. A valóságban a kollaboránsok vagy meghaltak a harcokban, vagy egyénileg elítélték őket.
1944. május 18-án hajnali háromtól másnap délutánig a kollektív bűnösség elve alapján mintegy kétszázezer krími tatárt telepítettek ki Közép-Ázsiába, az Urálba és Szibériába, köztük annak a kilencezer tatárnak a családtagjait, akik a Vörös Hadseregben szolgáltak, 25 ezren pedig előzőleg a nácik ellen harcoló partizánokhoz csatlakoztak.
A deportáltaknak fél órájuk volt, hogy a legszükségesebb holmijukat összepakolják. Egy-egy család 500 kg terhet vihetett elvileg magával, de gyakorlatilag ennek töredékét tudták csak összepakolni. Aki ellenállt, helyben agyonlőtték. A vonatút alatt a tatárok nem kaptak enni. Aki megbetegedett és meghalt, kilökték a vonatból.
A deportált lakosság helyére oroszokat hoztak, velük telepítették be a területet, megváltoztatva ezzel a demográfiai arányokat. Ekkor kerültek többsége a szlávok a Krímben. 2019-ben a lett parlament hivatalosan is népirtásnak minősítette az 1944-es krími atrocitásokat.
A visszatérésük a Szovjetunió 1991-es felbomlása, Ukrajna függetlenné válása után gyorsult fel. 2013-ra 266 ezer tatár tért haza a félszigetre, ahol a lakosság mintegy 14 százalékát tették ki.
A megszállás utáni moszkvai lépések
A Kreml a 2014-es annektálás után betiltotta a krími tatár parlamentet, a Kurultaj-Medzsliszt. A vallási szervezetek nagy többsége megszűnt, a sajtóorgánumok több mint kilencven százaléka nem ment át az újbóli regisztráció szűrőjén.
Putyin elnök 201-es számú elnöki rendelete idén március 20-án lépett hatályba. Ez a Krím-félszigetet hozzáadja „Oroszország határterületeinek listájához, ahol külföldi állampolgárok, hontalanok és külföldi jogi személyek nem tulajdonolhatnak földet.” Így például azok az ukrán állampolgárok, akik a Krímben maradtak a 2014-es megszállás után, és nem vették föl az orosz állampolgárságot, azok mostantól elveszíthetik ingatlanaikat.
A megszállás óta Moszkva gyakorlatilag a múlt évszázad szovjet etnikai áthelyezési gyakorlatát követi, és erővel változtatja meg az etnikai összetételt. Ennek eredményeképpen 2014 és 2019 között becslések szerint mintegy 40 ezer tatár kényszerült elhagyni a Krím félszigetet, miközben felszámolták kulturális intézeteiket. A tatárokat gyakorlatilag asszimilációra vagy kiutasításra kényszerítik.
Valóban, a Krím lakóinak törvénytelen besorozása az orosz hadseregbe, az ukrán-párti aktivisták zaklatása és bebörtönzése, az Ukrán Egyház elnyomása, valamint az ukrán iskolák bezárása oda vezetett, hogy Ukrán Legfőbb Ügyészi Hivatal januári jelentése szerint 2014 és 2021 között 48 ezer ember hagyta el a félszigetet, és távozott Ukrajnába (azok száma, akik egyéb országokba távoztak, még magasabb lehet).
Irányított betelepítés
Ezzel párhuzamosan a Kreml megpróbálja aktívan növelni orosz állampolgárok beáramlását a félszigetre. A Krími Szövetségi Statisztikai Hivatal friss jelentése szerint 2014 óta 206 ezer orosz költözött a Krímbe.
Az ukrán hatóságok szerint az új orosz telepesek száma ennél jóval magasabb. A szankcióktól tartva a belügyi és katonai tisztviselők, valamint családtagjaik nem változtatják meg állandó lakcímüket, és úgy kötöznek a félszigetre. A krími tatárok egyesületének egyik vezetője, Gajan Jukszel azt állítja, hogy a Kreml egyszeri 30 ezer dolláros támogatást nyújt azon biztonságiaknak („sziloviki”), akik a családjukkal a Krímbe költöznek.
A belügyes és katonai bizalmi emberek irányított betelepítése tovább militarizálja a térséget. Márpedig az 1949-es Negyedik Genfi Konvenció 49. cikkelyének 6. pontja kifejezetten megtiltja, hogy a megszálló hatalom a megszállt területre irányítson civileket.
Kijev került a dróncsapások kereszttüzébe. 
