Több, mint másfél hónappal az ukrajnai invázió megkezdése után sem látható még a konfliktus végkimenetele. Az viszont teljesen világos, hogy a háború tektonikus geopolitikai változásokhoz vezetett – Európában és azon túl is.
Az európai kijózanodás
Oroszország agressziója kizökkentette Európát a hidegháború utáni önelégültségből. A több évtizedes béke elaltatta kontinensünk éberségét. De most, szembesülve a szomszédos háború valóságával, az európai államok kénytelenek komolyabban venni a biztonságot, és cselekedni védelmi képességeik fejlesztése érdekében.
A változás a legszembetűnőbb Németországban, amely 112 milliárd dollárral növeli védelmi kiadásait, és vállalta, hogy teljesíti a NATO által elvárt GDP-arányosan 2 százalékos célt. Norvégia, Olaszország, Ausztria, Dánia és Lengyelország is a védelmi kiadások további növelésére vállalkozik.
A NATO megújulása
Ukrajna orosz inváziója új lendületet adott a NATO-nak a céltudat és az egység megújításával. A blokk megerősíti előretolt katonai jelenlétét, hogy megnyugtassa legkeletibb tagállamait. A régóta semleges északi országok közül Finnország pár hét múlva dönt tagfelvételi kérelméről, míg Svédország tegnap jelentette be csatlakozási szándékát.
Bár egyelőre Washingtonnak párhuzamosan kell megküzdenie az európai és ázsiai biztonsági kihívások valóságával, a megnövekedett európai katonai képességek idővel csökkenthetik az Egyesült Államok védelmi terheit, megkönnyítve Ázsia felé fordulását.
Igazi előttünk álló kihívás az európai eltökéltség és egység fenntartása az ukrajnai konfliktus elhúzódásával, különösen az Oroszországgal való szembenézés gazdasági költségeinek növekedésével. Nehéz lesz összetartani azokat az európai államokat, amelyek politikailag hajlandóak enyhébb álláspontra helyezkedni Oroszországgal szemben - különösen Magyarország esetében.
Peking játszmája
A Nyugattól való elidegenedés a Kínával való szorosabb kapcsolatokat stratégiai szükségletté tette Oroszország számára. A Kína és Oroszország közötti partnerség a gazdasági komplementaritáson, a külpolitikai célrendszer összefonódásain – különösen az Egyesült Államok elsőbbségével szembeni ellenségeskedésen – és azon megnyugváson alapul, hogy nemzetközi síkon mindkét fél védi a másik hátát. Mégis, annak ellenére, hogy stratégiai partnerségükről beszélnek, „amely nem ismer határokat”, a kapcsolat továbbra is óvatos, tranzakciós jellegű – és egyre aszimmetrikusabb, mégpedig Peking javára.
Ukrajnával kapcsolatban Kína Moszkva felé hajlott – de támogatásának vannak határai. Peking nem akarja veszélyeztetni fontosabb gazdasági érdekeit az Egyesült Államokkal és Európával (Kína Oroszországgal folytatott 147 milliárd dolláros kereskedelme eltörpül az USA-val és az EU-val folytatott 1,4 ezermilliárd dolláros kombinált kereskedelmi forgalma mellett). Tisztában van azokkal a hírnév-kockázatokkal is, amelyeket Oroszország támogatása jelent.
Peking azt akarja, hogy Vlagyimir Putyin politikailag túléljen – de ne feltétlenül boldoguljon. Oroszország megalázó veresége és egy erősebb és egységesebb NATO az Egyesült Államok vezetésével nem szolgálná Kína érdekeit. A meggyengült Oroszország viszont függőbb és rugalmasabb partnere lenne Pekingnek.
Az indiai játszma
India viszonylag semleges álláspontja az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban Moszkvát elégedetté tette, a Nyugatot viszont frusztrálja. India azonban dilemmával néz szembe. Moszkva régi, barátságos stratégiai partner. A kereskedelmi, az energia és különösen a katonai kapcsolatok erősek (Oroszország továbbra is India legnagyobb fegyverszállítója).
De Új-Delhi gyanakvóan figyeli a Pakisztán és Oroszország közötti egyre melegedő kapcsolatokat, és nem akarja Peking karjaiba kergetni Moszkvát. Ennek ellenére India és az Egyesült Államok kapcsolatai nagymértékben bővültek, és Új-Delhi a Quad-ot hasznos ellenfélnek tekinti Kínával szemben.
Május végén Joe Biden a tervek szerint Tokióba látogat a Quad ülésére és nyomást akar gyakorolni Narendra Modi indiai miniszterelnökre az orosz szankciók ügyében. India tehát kötéltáncot jár Ukrajna kapcsán, és igyekszik nem ellenségessé tenni sem Oroszországot, sem a nyugati országokat.
Hosszú távú kihívások
Oroszország egyre nyilvánvalóbb pária státusza meghozza a maga problémáit. A Nyugat erőteljes válasza, amely politikai és katonai támogatást nyújt Ukrajnának, és szankciókat vezet be Oroszországgal szemben, elkerülhetetlenül meg fogja erősíteni a Nyugat-ellenes indulatokat a Kremlben. Ez megterheli Oroszország nemzetközi viszonyrendszerét.
Nem számíthatunk tehát orosz együttműködésre olyan kérdésekben, mint az éghajlatváltozás, a fegyverzetellenőrzés és a leolvadó arktikus térség. Moszkva ráadásul még bomlasztóbb erővé válhat olyan instabil régiókban, mint a Balkán, a Közel-Kelet és a Száhel-övezet.
Hosszabb távon az ukrán válság még tovább fogja erősíteni a globális sodródást a politikai konfrontáció és a gazdasági nacionalizmus felé, egyben gyengíti a globalizációt és a szabad kereskedelmet. A nyugati államoknak különösen az orosz energiától, műtrágyától, ásványi anyagoktól és nyersanyagoktól való függésük csökkentésére irányuló erőfeszítések költség- és hatékonysági terheket rónak majd a piacra.
Az ukrán háború tehát valószínűleg tovább fokozza a Covid-19 világjárvány által máris gerjesztett aggasztó politikai feszültségeket és gazdasági nyomást, fokozza az USA-Kína versenyt és hátráltatja a globális energiaátmenetet.
Alapvető fontosságú az ukrán egységek működésében.
