Putyin és Biden feszült csúcstalálkozója - lesz áttörés?

Mark Milley amerikai tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke május 26 arra figyelmeztett, hogy a „szétfoszló” kapcsolatok Pekinggel és Moszkvával sürgős beavatkozást igényelnek, hogy elkerülhető legyen egy „nagyhatalmi háború”. Milley kiemelte, hogy a második világháború után a 76. évében vagyunk a nagyhatalmi békének, de ez most páratlan nyomás alá került a nagyhatalmi rivalizálással.

Milley szavai után egy nappal mindenesetre Washington arról értesítette Moszkvát, hogy az USA nem fog visszatérni a Nyitott Égbolt Egyezményhez, amelyet egy éve Trump akkori elnök mondott fel.  Trump a döntését azzal indokolta, hogy Oroszország nem tartotta tiszteletben az egyezményben foglaltakat.  Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes elítélte a friss amerikai döntést, amely szerinte beárnyékolja a jövő hónapban esedékes orosz-amerikai csúcstalálkozó megbeszéléseit a leszerelési kérdésekben.

A 2017-ben publikált, jelenleg is hatályos amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia egy anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg.  Az anyag Moszkvát és Pekinget revizionistának bélyegzi, amelyek veszélyeztetik az amerikai szupremáciát.  A kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USÁ-t az Indo-csendes-óceáni térségből”, míg Moszkva „vissza akarja állítani a nagyhatalmi státuszát és befolyási övezetet akar létrehozni a határai közelében.”

Nos, már egy ilyen rövid bevezetés után is nyilvánvaló: Biden és Putyin elnökök június 16-i csúcstalálkozójának Genfben nagyon komoly tétjei vannak.  A kétoldalú kapcsolatok a Hidegháború óta nem látott mélypontra jutottak.  Az elmúlt hónapokat kölcsönös szankciók, ellenséges retorika, diplomáciai kiutasítások jellemezték, miközben a Kreml a múlt hónapban hivatalosan is „barátságtalan ország” besorolást adott az Egyesült Államoknak. 

Mit akar Moszkva megtárgyalni?

Putyin a stratégiai, nukleáris stabilitást teszi a tárgyalások legfőbb prioritásává.  A Kreml „ajándéknak” fogta föl azt, hogy Biden rögtön a mandátumának kezdetekor megujította az Új START nukleáris fegyverzet korlátozó egyezményt.  Ez az orosz fél szerint megnyitja az utat, hogy egy egész sor offenzív és defenzív stratégiai és nem-stratégiai fegyverrendszerekről tárgyaljanak.

A Kreml úgy gondolja, hogy a nukleáris arzenáljának átfogó modernizációja erőteljes orosz tárgyalási pozíciót eredményezett.  Ennek részeként Szergej Sojgu védelmi miniszter rendszeresen dicsekszik az orosz hiperszonikus rakéták kiemelkedő minőségéről.    Putyin pedig április 21-i évértékelőjében emelte ki az új Avangard hiperszonikus interkontinentális ballisztikus rakétát, a Zirkon hiperszonikus hajó-elhárító rakétát és a Poszeidon nukleáris torpedót, amely képes partmenti városok lepusztítására.

Miről akar Washington tárgyalni?

Anthony Blinken külügyminiszter orosz kollégájával folytatott izlandi találkozóján már jelezte a főbb témákat: Észak-Korea, Irán, Szíria, Afganisztán, Belarusz, Ukrajna, COVID-19, klímaváltozás, és a növekvő számú orosz kibertámadások.  Biden várhatóan felhozza Alekszej Navalnij bebörtönzésének ügyét is.

Washington azt várja Moszkvától, hogy ne szövetkezzen Pekinggel Észak-Korea kérdésében és ezzel ne ássa alá az amerikaiak által vezetett szövetségi rendszert a Távol-Keleten.  Az USA azt is szeretné, hogy a Kreml ne zavartassa magát Közép-Ázsiában a Hszincsiang határán meglévő amerikai biztonsági jelenléttől.

Kína árnya

A csúcstalálkozó felett mindvégig ott fog lebegni Peking árnya.  Moszkva és Peking egyre inkább úgy tekint a Nyugatra, mind amely veszélyezteti kulcsérdekeiket a hazai politikai berendezkedésükben és külpolitikájukban.  Már rendszeresen együtt hadgyakorlatoznak és a Kreml jelenleg azért lobbizik Kínánál, hogy az vegyen részt az idei, Zapad-21 hadgyakorlaton, amely Belaruszban és Oroszországban kerül megrendezésre szeptember 10-16 között, öt helyszínen.  Ez lenne Peking első szimulált katonai konfrontációja a NATO-val. 

A Zapad-21 során a tervek szerint közös rádiótechnikai felderítő (ELINT) egységeket állítanak fel a lengyel, a litván, a lett és az ukrán határ mentén. 

Kína ráadásul az elmúlt évtizedben öles léptekkel modernizálta nukleáris arzenálját.  Hadrendbe állította már a teherautókra szerelt Dongfeng-41 típusú interkontinentális ballisztikus rakétáját, amellyel már eléri az amerikai célpontokat.  Szakértők figyelmeztetnek a Dongfeng-17-es hiperszonikus rakéta képességeire is, amely 12 250 kilométeres óránkénti sebességgel (Mach 10) repül és a hatótávolsága meghaladja a 2400 kilométert.

Moszkva és Washington is joggal aggódik, hogy mialatt egymással próbálnak dűlőre jutni, az engedmények kosarába belekerülhet valami olyan is, ami a Kínával szembeni előnyüket csökkentheti. Nem annyira a hagyományos értelemben vett atomképességek terén – itt Kína készlete kb. tizede külön-külön a két „nagy” arzenáljának –, hanem a nukleáris képességek más jellegű technológiákkal való párosításában. Ma ugyanis még nehéz felmérni, hogy a kibertér és a világűr rohamosan növekvő szerepe miként fogja az atomstratégiákat befolyásolni. 

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)