Mark Milley amerikai tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke május 26 arra figyelmeztett, hogy a „szétfoszló” kapcsolatok Pekinggel és Moszkvával sürgős beavatkozást igényelnek, hogy elkerülhető legyen egy „nagyhatalmi háború”. Milley kiemelte, hogy a második világháború után a 76. évében vagyunk a nagyhatalmi békének, de ez most páratlan nyomás alá került a nagyhatalmi rivalizálással.
Milley szavai után egy nappal mindenesetre Washington arról értesítette Moszkvát, hogy az USA nem fog visszatérni a Nyitott Égbolt Egyezményhez, amelyet egy éve Trump akkori elnök mondott fel. Trump a döntését azzal indokolta, hogy Oroszország nem tartotta tiszteletben az egyezményben foglaltakat. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes elítélte a friss amerikai döntést, amely szerinte beárnyékolja a jövő hónapban esedékes orosz-amerikai csúcstalálkozó megbeszéléseit a leszerelési kérdésekben.
A 2017-ben publikált, jelenleg is hatályos amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia egy anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg. Az anyag Moszkvát és Pekinget revizionistának bélyegzi, amelyek veszélyeztetik az amerikai szupremáciát. A kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USÁ-t az Indo-csendes-óceáni térségből”, míg Moszkva „vissza akarja állítani a nagyhatalmi státuszát és befolyási övezetet akar létrehozni a határai közelében.”
Nos, már egy ilyen rövid bevezetés után is nyilvánvaló: Biden és Putyin elnökök június 16-i csúcstalálkozójának Genfben nagyon komoly tétjei vannak. A kétoldalú kapcsolatok a Hidegháború óta nem látott mélypontra jutottak. Az elmúlt hónapokat kölcsönös szankciók, ellenséges retorika, diplomáciai kiutasítások jellemezték, miközben a Kreml a múlt hónapban hivatalosan is „barátságtalan ország” besorolást adott az Egyesült Államoknak.
Mit akar Moszkva megtárgyalni?
Putyin a stratégiai, nukleáris stabilitást teszi a tárgyalások legfőbb prioritásává. A Kreml „ajándéknak” fogta föl azt, hogy Biden rögtön a mandátumának kezdetekor megujította az Új START nukleáris fegyverzet korlátozó egyezményt. Ez az orosz fél szerint megnyitja az utat, hogy egy egész sor offenzív és defenzív stratégiai és nem-stratégiai fegyverrendszerekről tárgyaljanak.
A Kreml úgy gondolja, hogy a nukleáris arzenáljának átfogó modernizációja erőteljes orosz tárgyalási pozíciót eredményezett. Ennek részeként Szergej Sojgu védelmi miniszter rendszeresen dicsekszik az orosz hiperszonikus rakéták kiemelkedő minőségéről. Putyin pedig április 21-i évértékelőjében emelte ki az új Avangard hiperszonikus interkontinentális ballisztikus rakétát, a Zirkon hiperszonikus hajó-elhárító rakétát és a Poszeidon nukleáris torpedót, amely képes partmenti városok lepusztítására.
Miről akar Washington tárgyalni?
Anthony Blinken külügyminiszter orosz kollégájával folytatott izlandi találkozóján már jelezte a főbb témákat: Észak-Korea, Irán, Szíria, Afganisztán, Belarusz, Ukrajna, COVID-19, klímaváltozás, és a növekvő számú orosz kibertámadások. Biden várhatóan felhozza Alekszej Navalnij bebörtönzésének ügyét is.
Washington azt várja Moszkvától, hogy ne szövetkezzen Pekinggel Észak-Korea kérdésében és ezzel ne ássa alá az amerikaiak által vezetett szövetségi rendszert a Távol-Keleten. Az USA azt is szeretné, hogy a Kreml ne zavartassa magát Közép-Ázsiában a Hszincsiang határán meglévő amerikai biztonsági jelenléttől.
Kína árnya
A csúcstalálkozó felett mindvégig ott fog lebegni Peking árnya. Moszkva és Peking egyre inkább úgy tekint a Nyugatra, mind amely veszélyezteti kulcsérdekeiket a hazai politikai berendezkedésükben és külpolitikájukban. Már rendszeresen együtt hadgyakorlatoznak és a Kreml jelenleg azért lobbizik Kínánál, hogy az vegyen részt az idei, Zapad-21 hadgyakorlaton, amely Belaruszban és Oroszországban kerül megrendezésre szeptember 10-16 között, öt helyszínen. Ez lenne Peking első szimulált katonai konfrontációja a NATO-val.
A Zapad-21 során a tervek szerint közös rádiótechnikai felderítő (ELINT) egységeket állítanak fel a lengyel, a litván, a lett és az ukrán határ mentén.
Kína ráadásul az elmúlt évtizedben öles léptekkel modernizálta nukleáris arzenálját. Hadrendbe állította már a teherautókra szerelt Dongfeng-41 típusú interkontinentális ballisztikus rakétáját, amellyel már eléri az amerikai célpontokat. Szakértők figyelmeztetnek a Dongfeng-17-es hiperszonikus rakéta képességeire is, amely 12 250 kilométeres óránkénti sebességgel (Mach 10) repül és a hatótávolsága meghaladja a 2400 kilométert.
Moszkva és Washington is joggal aggódik, hogy mialatt egymással próbálnak dűlőre jutni, az engedmények kosarába belekerülhet valami olyan is, ami a Kínával szembeni előnyüket csökkentheti. Nem annyira a hagyományos értelemben vett atomképességek terén – itt Kína készlete kb. tizede külön-külön a két „nagy” arzenáljának –, hanem a nukleáris képességek más jellegű technológiákkal való párosításában. Ma ugyanis még nehéz felmérni, hogy a kibertér és a világűr rohamosan növekvő szerepe miként fogja az atomstratégiákat befolyásolni.
Nincs éppen hurráhangulat. 
