A háborúk, depressziók, természeti katasztrófák és járványok hamar feltárják egy-egy társadalom szervezettségét, ellenállóképességét. A népesség élelmiszer-ellátottsága a történelem kezdetei óta az egyik legfontosabb politikai kérdésnek számít. A jelenlegi globális közegészségügyi és pénzügyi válság korszakában már számos országban tapasztalhatunk növekvő feszültséget az élelmiszer körül.
Több éves csúcson
Sok politikus figyeli világszerte aggodalmaskodva az agártermékek árának gyors emelkedését – a búza és a kukorica is szárnyal idén – , kereskedők szerint Kína szinte az összes szabad készletet felvásárolja. Pedig a globális élelmiszerárak már múlt decemberben 6 éves csúcson voltak, komoly nyomást gyakorolva a szegényebb országok alsóbb néprétegeire. Valóban, az ENSz már figyelmeztetést adott ki, hogy a vágtázó élelmiszerárak társadalmi zavargásokhoz vezethetnek.
Libanonban folyamatosak a tüntetések, hiszen az egy év alatt értékének 80 százalékát elvesztő nemzeti deviza is hozzájárult az élelmiszerek árának 300 százalékos emelkedéséhez. Az Egyesült Államokban a statisztikai hivatal szerint 30 millió felnőtt él olyan háztartásban, ahol nem volt elegendő élelmiszer – ez 28 százalékos emelkedés a COVID-járvány kitörése óta. Louisiana szövetségi államban minden ötödik ember élelmiszerszűkében él.
Ideges Ankara és Moszkva
A külpolitikai céljait tekintve telhetetlen török politikai vezetés is egyre nyugtalanabbul figyeli a folyamatokat. Tavaly az élelmiszerárak Törökországban 20,6 százalékkal ugrottak meg. Akárcsak hazánkban a Rákosi rendszerben, a török kereskedelmi minisztérium 3 hete országos élelmiszerár-vizsgálatot tartott, és megállapította, hogy 120 cég indokolatlanul magas árakat szabott. A cégek adott esetben 400 ezertől 4 millió forint értékűig terjedő bírsággal szembesülhetnek.
Putyin elnök is rendkívül ideges a vágtázó élelmiszerárak miatt, ezért tavaly december 11-én a legfőbb ügyészi hivatal országosan kezdte el vizsgálni azokat. December 16-án pedig a Kreml felső árat szabott meg a cukorra és a napraforgóolajra, amely idén április elsejéig él. Az orosz elnök nyugtalansága érthető, hiszen a háztartások reáljövedelme 2013 óta folyamatosan csökken, és már a COVID-járvány kitörése előtt a családi büdzsé 40 százaléka ment el élelmiszerekre.
Pedig a Kreml már 2010-ben elfogadta az Élelmiszerbiztonsági Doktrínát, amely az élelmiszer-önellátást a nemzetbiztonság egyik fő pillérévé teszi. Nem véletlen, hogy 2018-ban az akkor még csak 40 éves Dmitrij Patrusevet nevezték ki mezőgazdasági miniszternek. Ő a fia annak a Nikolaj Patrusevnek, aki jelenleg az Orosz Nemzetbiztonsági Tanács vezetője.
Politikai aknák
De mi a probléma, hiszen Oroszország jelenleg a világ legnagyobb gabonaexportőre? Nos, az orosz piacon rendkívül alacsony a verseny, a termelés pár oligarcha kezében összpontosul. Aleszandr Tkacsov, aki 2015-18 között vezette a mezőgazdasági minisztériumot, jelenleg a harmadik legnagyobb földtulajdonos. Az öt legnagyobb földtulajdonos összesen 3,8 millió hektár termőföldet tulajdonol.
Az orosz ellenzék is pontosan érzi a magas élelmiszerárak mobilizáló hatását és potenciális kihatását Putyin politikai túlélésére. Alekszandr Navalnij február 2-i, a bíróság előtt elmondott beszédében külön kiemelte az emelkedő élelmiszerárakat, amikor felszólította az oroszokat: ne féljenek a rezsimtől.
Putyin tudja, hogy 1917-ben szülővárosában – az akkori Petrográdban – az élelmiszerhiány által kiváltott zavargások jelentették a Romanov cári dinasztia végét. A Szovjetuniót aztán az 1920-as, 1930-as és 1940-es években sorozatos éhínségek rázták meg, milliók életét követelve.
Az 1921-22-es éhínség idején milliónyi kazah halt éhen. A szovjetek elnyomták a hagyományos elitet, az 1920-as évek végén és az 1930-as években erőszakkal kollektivizáltak, tömeges éhezést és nyugtalanságot váltva ki ezzel. 1926 és 1939 között a kazah lakosság 22 százalékkal csökkent az éhezés, az erőszak és a kivándorlás miatt.
Kevéssé ismert tény, hogy 1962 júniusában a Kreml véresen torolta meg a magas élelmiszerárak miatt tüntető munkások megmozdulását Novocserkasszk városában. A széleskörű élelmiszerhiány, hosszú várakozási sorok és az alapélelmiszerek – például cukor – korlátozott elérhetősége az 1980-as évek végén elhiteltelenítette a kommunista rezsimet az átlagemberek szemében.
Putyinnak tehát tényleg minden oka megvan, hogy az élelmiszerárak alakulását feszülten figyelje, hiszen az orosz történelem már több véres leckét adott a Kreml urainak.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
