Putyin és Orbán – információs hadviselés felsőfokon

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. (Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

Szergej Gurijev, az EBRD vezető közgazdásza számol be friss írásában arról, hogy bár Putyin támogatottsága jelentősen csökkent az elmúlt években, az oroszok 61 százaléka még így is pozitívan értékeli a teljesítményét. Ha ma lenne elnökválasztás Oroszországban, a polgárok 44 százaléka Putyinra szavazna. Egyetlen másik jelölt sem tudna felmutatni két számjegyű támogatottságot. 

Bezuhant reáljövedelem

Putyin bizonyosan nem a gazdaság irányításának köszönheti népszerűségét. Mióta újonnan magához ragadta az elnökséget 2012-ben, sorozatosan bukott el az ígéreteivel, amelyek a reformokra, a magasabb termelékenységre és az orosz átlagember életszínvonalára vonatkoztak.

Az IMF az elkövetkező 5 évre 2 százaléknál alacsonyabb GDP-növekedést jósol az országban. Jövőre Oroszország súlya a globális GDP-ben (vásárlóerő paritáson számolva) először fog beesni 3 százalék alá – nominálisan pedig még ennél is szánalmasabb az eredmény, mintegy 1.8 százalékkal. Brutális adat, hogy az orosz háztartások reáljövedelme jelenleg 10 százalékkal alacsonyabb szinten áll, mint 2014-ben, és jeleit sem mutatja az emelkedésnek.

Információs autokrácia

De akkor mégis minek köszönhető Putyin kitartó népszerűsége? Nos, ahogyan Gurijev és Daniel Treisman, a University of California professzora kifejti egy friss tanulmányában, a válasz Putyin azon képességében rejlik, hogy kontrollálni tudja az állampolgárokhoz érkező információkat. Az ellenőrzött média-csatornákon meg tudja győzni a többségüket, hogy bár a rezsim nem tökéletes, ez az ország legjobb opciója (a vájt fülűek itt már érzik a párhuzamot a hazai közállapotokkal).

Gurijev és Treisman szerint az elnyomásnak itt fontos szerepe van. De ellentétben a múltkorok sokat szidott tömeges elnyomásával, napjainkban ez már célzottan és letagadhatóan történik. A modern „információs autokraták” széles körben alkalmazzák a cenzorálást – de mivel azt az orosz alkotmány tiltja, ezért a Kreml cenzorai rejtve végzik a tevékenységüket.

Orosz módszerek Orbánnál is

Az orosz sajtószabadság a világ országai közül az alsó 20 százalékba tartozik. A Google Átláthatósági Jelentése szerint Oroszország kéri hivatalosan a világon a legtöbb alkalommal az online tartalom eltávolítását. Tavaly első félévben Moszkva 10 ezer ilyen kérést tett, a második helyen álló Törökország csupán ezret.

A szerzőpáros már 2018 nyarán publikált egy tanulmányt, amelyben a közelmúlt és a jelen információs autokratái közé sorolja többek között Putyint, a malajziai Mahathir Mohamadot, az ecuadori Rafael Correát, illetve Orbán Viktort. A szerzők szerint az információs autokráciák folyamatos dilemmája, hogy mennyire engedjék fejlődni a társadalmat. A jólétben élő és iskolázott népesség arányának növekedése ugyanis bővíti a kritikusok táborát és felveri a hatalom fenntartásának költségeit. Ha viszont az autoriter vezetők a modernizáció útjába állnak, azt előbb-utóbb az egész társadalom megérzi, ami a propaganda és a kontroll erősítését teszi szükségessé.

Ezek a megállapítások igencsak aktuálisak pont ma, amikor Orbán Viktor miniszterelnök az újságírók elé áll, hogy válaszoljon a kérdéseikre. A tavalyi, hasonló eseményről 8 médiumot tiltottak ki. Arról pedig már 2018 decemberében írtunk ezeken a hasábokon, hogy az orosz információs műveleteknek is szerepük volt a hazai média sokszínűségének és kiegyensúlyozottságának bedarálásában, miközben a hazai jobboldali médiagólem vezetője korábban ügyvédje volt annak a KGB-s maffiafőnöknek, akiért az FBI külön egységet küldött Budapestre.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)