|
| Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök kétoldalú megbeszélése a G20 kétnapos csúcstalálkozójának első napi ülésén Oszakában 2019. június 28-án. (Fotó: MTI/EPA/Mihail Klimentyev) |
Az orosz, a kínai és az india vezetők a múlt héten zártkörű megbeszélést tartottak Oszakában a G20-as csúcs keretében, alig pár nappal azután, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) csúcson is találkoztak a kirgiz fővárosban. Az elmúlt pár évben mindhárom hatalom kapcsolata az Egyesült Államokkal feszültségekkel telítődött. Különösen igaz ez az orosz szankciókra, a kínai büntetővámokra, amelyhez aztán társult Trump döntése, amellyel június 5-i hatállyal kivonta Indiát a vámkedvezményeket biztosító általános preferenciarendszerből (General System of Preferences) – holott ennek keretében mintegy 5,6 milliárd dollár értékben exportált vámmentesen a szubkontinens az USA-ba.
Szétmálló multilaterális világrend
Trump mindjárt elnökségének elején kiléptette országát a Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership, TPP) nevű szabadkereskedelmi, befektetési és gazdasági szerződésből, ahogyan a Párizsi Klímaegyezményből is. A Fehér Ház ura napjainkban levegőnek nézi a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), mint ahogy úgy általában a multilaterális megegyezéseket. Mára az a groteszk helyzet állt elő, hogy Peking, Moszkva, Új-Delhi és a fejlődő világ követeli a második világháború után lefektetett multilaterális világrend szabályainak megőrzését.
Hszi elnök Oszakában kijelentette: „A protekcionizmus és az unilateralizmus felemelkedése súlyosan befolyásolja a globális stabilitást és a gazdasági növekedést, ahogyan a fennálló nemzetközi rendet is, amelyre a fejlődő világ támaszkodik”. Putyin egy lépéssel tovább ment, leszögezve: „országaink azon nemzetközi kapcsolatok rendszerének megőrzésén fáradoznak, amelynek alapja az ENSZ Alapokmánya és a törvényesség. Ezért tiszteljük a szuverenitást és a mások belügyeibe való be nem avatkozást az államközi kapcsolatokban” (sic).
A hármas találkozót már csak azért is érdemes figyelemmel kísérni, mert Moszkva és Peking a BRICS csoporttól jószerivel megvonta a bizalmat, amióta Bolsonarot választották meg brazil elnöknek – akit Putyin és Hszi egyenesen Trump beépített emberének tart. Ennél fontosabb, hogy India egy olyan „kétesélyes állam” (swing state) lett a mai világhelyzetben, amelynek politikai kurzusa komolyan befolyásolja az eurázsiai integrációs folyamatokat, márpedig ez az orosz- és kínai stratégiák alapköve.
|
| Káncz Csaba |
Harc Indiáért
Új-Delhiben az utóbbi hetekben egyébként is erősödnek a hangok, ami szerint Indiának ebben a viharos globális geopolitikai helyzetben egy önálló stratégiai kurzust kell kidolgoznia és azt követnie. Ez azért nem teljesen új felvetés, hiszen India négy éve alapítóként csatlakozott a kínaiak által dominált Ázsiai Befektetési Bankhoz például, Washington és Tokió ellenkezése ellenére. Úgyszintén Washington fenyegetései ellenére Új-Delhi ezekben a hetekben megveszi az Sz-400-as orosz légvédelmi rakétarendszert és azt ráadásul euróban fizeti ki Moszkvának.
Washington rémálma az eurázsiai tengely megerősödése, ezért folyamatos ötletelés zajlik a stratégiai agytrösztökben a tengely fellazítását célozva. A legújabb ilyen célú tanulmányban a szerzők azt ajánlják a washingtoni döntéshozóknak, hogy próbálják egymás ellen fordítani Moszkvát és Pekinget a közel-keleti fegyvereladásoknál, illetve atomerőmű-tendereknél. A kutatók szerint ki lehetne használni azt is, hogy az oroszok és a kínaiak eltérő megközelítést alkalmaznak Európa irányába.
Két napon érkezik az utalás. 
