Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Néhány órával az új miniszterelnök és az új kormány beiktatása után a grúz rendőrség kedden lerohanta a legnagyobb ellenzéki párt, az Egyesült Nemzeti Mozgalom (UNM) székházában magát elbarikádozó Nika Melia pártelnököt és az őt védelmező 20 embert. A 41 éves Meliát azzal vádolják, hogy ő szervezte meg Tbilisziben az erőszakos tüntetéseket 2019 júniusában.
Az ellenzéki vezér mentelmi jogát múlt kedden vonta meg a grúz parlament, szerdán a tbiliszi bíróság azonnal elrendelte őrizetbevételét arra hivatkozva, hogy nem fizette meg teljes egészében a 40 ezer laris (3,6 millió forint) óvadékot, amelyet a parlament 2019. június 20-21-i ostromával kapcsolatban rendelt el egy bíróság korábban.
A bíróság döntése elleni tiltakozásképpen lemondott Giorgi Gakharia miniszterelnök, jelezve, véleménye szerint az ellenzéki politikus őrizetbe vétele az országban amúgy is dúló politikai válság eszkalálódásához, a társadalmi megosztottság mélyítéséhez vezethet, ami a jelen körülmények között veszélybe sodorja a járványkezelés sikerességét és komoly kockázatot jelent az ország gazdasági fejlődésére nézve is.
Gakharia annak ellenére állt ki legnagyobb ellenfele szabadsága mellett, hogy a grúz ellenzék, Meliával és pártjával az élen, bojkottálja a parlament munkáját, mert nem ismerik el legitimnek a tavasz őszi választásokat, így nem tekintik legitimnek a kormányzó Grúz Álom párt kormányát sem.
A parlamenti többség azonban új miniszterelnököt jelölt és hagyott jóvá, a tisztséget egyszer már, 2013-2015 között betöltő Irakli Garibashvili személyében. Az új kormányfő irányultságát egyértelműen jelzi az az állítása is, hogy szerinte az ellenzék radikális részének
célja hasonló az oroszországihoz, amely a destabilizációban érdekelt.
A még mindig csak 38 éves Garibashvili 2012-ben tűnt fel a grúz politikában Bidzina Ivanishvili oroszpárti államfő, egyben az ország elsőszámú oligarchája és a Grúz Álom párt megalapítójának kedvenceként.
Mi a mélyebb háttere a felfordulásnak?
A Kreml próbál hasznot húzni Grúzia elmérgesedett belpolitikai viszonyaiból és mély megosztottságából. Az ország demokratikus intézményeinek és nyugati integrációjának aláásásával Grúzia ugyanis csúszik Oroszország irányába.
Az Azerbajdzsán és Örményország közötti, tavaly novemberben megkötött békemegállapodás Moszkva szájíze szerint köttetett. Macron elnök és Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter az EBESZ Minszki Csoportja nyugati tagállamai részéről nem tudták a vérengzést megállítani.
A békekötés regionalizálása nagyon rossz hír Grúzia számára, az egyetlen olyan országként a Dél-Kaukázusban, amelynek stratégiai partnerei a régión kívül találhatók. Márpedig Moszkva napjainkban már az EU úgynevezett Keleti Partnereinek 6 tagállamából 5-ben katonailag ellenőrzi a „befagyott konfliktusokat”, így Örményországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Moldovában és Ukrajnában.
Geopolitikai törésvonal
Moszkva kihasználja a grúz kül- és biztonságpolitika inkoherenciáját és hibrid hadviseléssel növeli befolyását a dél-kaukázusi országban. A Kreml folyamatosan megsérti Tbiliszi szuverenitását grúz állampolgárok elrablásával, a határterületek lopakodó annexiójával és politikai nyomásgyakorlással.
Mindeközben a rendkívül vitatott tavalyi általános választásokra adott visszafogott nyugati válasz sokkolta a grúz társadalom Nyugat-barát polgárait. Bár a Nyugat elismerte a hiányosságokat, válasza bürokratikus volt.
Az orosz-grúz viszony nem nélkülözi a szürreális elemeket. A 2008-as háborúban elfoglalt Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét eddig csak Oroszország, Szíria, Venezuela, Nicaragua és a 11 000 lakosú csendes-óceáni sziget, Nauru ismeri el – ez utóbbi is csak azután, hogy Moszkva 50 millió dollár segélyt utalt át számára. 2015-re végül – de facto – mindkét szakadár tartomány haderejének irányítása Moszkva kezébe került, sőt Dél-Oszétia csatlakozási szándéka is ismert Oroszország viszonylatában.
Grúzia esetleges jövőbeni NATO-tagságát támogatja a NATO-főtitkára, az amerikai külügyminisztérium, sőt még a magyar kormány is. A 2008-as bukaresti NATO-csúcs zárónyilatkozata úgy fogalmaz, hogy felkészülésük után mind Ukrajnát, mind Grúziát befogadják a szövetségbe.
Márpedig Moszkva álláspontja ez ügyben teljesen világos. 2018 nyarán egyértelmű fenyegetést küldött Grúzia címére Medvegyev orosz miniszterelnök, aki szerint
katasztrofális következményei lesznek, ha a grúz állam NATO-tagállammá válik.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
