A kínai és az amerikai elnök egy év után ma először találkozik San Franciscóban, amely során kétoldalú és globális kérdések összetett és sürgős sorát kell megvitatniuk, a feszült kétoldalú kapcsolatoktól kezdve a növekvő globális kihívásokig. A pekingi központi pártlap szerint egy téma azonban világszerte nagy figyelmet fog kapni: hogyan tervezi a világ két legnagyobb gazdasága stabilizálni gazdasági kapcsolatait, és hogyan akarja kivezetni a világgazdaságot jelenlegi szorult helyzetéből.
Enyhülésre lenne szükség
"A világgazdaság minden bizonnyal profitálhatna az amerikai-kínai enyhülésből" - jelentette hétfőn az Associated Press amerikai hírügynökség, megjegyezve, hogy Kína és az USA együttesen a világ áruk és szolgáltatások több mint 40 százalékát állítják elő, és egy ilyen ritka magas szintű találkozónak globális következményei lehetnek.
Ezek a várakozások jogosak, figyelembe véve a világgazdaságot sújtó problémák sorát, valamint Kína és az Egyesült Államok döntő szerepét. Az IMF októberben olyan negatív tényezőkre hivatkozva, mint a világjárvány hosszú távú következményei, az ukrán válság és a növekvő geoökonómiai széttagoltság, azt jósolta, hogy a globális növekedés az előrejelzések szerint a 2022-es 3,5 százalékról 2023-ban 3,0 százalékra, 2024-ben pedig 2,9 százalékra lassul, ami alacsonyabb a 2000 és 2019 közötti 3,8 százalékos átlagnál. Az IMF szerint Kína és az USA a következő öt évben a globális növekedés több mint 30 százalékát adja majd.
A Kreml ideges
Eközben kevés kilátás aggasztja jobban Moszkvát, mint az USA és Kína közötti feszültségek esetleges enyhülése.
Egy ilyen fejlemény, még ha félszívű és átmeneti is, Moszkva szemszögéből azzal fenyegetne, hogy Peking visszafogja Oroszország támogatását a nemzetközi színtéren.
Oroszország úgy döntött, hogy a csúcstalálkozónak keretet biztosító ASEAN konferencián visszafogottan képviselteti magát, és Alekszej Overcsukot, az eurázsiai integráció ügyeiért felelős miniszterelnök-helyettest küldte Kaliforniába. Oroszország saját "keleti orientációja" a 2012-es vlagyivosztoki APEC-csúcstalálkozóval kezdődött. Az idei csúcstalálkozó Oroszországban nagyrészt észrevétlen maradt, mivel a főáramlatú csatornák csak néhány szkeptikus megjegyzést tettek közzé az esemény menetéről.
Az orosz politikai döntéshozók általában az USA és Kína közötti növekvő geopolitikai versenyre összpontosítanak. Megközelítésük fontos árnyalatokat hagy figyelmen kívül, mivel nem értik meg igazán, hogy a két ország gazdasága milyen mélyen összefonódik egymással – mialatt a kínai exportnak csak mintegy 2 százaléka irányul Oroszországba.
Az Oroszország és Kína közötti stratégiai partnerség szilárd és kiegyensúlyozott alapjának színlelésére tett hivatalos kísérletek egyre kétségesebbnek tűnnek. Tény, hogy a Kreml ukrajnai kudarcai és a növekvő gazdasági problémák mind Oroszországban, mind Kínában aláásták ezt az alapot.
Az orosz kormány úgy próbálja elnyomni az inflációt, hogy egyidejűleg növeli a kamatlábat és több pénzt pumpál a védelmi iparba, bár a fegyvergyártás továbbra is küszködik.
Kínában a gazdasági teljesítménynek ártott Hszi megközelítése, amely a kulcsfontosságú ágazatok feletti pártellenőrzés szigorítására irányul. Peking számára egyértelmű, hogy Oroszország nem lehet a megoldás része a gazdasági lassulásban.
Putyin erőt akar felmutatni
Putyin elkerüli a San Franciscó-i csúcstalálkozót, és helyette idén ötödik alkalommal utazik Kazahsztánba. Az az ország gondoskodott arról, hogy a nyugati szankciórendszer kijátszása során elkövetett szabálytalanságokat betömje, és Emmanuel Macron francia elnök, aki november 1-jén Asztanába látogatott, minden lehetséges biztosítékot megkapott arról, hogy Kazahsztán szigorítja a szankciók betartását.
Lehet, hogy Putyin nem aggódik a nyugati befolyás miatt Közép-Ázsiában, de Peking folyamatos erőfeszítései, hogy megerősítse pozícióit a térségben, arra késztetik az orosz elnököt, hogy hangsúlyozza: Moszkva erős befolyást tart fenn a régióban. A Kreml nyilvánosan propagálja a Közép-Ázsiába irányuló gázexport bővítésének terveit.
A Gazprom meredeken zuhant bevételei azonban erősen megkérdőjelezik az ilyen projekteket. Hasonlóan fantáziadúsak azok az újrahasznosított javaslatok, amelyek az északi tengeri útvonalon (Northern Sea Route) történő tengeri forgalom bővítésére és Oroszország ázsiai-csendes-óceáni politikájának egyik fő eszközévé történő átalakítására irányulnak.
Oroszország Nyugattal szembeni agresszív magatartása azonban sérti az ázsiai-csendes-óceáni térségben lévő érdekeit. Még az olyan hagyományos partnereknek is, mint Vietnam, kellemetlen Oroszországgal szövetkezni. Moszkva ragaszkodása Oroszország nagyhatalmi státuszának újbóli megerősítéséhez megzavarta kilátásait a régióban.
Az ország stagnáló gazdasága, csökkenő népessége és leépült hadserege kétségessé teszi az ilyen törekvéseket. Az APEC-tagállamokat az együttműködés reális kilátásai hozzák össze, és Oroszország manipulációs és konfliktusok szítására való hajlamát nem látják szívesen.
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
