Svédország és Finnország még a Hidegháború feszült évei alatt is elutasították a NATO-csatlakozást. Ukrajna példája azonban azt mutatja számukra, hogy a katonai tömbön kívül maradás fölkeltheti Moszkva étvágyát. A Kreml ultimátuma számukra egy vörös vonal átlépését jelentette, ezért mind Stockholm, mind Helsinki most közelebb húzódik a NATO-hoz.
A feszültség áthullámzik a Közel-Keletre
Egy másik viszonylatban viszont a növekvő amerikai nyomás és a NATO-Oroszország tárgyalások kudarca éppenséggel közelebb hozza egymáshoz Moszkvát és Teheránt. Iránnak szüksége van a Kreml támogatására, hogy ellensúlyozni tudja az amerikai gazdasági és politikai feltartóztatási törekvéseket. Bár a bilaterális kereskedelem volumene jelenleg nem jelentős, viszont rendkívül dinamikusan fejlődik. Tavaly az első 9 hónapban ez elérte a 2,9 milliárd dollárt, 81,4 százalékkal növekedve 2020 azonos időszakához képest.
Irán tudja, hogy Moszkvának óriási a befolyása Eurázsiában, ahogyan az kiderült a Shanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) esetében is, amely múlt szeptemberben döntött úgy, hogy Teheránt befogadja teljes jogú tagjának. Teherán ezen kapcsolatokat ugródeszkának tekinti az Eurázsiai Gazdasági Unióval (EAEU) fennálló kereskedelmi kapcsolatainak erősítéséhez, amely szervezettel éppen a múlt hónapban hosszabbította meg átmeneti szabadkereskedelmi egyezményét.
Az orosz gazdasági, politikai és biztonságpolitikai támogatás növeli Irán alkuerejét az Egyesült Államokkal szemben. Ez már a szemünk előtt zajlik, nem véletlen, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy hónapja kijelentette: minden olyan amerikai szankciót, amelyek ellentétesek az iráni atomalkuval (JCPOA), fel kell oldani. Ez egyébként Teherán fő célja is a jelenleg Bécsben zajló tárgyalásokon a JCPOA újjáélesztéséről.
Az iráni elnök Moszkvában
Mindezen célok elérését szolgálja Ebrahim Raiszi iráni elnök e heti moszkvai látogatása, ahol minden bizonnyal Szíria jövőjének kérdése is napirendre kerül. Az Asszad-rezsimmel mindkét ország jó kapcsolatot ápol, ezért az Izraellel kapcsolatos hozzáállás is új kontextusba kerül.
Ráadásul az oroszok – különösen a katonai vonal – nem voltak túl lelkesek Izrael legutóbbi, decemberi bevetésén, amelynek célpontja a szíriai Latakia kikötője volt. Márpedig ez közel fekszik az oroszok által működtetett Hmeimim légibázishoz, amely csúcstechnológiájú radarokkal és légelhárító rakétákkal van felszerelve.
Egy feszültebb Nyugat-Moszkva szembenállás időszakában a Kreml szívesebben támogatja Irán „aktív elrettentés” stratégiáját. Az iszlám köztársaság tart az USA és Izrael katonai képességeitől, ezért szüksége van katona-technológiai támogatásra, annak ellenére, hogy az utóbbi időben mind a hazai fejlesztésű precíziós rakéták, mind a drónok területén nagy lépéseket tett előre.
Mohammad Hoszein Bageri iráni vezérkari főnök múlt októberi moszkvai látogatásán találkozott az orosz védelmi miniszterrel és Teherán nagyszabású fegyvervásárlások iránt mutatott érdeklődést. Irán számára az orosz árak is vonzóak: míg a Katar és Magyarország által vásárolt „Leopard 2A7+” tank mintegy 10 millió dollárba kerül darabonként, addig az orosz „T-14 Armata” 4 millió dollárt kóstál.
Ha ráadásul a nukleáris tárgyalások összeomlanának Teheránnal január végéig, akkor a perzsák Nyugat-ellenes haragja konvergálni fog Moszkva dühével Washington lopakodó ukrajnai beavatkozása miatt. Raiszi elnök látogatása bizony már előkészülete lehet ennek az eshetőségnek és egyeztethetik terveiket.
Megrendülhet a viszony Izraellel
A Kreml eddig kettős játékot játszott és passzívnak mutatkozott, amikor az izraeli légierő bombázta az iráni állásokat Szíriában.
Ahogyan Meir Ben-Shabbat korábbi izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó a múlt hónapban feltárta a helyi sajtónak: Moszkva osztja Izrael véleményét a színfalak mögött, miszerint „Irán egy destabilizáló erő a Közel-Keleten”. Mindezen túl Oroszországot és Izraelt összeköti a másfél millió oroszajkú izraeli állampolgár is és pár orosz orosz oligarcha – így Mikhail Fridman és German Khan – akik fölvették az izraeli állampolgárságot.
De ha a NATO és Oroszország közötti viszony tovább eszkalálódik, akkor annak a Moszkva és Tel-Aviv közötti bizalmi viszony lehet a vesztese, míg a Teheránnal folytatott viszony érzékelhetően felértékelődhet.
