Ezzel kapcsolatban a pénzügyminisztert július 31-i határidővel arra szólítják fel, hogy dolgozza ki és hirdesse meg az „esetleges jövőbeli biológiai, természeti és más veszélyhelyzetek esetén az egészségügyi ellátásbiztonság javítását célzó támogatási programot” – írja a legfrissebb Magyar Közlöny. Bár a kórházi adósságok egyáltalán nem a veszélyhelyzethez kötődnek, már a járvány előtti időszakban tervezett egészségügyi reform is azt célozta meg, hogy azok ne termelődjenek újra spirálszerűen évről-évre.
Varga Mihály a Pénzügyminisztérium mai közleményében azzal egészítette ki a Magyar Közlönyt, hogy az 50 milliárd forintos keret egy támogató program az egészségügyi gyártókapacitások fejlesztésére, hogy egy újabb hullám esetén Magyarország képes legyen a védőfelszerelések terén önellátóvá válni. Ebben nem csak meglévő, de teljesen új kapacitások fejlesztése, valamint zöldmezős beruházások is beleférnek majd.
E célból a kormány egy központosított közbeszerzési rendszer kiterjesztését irányozza elő a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság kijelölésével, s ez a központosítás mind az egészségügyi szolgáltatókat, mind a szektorban használatos termékeket érinti.
Azaz tovább folytatják a már év elején tervezett központosítást. Év eleji információink szerint már akkor meghatározták, hogy a fogyóeszközök közül a tisztító hatású eszközfertőtlenítő szerek, a röntgen-kontrasztanyagok, a kötésrögzítő kötszerek, a műtéti kötszerek, a primer sebfedők, az orvosi kesztyűk, az infúziós és transzfúziós szerelékek, az intravénás kanülök, az egyszer használatos fecskendők, az egyszer használatos injekciós tűk, és a zárt vérvételi rendszerek csak ezzel a metódussal lesznek beszerezhetők a kórházak számára. Sőt, gépek és berendezések, valamint a kórházak részére egyes létesítményüzemeltetési szolgáltatások beszerzése is ezen a csatornán történne.
Ennek érdekében egyébként már a járvány első hullámának lecsengésekor az Állami Egészségügyi Ellátó Központ központosított közbeszerzési eljárást írt ki fertőtlenítőkre majdnem másfél milliárd forint értékben.
A fenti tervek elősegítése érdekében a Magyar Közlönyben most megjelent kormányrendelet arra is kitér, hogy az idei költségvetésről szóló törvény pénzügyminisztériumi fejezetét egészítsék ki az „Egészségipari vállalatok versenyképességének javításával”.
A központosításra és az egészségipari vállalatok pozíciójának megerősítésére 50 milliárd forint forrást biztosít a kormány.
Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a februári adósságrendezés idején lapunknak adott korábbi interjújában arról beszélt, hogy Magyarországon a közbeszerzések további centralizációjának kétféle útja van.
„Mivel országos ellátást kell biztosítani, főleg a nagy tömegű fogyóanyagoknál nem lehet egy cégre bízni az ellátást, legalább 2-5 céggel kell szerződést kötni. Nyilvánvaló, hogy itt valamilyen keretszerződés jellegű megoldást kell alkalmazni, mert senki nem tudja megmondani országos szintre vetítve, mennyi kesztyű, vagy kötszer kell. Ha ez rendes versenykörülmények között zajlik, akkor az államnak ezen nagy haszna nincs, hiszen az általános versenyjogi szabályok a meghatározóak.
Viszont lehet centralizálni integrátor cégek bevonásával. Ha van 2-3 baráti cég, akik a beszerzéseket intézik, akkor tulajdonképpen nem egészen szabályos módon átadják a számukra a közbeszerzés bonyolítását, és ők, mint piaci szereplők, már maguk válogathatnak az ajánlatok között. Például ők maguk választhatják ki a beszállító cégeket, akár önkényesen is, tehát nekik nem kell rigid módon alkalmazkodniuk a közbeszerzési szabályokhoz.
Azaz az egész koncepció nem feltétlenül arról szól, mely cégekkel lehet együtt dolgozni vagy sem, a mostani erősködés azt is jelezheti, hogy mennyire lehet nyomás alá helyezni a cégeket. Ugyanis az integrátor cégnek egy célja van, hogy lenyomja a beszállítói árakat, és felülárazza a saját tevékenységét. Ne feledjük: a köztes szereplő beiktatása mindig megdrágítja a beszerzést. Így lehet egy bizonyos üzleti körnek centralizálni a közbeszerzéseket. Nem kizárt, hogy ez lehet az a mögöttes motivációs háttér, és a fenyegetéseket is tartalmazó kommunikáció hátterében is ez állhat, ami ezt az egész politikai akciót mozgatta. Azt gondoljuk, a mélyben az iparág egyfajta tesztelése folyik, melynek a valós okát egyelőre csak sejthetjük, ami vagy kiderül, vagy nem. Mindenesetre nem az volt az alapvető cél, hogy a társadalomnak bizonyítsák, hogy a multik extraprofitot érnek el, hanem fordítva.”
