A Gazdasági Rádió Reggeli Monitor c. műsorában ezúttal is a Privatbankar.hu újságírója, Fellegi Tamás vendégeskedett, és a görög miniszterelnökkel kapcsolatos érdekességeken kívül még a kínai részvénypiac, valamint az amerikai vállalati eredmények és ezek piaci fogadtatása is szóba került.

Az ifjúkommunista

A görög miniszterelnök ifjú ember: 1974-ben született, egyidőben az újkori görög demokráciával. Ami meglepő: 14 éves korában a kommunista eszme felé fordult. 1988-ban, vagyis pont amikor környékünkön kezdett összerogyni a kommunista rendszer, meg volt győződve a kapitalizmus közelgő haláláról és a kommunista társadalom végső győzelméről.

Pedig pont az ellenkezője zajlott: a kapitalizmust triumfált, az addigi kommunista országok népei boldogan vetették bele magukat a kapitalista rendszerbe. Így aztán az ifjú Ciprasz 17 éves kora körül kissé módosított is nézetein, kénytelen volt elvetni a kommunizmust, de megmaradt benne az erős forradalmi és szélsőbaloldali hevület. Ennek egyik érdekes nyoma az irodájában még tavaly is ott tartózkodó Che Guevara kép.

A fura tárgyaló

Aztán végül zavaros ideológiájú pártja, a Sziriza élén egy ország ura lett, ráadásul egy olyané, amely nem a saját lábán áll, hanem 18 másik ország finanszírozza. A tárgyalások, mint tudjuk, sok hónapig húzódtak, és most érdekes részletek kerültek napvilágra. Ciprasz magával vitte kormányának több tagját és pártjából egy egész csapatot, akik Brüsszelben kisbuszokban ücsörögtek, míg a főnök tárgyalt, és időnként leszaladt hozzájuk egyeztetni.

Többször előfordult, hogy fent Merkel, Hollande és Juncker épp úgy érezte, hogy megegyezett Ciprasszal, aki ekkor felpattant, közölte, hogy egyeztetnie kell az elvtársakkal, lerobogott a kisbuszokhoz, egy óra múlva visszatért Merkelékhez és közölte, hogy a többiek nem fogadták el, sőt Európa meg akkrja őt alázni.

Az államférfi

Így érthető, hogy az addig túlzottan is türelmesnek tűnő európai vezetők bedühödtek és bekeményítettek. A népszavazás után Ciprasz belátta végre reális helyzetét, és azóta együttműködik Európával, otthon pedig megpróbál a parlamentben valamiféle kvázi nemzeti egységet fenntartani, pártja radikális részének mellőzésével, és az ellenzékkel való együttműködéssel. Tulajdonképpen államférfiként viselkedik, kár, hogy nem előbb kezdte 1-2 hónappal, 30 milliárd euróval beljebb lennénk, kb. ennyi kárt okoztak a tőkekorlátozások.

Amerikai cégeredmények, árfolyam reakciók

A következő téma az amerikai negyedéves jelentési szezon volt. A cégeredmények nem lettek sem túl jók, sem túl rosszak, talán a piac várt egy kis csodát. Az árfolyam reakciók viszont aszerint zajlottak, ahogy a piac már egy pár hete viselkedik. A nemrég még csúcsra járó indexeket néhány nagy súlyú, főleg technológiai papír vitte, miközben rengeteg kisebb papír esett. Az eredményekre adott reakció is hasonló: míg a Google, a Netflix és az Amazon óriásit ugrottak, kb. 100 milliárd dollárral megnövelve a piac kapitalizációját, addig a papírok többsége eséssel reagált.

Ilyen helyzet többször volt már a tőzsdetörténelemben: a befektetők kiszórják papírjaikat, és néhány nagy cég papírjába menekülnek. Ez általában általános eséshez szokott vezetni, de pl. az elmúlt években volt már hasonló helyzet, és végül mindig a kispapírok szedték össze magukat, így most nehéz ebből a folyamatból érdemi következtetésekre jutni.

Kína

Szó volt még Kínáról, ahol a felfújt tőzsdei lufit az állam próbálja meg fenntartani, de ennek csak az lehet a vége, hogy végül az államnak mindent meg kell vennie irreális árakon, vagyis gyakorlatilag ajánlatot tesz a papírokra, és a befektetők rohannak élni ezzel. Így ez nem fog működni, az egyetlen eredmény, amit az állam elérhet, az esés ütemének csökkentése, a kilengések tompítása, és így a gazdasági károk enyhítése.

A teljes beszélgetést a Gazdasági Rádió honlapján hallgathatja meg >>