A forradalmi vezetők: Lenin, Sztálin és Kalinyinyin

Mi is történt 100 éve? Oroszországban egy év alatt a második forradalomra került sor, ezúttal Lenin vezetésével a kommunisták vették át a hatalmat. Hasonló kísérletek már voltak korábban (párizsi kommün), de ez volt az első eset, hogy ténylegesen megragadták a hatalmat azok, akik úgy gondolták, hogy a kapitalizmus és a magántulajdonon alapuló termelés zsákutca, és a paradicsom akkor jön el, ha a dolgozó nép nevében a kommunista párt átveszi a hatalmat és mindent államosít.

Nem állt meg az orosz határon

Nem is lenne ez egy olyan nagy esemény, ha megállt volna a folyamat Oroszországban és gyarmatbirodalmában, melyet a kommunista vezetés Szovjetuniónak keresztelt át, valamivel nagyobb önállóságot adva a népek egy részének, mint a cári birodalom. A történelem azonban Hitler személyében közbeszólt:  a náci vezér megtámadta a Szovjetuniót, aki legyőzte őt, fél Európa szovjet befolyási övezet lett. A két társadalmi rendszer közti harc kiéleződése miatt a Szovjetunió az általa megszállt országokra rákényszerítette a kommunista rendszert. Így lett ez nálunk is, és amíg fennállt, hivatalos ünnep lett az oroszországi forradalom évfordulója.

Ha fennállna még a rendszer, ma óriási ünnepség lenne Moszkvában, és persze nálunk is. A rendszer azonban alulmaradt az innovációra, fejlődésre sokkal inkább alkalmas kapitalizmussal szemben, és összeomlott, ráadásul időközben a gyarmatbirodalmak is felbomlottak, a Szovjetunió maradt az utolsó, törvényszerűen annak is meg kellett szűnnie. Mindez szerencsére viszonylag békésen zajlott le, nálunk teljesen. Hatása azonban még máig is érezhető: a kevéssé hatékony rendszer okozta lemaradást még mindig nem sikerült behoznunk.

Miért épp akkor és ott?

De miért is alakultak így a dolgok, miért épp Oroszországban történt ez? 1917-ben három éve zajlott az első világháború, és a hatalmas Orosz Birodalom meglepően rosszul bírta a németek csapásait, az ország gazdaságilag teljesen kimerült. Ilyen körülmények között került sor az első, februári forradalomra, amely a cárizmust söpörte el, és elvileg polgári demokráciát akart megvalósítani. A polgári kormány azonban azáltal, hogy folytatta a háborút, fenntartotta a forradalmi okot, és az őszre még jobbon kimerült ország már hagyta, hogy a kommunisták próbálkozzanak, akik azt ígérték, hogy kilépnek a háborúból.

Az ígéretet meg is tartották: beszüntették a harcot Németországgal szemben, de nem fogadták el a megalázó békefeltételeket, így utána egy még sokkal megalázóbbat kellett elfogadni. Az volt a szerencséjük, hogy 2018 őszén Németországot amerikai segítséggel legyőzte a nyugati antant, így az oroszokkal kötött békeszerződése is semmis lett. Persze közben az egész kapitalista világ megijedt és megpróbálta leverni a forradalmat, de ezt csak mérsékelt erőkkel tették, így nem is sikerült nekik. Az oroszok nem kis része Lenin mögé állt.

Az orosz történelem csúcsa

A két világháború között gyorsan fejlődött a kommunista óriásállam, az 1929-32-es válság idején pedig egyenesen ideálisnak tűnt a munkanélküli, helyenként éhező nyugati polgárok számára. Ez azonban csak átmeneti volt, a kapitalista világ magához tért, de jött egy még nagyobb veszedelem Hitler személyében. Az pedig nekiment egyedül az egész világnak (na jó, a japánokkal, de nem egyeztetve), és ennek az lett az eredménye, hogy győztesként két szuperhatalom, a kapitalizmust védelmező Amerika és a kommunizmust az érdekszférájára kiterjesztő Szovjetunió jött létre. Oroszország történelmének legnagyobb hatalmát érte el ekkor.

Mi lett volna vajon, ha nem győz a kommunista forradalom? Nem tudhatjuk, hogy máshol győzött volna-e, de azt valószínűnek tarthatjuk, hogy Hitler ugyanúgy előkerül, és ugyanúgy nekimegy az orosz kolosszusnak, aki ugyanúgy legyőzi őt. Feltehetően ugyanúgy orosz érdekszférába kerültünk volna, csak kérdés, hogy ez kapitalista rendszerben mit jelentett volna, és meddig tart. Vélhetően előbbre lennénk, de ez már a történelmi találgatás témaköre. A forradalom 100 éve nyert, de a kísérlet bő 70 év után elbukott.