A napokban két, az ország jövő évi pénzügyeit és gazdálkodását is meghatározó dokumentumot osztott meg a kormány: a konvergenciaprogramot, valamint a 2022. évi költségvetés tervezetét. Témánk szempontjából azonban indifferens, hogy melyikre hivatkozunk, mivel előbbi megalapozza a büdzsét, így a makrogazdasági prognózisok is megegyeznek.
Ha azokat összevetjük az egy évvel ezelőtti prognózisokkal, akkor a kép a hazai fizetőeszköz további gyengüléséről árulkodik. Egy évvel ezelőtt az idei költségvetés összeállítása során még úgy számoltak, hogy az átlagos euróárfolyam
- 2021-ben 356,6 forint lesz,
- és ugyanennek a környékén marad a jegyzés a 2022 utáni néhány évben is.
A most közzétett dokumentumok viszont egy ettől eltérő pályát írnak le.
- 2021-re 361,1 forintos euróval számolnak a Pénzügyminisztériumban,
- a 2022 utáni évekre pedig ettől nem sokkal erősebb jegyzést, 360,9 forintot prognosztizálnak.
A gyengülő jegyzésről azonban nehezen lehet kijelenteni, hogy általánosan kedvezőtlen lenne. A költségvetésben ugyanis bizonyos mértékig kiegyenlítődnek a pozitív és negatív hatások. Hiszen nemcsak a devizában számolt kiadások jelentenek forintban nagyobb tételt, de a bevételek is nagyobb összeghez juttatják a magyar államot az átváltás után.
Van azonban a gazdaságnak olyan területe, ahol az Orbán-kormány számára előnyös a gyenge forint a gazdasági célok és szakpolitika szempontjából, Magyarország megítélésénél viszont nem túl kedvező. Ez utóbbi kép viszont
láthatóan nem zavarja a kormányt, hiszen azzal, hogy a korábbiaknál is gyengébb forintra számít az előttünk álló néhány évben, szinte bebetonozza hazánk sereghajtó létét a nemzetközi rangsorokban.
Emellett a gyenge forint az importált termékeken keresztül az inflációt is emeli, aminek hatása végeredményben a bérek értékén is lecsapódik. A közeljövő tehát egyáltalán nem tűnik biztatónak.
Bérfelzárkózás? Az mi?
A minimálbérekkel és az átlagbérekkel kapcsolatban is rendszeresen kielemezzük a nemzetközi friss rangsorokat és statisztikákat, melyeknek köszönhetően szépen kirajzolódott egyfajta kormányzati kettős játszma - még ha az nem is feltétlenül szándékos.
Vagyis idehaza az elmúlt évek forintban kimutatott jelentős, akár kétszámjegyű bérnövekedési üteméből a hazai fizetőeszköz gyengesége miatt a nemzetközi statisztikákban annak csupán töredéke látszik. Vagy, mint arra legutóbb volt példa, teljesen eltűnik és euróban már csökkennek a bérek a növekedés helyett.
Ezzel a folyamattal a kormány két "célközönséget" szolgál ki egyszerre. Határainkon belül kiváló propaganda-alapanyagként szolgál a lendületes és töretlen bérnövekedési ütem (csak emlékeztetőül, még a koronavírus-járvány alatt, 2020-ban is 9,9 százalékos pluszt mutatott ki a Központi Statisztikai Hivatal), míg azok, akiknek a nemzetközi összehasonlító rangsorok a mérvadók, nevezetesen a régiónkban beruházást tervező vállalatok, azt látják, hogy az egyik legolcsóbb a magyar munkaerő.
Vélhetően a beruházások idecsábítása is motiválhatja a kormányt akkor, amikor a béreket terhelő adók közül rendre a munkaadók által fizetendőket csökkenti. Ezzel együtt ugyanis alacsony bérek és alacsony foglalkoztatási összköltséget tud Magyarország biztosítani a nemzetközi cégeknek, ami jelentős versenyelőnyt jelenthet hazánk számára. Pedig semmibe sem kerülne a munkavállalók által fizetendő terhek csökkentése sem: sőt, a körülmények is megfelelők ehhez. Hiszen, mint az a most benyújtott költségvetésből is kiderül,
tartósan gyenge forintra számít a kormány az előttünk álló néhány évben. Vagyis a bérnövekedésre épülő kettős játszmát semmi sem veszélyezteti.
A személyi jövedelemadó csökkentésével változatlan bérköltséget látnának a beruházást tervező cégek, ellenben a magyar dolgozók többet vihetnének haza. Ezáltal javulhatna az életszínvonal, a magasabb fogyasztáson keresztül az áfa révén a költségvetésnek is haszna származna ebből. Ám vélhetően közel sem annyi, mint akkor, ha egy cég úgy dönt, Magyarországot választja új telephelyéül.
Ha folyamatosan veszít erejéből a hazai fizetőeszköz az euróval szemben, akkor az azt is eredményezheti, hogy Magyarország letehet a bérfelzárkózással kapcsolatos terveiről.
Az elmúlt évtizedben többen többször is megfogalmazták a hosszú távú, bérekkel kapcsolatos célokat. Csak példaként említhető az osztrák bérszínvonal elérése, megközelítése, miközben nyugati szomszédunkban 3,5-szer nagyobb az átlagos nettó bér a magyarnál a legutóbbi adatok szerint. Ugyanakkor közvetlen versenytársainkhoz, a régiós országokhoz képest is érzékelhető a magyar bérek lemaradása. A legmagasabb régiós átlagbér, a cseh a magyarnál 20 százalékkal magasabb - igaz, 11 évvel ezelőtt a differencia még 40 százalék volt. Ennek a folyamatnak azonban keresztbe tesz a tartósan gyenge forint, aminek hatása kiválóan látszik az alábbi grafikonunkon is. Miközben forintban majdnem 10 százalékkal nőtt 2020-ban az átlagos bér, euróban kisebb csökkenést könyvelt el az Eurostat.
Forintban is megeheti a bérnövekedést a gyenge árfolyam
Korábban már említettük, hogy nemcsak a nemzetközi statisztikákra van hatással a tartósan gyenge árfolyam, de határainkon belül is ronthatja a bérből élők helyzetét az infláción keresztül.
Ha gyengébb árfolyam mellett kell bizonyos alapvető termékeket, vagy alapanyagokat importálni, akkor azért forintban magasabb összeget kell fizetni majd az üzletekben. Ez pedig az általános fogyasztói árindexet növelheti. A magasabb infláció miatt pedig alacsonyabb reálszintű bérnövekedést tapasztalhatnak a dolgozók, vagyis egyszerűbben megfogalmazva kevesebb terméket és szolgáltatást tudnak a növelt fizetésünkből megvenni.
Ez - pontosabban a gyengébb forint - volt az indoka arra is a kormánynak, amikor a 2021-es költségvetést módosító törvényjavaslatban az eredetileg elfogadott 3 százalék helyett 3,6 százalékos pénzromlási ütemmel kalkulált. A 0,6 százalékpontos módosítás már azt eredményezte, hogy a minimálbéresek, valamint az ehhez kötött szociális juttatásokban részesülők fizetésének értéke várhatóan semmit nem fog emelkedni idén.
Összefoglalva tehát a kormány saját maga is azzal számol, hogy a forint erősségét illetően nem történik pozitív irányú változás a következő pár évben, sőt. Bizonyos fokig még rosszabb lesz a hazai fizetőeszköz, mint arra korábban számítottak. Ez a helyzet pedig a költségvetési hatások mellett hazánk nemzetközi megítélésére és közvetetten - az inflációnövelő hatás révén - a bérből élők életszínvonalára is befolyással lesz. Ez a tény még inkább megerősíti, hogy szükség van a munkavállalói adóterhek csökkentésére is, ám erre nincs mozgástér a költségvetésben a benyújtott törvényjavaslat értelmében.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
