A nyugdíjrendszerbe frissen belépők nélkül elég siralmas képet mutat a nyugdíjas társadalom a frissen benyújtott, 2019-es évről szóló zárszámadási törvényjavaslat alapján. Tavaly például a nyugdíjrendszer régi tagjainak járandósága annyival emelkedett, ami egy minimális reálérték-növekedést tett lehetővé. Ideértve a nem rendszeres emeléseket - novemberi kompenzáció, egyszeri juttatás - is - írta laptársunk, az Mfor.hu.
Ami azt jelenti, hogy a tavaly év eleji nyugdíjemelés ebben a körben nem fedezte volna az inflációt (a zárszámadás szerint -0,1 százalékos reálérték-változás jön ki ebben az esetben) , de még az évközi juttatásokkal együtt is épphogy sikerült meghaladni a nyugdíjasok fogyasztása szerint számolt átlagos éves áremelkedést.
Ennél szebben mutat, ha figyelembe vesszük azokat, akik új belépők voltak a nyugdíjrendszerben. Velük együtt már 1,3 százalékos reálérték-változást kapunk.
És hogy mi ennek az oka? Az, hogy az elmúlt évek dinamikus béremeléseinek köszönhetően a friss nyugdíjasok induló nyugdíja nagyobb mértékben haladja meg a korábban belépők kezdő nyugdíját. A nyugdíjszámítás egy bonyolult képlet alapján történik, a lényeg, hogy ebben a modellben fontos szerepe van a nyugdíjba vonulás előtti időszak kereseteinek. Ez okozza azt, hogy aki mostanában ment nyugdíjba, jobban járt, mint aki évekkel ezelőtt hozta meg ezt a döntést. A modellben figyelembe vett úgynevezett valorizáció torzító hatása egyik évről a másikra térítheti el az induló nyugdíjak összegét, ezért érdemes alaposan megfontolni a nyugdíjba vonulás időpontját.
Eközben cserélődik is az állomány, mert a belépőkkel párhuzamosan sokan ki is kerülnek a rendszerből (elhunynak), s ez az átértékelődés jelenik meg a mutatók közti különbségben.
Ezzel kapcsolatban ez szerepel a zárszámadásban:
E mutatóban a nyugdíjemeléseken, egyéb nyugdíjintézkedéseken túl az állomány-cserélődés – tehát alapvetően az új nyugdíjak elhunytakénál magasabb átlagának – hatása is megjelenik.
Az elmúlt három évben, tehát 2017 és 2019 között a a nyugdíjemelés alapján így alakult a reálérték a nyugdíjas társadalom régi tagjainál (százalékban):
2017: 0,1
2018: 0,3
2019: -0,1
Ha viszont figyelembe vesszük az újakat, az állománycserét, akkor ezt kapjuk:
2017: 0,8
2018: 2,4
2019: 1,3
Ekkora eltérések legutóbb 2012-ben voltak, akkor 0,2 és 1,6 százalék volt a két érték.
A zárszámadás szerint a nyugdíjak értékalakulásának két, eltérő szemléletű mutatója között hosszabb távon tovább nő a különbség, ami egy természetes folyamat. Mint írják:
1989-hez viszonyítva például a végig állományban lévők nyugdíja 20,9-szeresére nőtt, az (értelemszerűen az aktuális, tehát jelentősen változott állományokra kalkulált) átlagnyugdíj viszont 23,7-szeresére. (Alapvetően a folyamatosan beáramló új nyugdíjak ellátásnövelő hatása miatt.) Ebből kiindulva, az eltelt időszak fogyasztói árnövekedését (2002-től a nyugdíjasokét) figyelembe véve a két szemléletben az ellátások reálértéke 15,9, illetve 31,6 százalékkal emelkedett 1989 óta összesen.
A kötetből kiderül továbbá, hogy tavaly összesen 3,074 milliárd forintot költött az állam az öregségi nyugdíjakra, amit 2 034 000 jogosult között osztottak szét. Az egy ellátottra jutó átlagos kifizetés havi 125 965 forint volt. Az egyéb ellátásokat (például az özvegyit) is figyelembe véve az egy főre jutó havi ellátás átlaga 133 698 forint volt az előző évben. Ez nem azt jelenti, hogy a nyugdíjasok fele ennél többet, fele kevesebbet kapott, azt a medián mutatja, amelynek összege 110-120 ezer forint körül lehetett.
Az elnök felhergelte magát a támogatás hiányán és további lépésekkel fenyegetőzött. 
