|
| Fotó: EPA/Tannen Maury |
Másfél éve lépett hivatalba Trump elnök és a kampányban tett optimista ígéretei ellenére a Közel-Kelet biztonságpolitikailag jóval rosszabb állapotban van, mint Obama idején. Növekvő politikai bizonytalanságot látunk Irakban és Jordániában, véres forrongást Gázában, patthelyzetet Katarban és egy katasztrófát Jemenben. Ezeket a válságokat nem a Fehér Ház jelenlegi ura indította el, de saját külügyminisztériumának szétzilálása és teljesen egyoldalú képe a Közel-Keletről felgyorsította a negatív spirált.
Atombomba kell!
Szemellenzős támogatása a szaúdi zsarnokok és az izraeli jobboldal számára elmélyítette a válságot Jemenben és a palesztin területeken. Az iráni nukleáris megállapodás egyoldalú felrúgása aláásta a reformista iráni kormány legitimitását, hátszelet adott a Forradalmi Gárda héjáinak és elvette a szabadságra vágyó iráni fiatalok millióinak reményét. Az elnök infantilis viselkedése saját szövetségeseivel a G7 csúcson pedig csak megerősítette a véleményt a térségben, hogy Trump politikai vonalvezetésére nem lehet építeni.
Teherán közben azt a következtetést vonta le Trump észak-koreai diplomáciai bakugrásaiból, hogy Washington nem indít háborút egy atomhatalommal szemben. Márpedig ez azt jelenti, hogy minél előbb ki kell fejleszteni a saját atombombát. Az amerikai elnök kétségbe vonta a nemzetközi közösség útitervét az iráni nukleáris fejlesztések felfüggesztéséről (JCPOA) és ezzel kiszabadította a szellemet, gyakorlatilag utat engedve a nukleáris fegyverkezési versenynek.
A Fehér Ház ura ráadásul nyakig merült a térség ideológiai, illetve vallási konfliktusaiba azzal, hogy egyértelműen az arab szunnita iszlámot képviselő csoportok mellé állt a siítákkal szemben. Mit sem törődik azon szunnita politikai foglyok ezreivel, akik a szaúdi, egyiptomi, vagy éppen a bahreini börtönökben sínylődnek. Teherán és a siíta milíciák Irakban, Libanonban és másutt ezt az egyoldalú hozzáállást pótlólagos inzultusnak tartják.
Amerikai konzervatívok is nyugtalankodnak
|
| Káncz Csaba |
A jelenlegi amerikai vonalvezetés a térségben négy okra vezethető vissza. Egyrészt Trump fő választási finanszírozóinak intim kapcsolatára a Netanjahu kormányzattal, másrészt a szaúdi koronaherceg, Mohammad bin Salman több száz milliárd dolláros amerikai fegyvervásárlásaira és befektetéseire, harmadrészt a francia és német szövetségesek üzleti érdekeltségeinek térségbeli kiszorítási kísérletére, negyedszer pedig az Irán-ellenes kormányzati héják (Bolton, Pompeo) megnyugtatására.
Trump feltétlen támogatása a szaúdi rezsim irányába mindenesetre már egyes amerikai konzervatív köröknél is leolvasztja a biztosítékokat. Különösen érvényes ez a három éve tartó jemeni vérzivatarra, ahol 22 millió ember - az ország lakosságának 75 százaléka - szorul humanitárius segítségre. Ennek ellenére Rijád a napokban elkezdte bombázni azt a kikötőt, amelyen keresztül a segélyek 80 százaléka érkezik Jemenbe. Gabriele vom Bruck, a londoni School of Oriental and African Studies kutatója szerint Washington igaztalanul állítja, hogy a huszi felkelők Jelemben iráni bábok. „A huszik önálló Jement akarnak látni, ez a fő mozgatórugójuk, nem akarnak szaúdi vagy amerikai ellenőrzés alatt működni és a szaúdiakat végképp nem akarják lecserélni az irániakra”.
Káncz Csaba jegyzete.
Nem világos, hogy melyik oldalon harcolnak. 
